Ez sosem csak egy meccs a sok közül. Ez a derbi. Mindig különleges és mindig egy darabka az utókor számára, valamint a történelemkönyveknek. Szerencsére most sem hazudtolta meg magát ez a mérkőzés.
Szombat este megrendezték a 227. derbit, azaz a Ferencváros–Újpest mérkőzést. Az idei szezonban a 9. fordulóig kellett várni az első derbire. Azt előre lehetett tudni, hogy a körülmények nyugat-európai szinten lesznek, a hangulat pedig Dél-Amerikát fogja idézni. Csak a futball minősége volt kérdéses, de jó előjelek mutatkoztak ezen a téren is. A Fradi arra készült, hogy sorozatban 41. hazai bajnoki mérkőzésén maradjon veretlen, rekordot döntve ezzel. Nem is akármilyet, hiszen azt a veretlenségi csúcsot egy olyan csapat állította fel, amelynek tagja volt a legendás aranylabdás, Albert Flórián. Az Újpest pedig 2015 után akart újra három pontot szerezni egy derbin. Nagyon hosszú ideje vártak már a lilák egy újabb sikerre.
A csapatok kivonulásakor minden tökéletes volt. Közel 20 ezer szurkoló, két élőkép és látványelem, októberhez képest meleg időjárás. Minden körülmény ideális! A fradisták egy klasszikus filmet idéztek meg a B szektorban, az újpesti drukkerek pedig még mindig az új címer miatt tiltakoztak egy látvány segítségével.
Szerencsére nem kezdtek óvatosan a csapatok, körülbelül húsz másodpercet kellett várni az első helyzetre, Isael lövését szépen védte a vendégek kapusa. Ezek után viszont ritkán látott események kezdtek kibontakozni. Az Újpest szép focival szorította be saját pályáján a Fradit. És nem pár perc vendégnyomásról beszélünk, hanem hosszú ideig vendégnyomás alatt tudták tartani a hazai csapatot. A 13. percben Simon Krisztián révén az újpestieknek is megvolt az első komolyabb helyzetük. Viszont a vezetést szinte a semmiből a zöldek szerezték meg. A 23. percben egy bal oldali beadás ment el egy támadó és három védő orra előtt, majd a hosszún Franck Boli pofozta be a hálóba a labdát. Robbant a lelátó, gyúltak a görög tüzek és a zöld, fehér, fekete füstök, pirotechnikák.
A játék viszont egy cseppet sem változott. Az Újpest meglepően nagy intenzitással, magabiztossággal és pontossággal járatta a labdát. Szép focit játszottak, pedig ez általában nem jellemző a vendégcsapatokra a Groupama Arénában. A Fradi beállt védekezni és kontrákkal próbált operálni, de a sok rossz passz miatt ez sem ment nekik igazán. Fél óra játék után Feczesin egyenlíthetett volna, de csak kapufáig jutott. Az első félidőben még Zsótér volt veszélyes szabadrúgásból, valamint Simon Krisztián helyzetét érdemes még megjegyezni, de 1-0 hazai előnnyel vonultak szünetre a csapatok.
A félidőben is összecsapott a két rivális, csak épp egy bemutató Teqball-mérkőzés keretein belül. Azt a zöld-fehérek nyerték, de a lényegesebb ütközetből még hátravolt 45 perc. Rengeteg idő.
A hazai szurkolók azt gondolhatták, hogy a 15 perces pihenő alatt kicsit összeszedték magukat a kedvencek, a vendégszektorban pedig ugyanazt várhatták, mint az első játékrészben, csak gólokkal megtoldva. Viszont egyik oldal sem lehetett teljesen megelégedve azzal, ami a második félidőben történt. Mert az történt, hogy semmit sem változott a játék. Az Újpest nyomott, és helyzeteket dolgozott ki, viszont gólképtelen volt. A Fradi pedig folytatta a pontatlan lassú játékát, folyamatos védekezéssel. A hazai szurkolók viszont a csapatuk helyett is emlékezetessé tették a találkozót. Ugyanis az 50. perc környékén egy őrület kezdődött meg a lelátón. Ezerszínű füst szállt fel, alóla pedig tűzijáték záporozott az ég (és a pálya) felé. Egyszerre lehetett egy szilveszteri bulin és a pokolban érezni magunkat. Mindezt úgy húzták elő a semmiből, hogy a Fradi-tábor előtt abban a félidőben pont a lilák kapusa, Banai Dávid állt. Nem sokan lettünk volna a helyében, az biztos.
Ilyet Európában nem nagyon látni, ez főleg Dél-Amerikában szokás, Argentínában szoktak ilyen eszközöket bevetni. Persze fanatizmus nélkül, tudjuk, nem igazi a futball, de azért talán annak is kell, hogy legyen egy határa, és, meglehet, ez már túlzás volt.
Ha már a szurkolóknál járunk, természetesen a két tábor folyamatos üzengetésben volt a meccs alatt különböző drapériák segítségével, valamint ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a fradisták a második félidőben kezdték megunni a csapatuk teljesítményét. Ezt igen komoly füttyszóval ki is fejezték, de voltak ennél durvább véleménynyilvánítások is.
Vissza a pályára. Az újpesti helyzetek és Dibusz bravúrjai mellett néha a Fradi is jelentkezett egy-egy kisebb lehetőséggel, de folyamatos kontroll alatt tartotta a vendéggárda a mérkőzést. A semleges szurkolóknak biztosan megtetszett, ahogy a lilák hozzáálltak a meccshez. Minden labdára előbb értek oda, harcosak voltak, de nem durvák, magyar szinten gyorsan és pontosan, sokszor egy érintőből passzolgattak. Mindkét edző cserékkel próbált változtatni a találkozó folyamán, hazai oldalon a középpálya stabilizálása volt a cél, míg a vendégek a támadásokban erős játékosokat próbálták pályára küldeni. Tényleg csak valami csoda folytán nem szerzett gólt az Újpest, de ne vegyük el Dibusz Dénes érdemeit sem. De még az is lehet, hogy a fradisták által megalkotott meccs előtti élőképnek volt igaza, és a Fradit valami nem e világi segítette.
Annyi biztos, hogy a 90 perc lejárta után és a ráadás végén, mikor felharsant a hármas sípszó, még mindig egy-nulla állt az eredményjelzőn. Nyert a Ferencváros. Összességében azt lehet mondani, hogy régen focizták így le a magyar bajnokságban a Fradit hazai pályán, de valahogy mégis nyerni tudtak. Talán ezért is emelkedik ki a hazai mezőnyből a zöld-fehér csapat (a Vidivel egyetemben). Az Újpest üde színfoltja lehet a bajnokságnak, ha továbbra is így tudnak játszani. Az MLSZ pedig megint komoly összegeket fog bezsebelni a büntetések kiosztása után.
Képek forrása: fradi.hu, nemzetisport.hu, origo.hu
