Szituációs tudatosság – a személyes biztonság és az önvédelem alapja

Hogyan használjuk a figyelmünket a személyes biztonságunk megőrzése érdekében? Hogyan legyünk éberek anélkül, hogy folyamatosan aggódnánk a biztonságunkért? Ezekre a kérdésekre adja meg a gyakorlati választ a jelen összefoglaló.

„Az önvédelmi képzés elsődleges feladata a megelőzés, olyan tudással vértezi fel a résztvevőket, mely által képesek gyorsabban észrevenni a potenciálisan veszélyes helyzeteket és minél hatékonyabban elkerülni azokat. Ebből a szempontból az önvédelmi technikák tanítása a képzés legkisebb, de persze elengedhetetlen része.” – mondja az ELTE és a BEAC közös Önvédelmi képzés ötletgazdája és szervezője, Ilyash György, aki jelenleg is a képzés fejlesztését segíti.

A személyes biztonságunkat a hétköznapokban két eltérő, de egyaránt hibás alapfeltételezés veszélyeztetheti:

  • ha alábecsüljük annak a lehetőségét, hogy ellenünk is elkövethetnek egy bűncselekményt (egyesek például azt gondolhatják, hogy nem feltűnőek, nem öltözködnek kihívóan, nem elég vonzóak stb.)
  • ha rögeszmések leszünk a biztonságunk kapcsán és állandóan veszélyben érezzük magunkat, stresszben élünk (egyesek például a médiában szereplő bűnesetek miatt túlbecsülik azok gyakoriságát stb.).

Mindkét hozzáállás aláássa a biztonságunkat és jelentősen csökkenti az önvédelmi képességeinket. Ebben az összefoglalóban célunk egy olyan megközelítést bemutatni, mely az egészséges középutat jelenti és így az önvédelmi ismeretek legalapvetőbb eleme.

Az első alapfeltételezés nem teszi lehetővé a veszélyhelyzetre való felkészülést. A váratlan helyzetre, támadásra úgy kezdhetünk felkészülni, ha elfogadjuk, hogy az ilyesmi bárkivel, így velünk is előfordulhat. Ugyanígy a közlekedésben, pl. autóvezetésben annak a megértése és elfogadása, hogy a balesetek előfordulhatnak, lehetővé teszi, hogy felkészülhessünk ezekre, és éberebben, óvatosabban vezessünk.

A második alapfeltevés azzal ássa alá a biztonságunkat, hogy a „küzdj vagy menekülj reakció” állandó fenntartásával lemeríti a szervezetünket. Ez az emberi szervezet által alkalmazott reakció  nagyon hasznos rövid távon, veszélyhelyzetben. Ugyanakkor amennyiben ezt az állapotot hosszabb távon fenntartjuk – amire az emberi szervezet egyébként nincs felkészülve – azzal csak kárt okozunk magunknak. A folyamatos koncentráció, az adrenalin-túltengés és a szüntelen stressz pont ellenkező hatással van ránk: csökkenti az arra való képességünket, hogy felismerjük a reális veszélyt és megfelelően kezeljük azt.

Mindkét hibás hozzáállást ki lehet kerülni. Az egészséges középutat a szituációs tudatosság jelenti, mely egy gondolkodásbeli beállítottság, amit bárki könnyedén megérthet és alkalmazhat a hétköznapokban.A szituációs tudatosság két elemből tevődik össze:

  • tudatában kell lennünk a környezetünknek, beleértve az embertársainkat is,
  • a potenciális fenyegetéseket és veszélyes helyzeteket azonosítanunk kell.

A gyakorlati megoldás

A szituációs tudatosság öt szintjét különböztetjük meg. (Ezt a modellt Jeff Cooper amerikai tengerészgyalogos dolgozta ki más célra, és a szinteket színkódokkal jelölte. A mi felhasználásunkban a megnevezések a fontosabbak.)

robotpilóta üzemmód olyan, mint amikor megszokott útvonalon vezetünk hazafelé, közben zenét hallgatunk, átgondoljuk a napot, és úgy érkezünk meg, hogy szinte észre sem vettük az utat. (Természetesen így vezetni tilos és veszélyes!)

nyugodt éberség hasonlít az óvatos vezetéshez (defenzív vagy védekező vezetési stílus); ilyenkor nyugodt vagy, élvezed a vezetés élményét, és fel vagy készülve a váratlan helyzetekre, tartod a távolságot. Ebben az állapotban sokáig tudunk vezetni: ilyenkor odafigyelünk a tájra is, mégis a vezetésen van a fókuszunk.

fókuszált éberség ahhoz hasonlít, mint amikor veszélyes útviszonyok mellett kell vezetnünk. Ha vizes vagy jeges az útszakasz – ilyenkor az útra összpontosítunk, mindkét kezünk a kormányon; ilyenkor nem érdekel a zene vagy az utastársak csevegése. Ez a fajta koncentrált vezetés fárasztó és stresszes, sokáig nem lehet hatékonyan fenntartani.

fokozott figyelem akkor lép fel, amikor veszélyes szituációban vagyunk. Például az előttünk lévő útszakaszon összeütköztek a gépjárművek, vagy szabálytalan előzés miatt szembejön velünk egy autó az úton. Ilyenkor adrenalinlöketet érzünk, a helyzet ijesztő, de még képesek vagyunk reagálni a helyzetre, sőt a „küzdj vagy menekülj reakciónak” köszönhetően még gyorsabban is reagálhatunk. Ebben a helyzetben az ijedtség és az adrenalin segít.

Az utolsó szint a lefagyás, a pánik; egyfajta sokkos állapot, amikor a helyzetet nem tudjuk elemezni, és reagálni sem tudunk a helyzetre. Az idő megáll. Képtelen vagy bármit tenni, mintha kívülről szemlélnéd az eseményt és a résztvevőit. Sajnos ez is természetes állapot, mely mindenkit érint. Emiatt is fontos az önvédelmi képzés, például a szakemberek is megtapasztalják ezt az állapotot, csak ők a képzésük miatt gyorsabban tudnak kitörni a lefagyásból. A veszélyhelyzetben megtapasztalt lefagyás miatt nem kell rosszul érezned magad, hiszen ez természetes reakció mindenkinél. Ha tudatosítod magadban, hogy ez általános emberi reakció, akkor sokkal könnyebben és gyorsabban kitörhetsz a lefagyásból az adott helyzetben!

A gyakorlati megoldás, az egészséges középút a tagadás és a félelem között, abban rejlik, hogy minden időben és minden helyzetben annak megfelelő éberségi szintet válasszuk meg és alkalmazzuk azt. Ez a szituációs tudatosság gyakorlata. Ez bonyolultnak tűnhet, de némi gyakorlás után a működésünk részévé válik a rendszer, ahogy a gyalogátkelő helyen is minden alkalommal körülnézünk különösebb erőfeszítés nélkül.

robotpilóta üzemmód ritkán jó választás, de elképzelhető, hogy otthon kikapcsolódásként alkalmazzuk azt például a sorozatnézés közben.

Ha valami miatt egyedül kell a buliból éjszaka hazamennünk, vagy egy randalírozó társaság közelében kell elhaladnunk, vagy egy veszélyes környéken kell áthaladnunk, akkor optimálisan fókuszált éberségre van szükségünk. Ez csak egy lépésre van a fokozott figyelemtől, amikor cselekednünk kell majd. Vannak ennél hétköznapibb feladatok is, ahol szükség lehet a fókuszált éberségre, például amikor az utcán veszünk fel pénzt az ATM-ből vagy egy új, eddig ismeretlen társaságba kerülünk stb.

Az esetek többségében nyugodt éberségre van szükségünk, például amikor barátokkal utazunk, vagy szórakozni járunk megszokott helyekre, ahol kisebb a társaság és annak tagjait nagyjából ismerünk, vagy amikor már megismertünk az évfolyamtársaink vagy kollégiumi lakótársaink többségét stb. Ugyanakkor a gólyatáborban vagy olyan egyetemi buliban, amely külső helyszínen zajlik, és külsős szereplők is részt vehetnek azon érdemesebb a fókuszált éberséget alkalmaznunk. (Gondoljunk bele, hogy ezeken a rendezvényeken a helyszínt biztosító személyzet mellett vannak számos további szolgáltatók munkatársai, nem beszélve arról, hogy nagy számok törvénye alapján még a legjobb közösségben is előfordulhatnak bűnös szándékú egyének.)

Nagyon fontos tudni azt, hogy az öt szint közötti váltás nagyon nehéz egy váratlan szituációban, főleg ha több lépcsőt is meg kell tenni, például a robotpilóta szintről azonnal a fokozott figyelem szintjére kell lépnünk (mintha az egyesből közvetlenül az ötös fokozatba váltanánk vezetés közben). Egy ilyen többlépcsős ugrás akár lefagyást is okozhat. Ez még a kiképzett szakembereknek is nehezen menne, ezért ők arra odafigyelnek, hogy a körülményekhez illeszkedő éberségi állapotban legyenek.

Így amikor a nyugodt éberség segítségével észrevesszük a veszélyes szituációt vagy embert, akkor a fókuszált éberség szintjét „kapcsoljuk be”. Az utóbbi segítségével szemügyre vesszük, hogy miről van szó. Ha ennek során bebizonyosodott, hogy veszély áll fent (vagyis ha a potenciális veszélyről kiderül, hogy valószínű veszélyről van szó), akkor a fokozott figyelemsegítségével el kell kerülnünk a veszélyt, kilépni a helyzetből stb. Ha ezzel szemben az alaposabb szemrevételezés során bebizonyosodik, hogy „téves riasztásról” volt szó, akkor visszakapcsolunk a nyugodt éberségre.

A szituációs tudatosságot és az éberségi szintek közötti váltást érdemes gyakorolni a hétköznapokban. A következő három gyakorlat lehet a segítségünkre:

  • Érdemes egyszer az éberségi szintek szempontjából átgondolni az összes olyan helyszínt, ahova gyakran járunk: a kampusz és az oda vezető útvonalak, a kollégium és a környéke, az edzőterem és a környéke, a szórakozóhely stb. Ugyanezt az újragondolás vonatkozik a napi rutinunkra: Mely tömegközlekedést használok? Hol és mikor futok? Az átgondolás során mindegyik elemhez társítsunk megfelelő éberségi szintet.
  • Érdemes jobban szemügyre vennünk időnként a környezetünket, például egész nap nyugodt éberség állapotában vagy, megérkezel a kampuszra egy nagy előadóba és akkor szemügyre veszed azt: megnézed, hogy hol van az összes ki- és bejárat és megszámolod azokat (ez már a fókuszált éberség).
  • Érdemes jobban odafigyelnünk a környezetünkben megjelenő emberekre. Végezhetünk gyakorlatokat: a látókörünkbe kerülő embereket alaposan szemügyre vesszük és megpróbáljuk kitalálni a történetüket (mivel foglalkozhatnak? mi a hangulatuk? mire koncentrálnak éppen?) Természetesen ezt érdemes diszkréten és kulturáltan végezni, nem sértve másokat (pl. használd a perifériás látásod)! Ez utóbbi gyakorlat az élet több területén is hasznos lehet.

A szituációs tudatosság gyakorlása során támaszkodnunk kell az intuíciónkra! Az elején az ilyen megfigyelés erőfeszítést igényel, de kis gyakorlás következtében automatikusabb lesz. A környezetünk tudatos megfigyelése része a szituációs tudatosságnak és segít abban, hogy eldöntsük mi az és ki az, aki nem illeszkedik bele természetesen az adott környezetbe, például ha a kampuszon egy zilált, alulöltözött idősebb férfit látsz a női mosdónál, vagy este a lakásod előtt álldogál egy ismeretlen.

Ahogy látható ebből az összefoglalóból a szituációs tudatosság nem azt jelenti, hogy a személyes biztonságunk megszállottjai vagyunk, hanem épp ellenkezőleg – segít abban, hogy objektíven értékeljük az aktuális helyzetünket és ennek megfelelően viselkedjünk! Ez a fajta rutinszerű odafigyelés az alapja a személyes biztonságunknak.

Az összefoglaló célja, hogy segítsen legyőzni a túlzott aggodalmat és felkészültebbé tegye mindenkit, akinek fontos a személyes biztonsága.

Az egyetemi hallgatók számára ajánlott, személyes biztonságról szóló kiadványok:

Helen Benedict (2004): Csak okosan! – Önvédelem kamaszoknak. Háttér Kiadó.

Erin Weed (2006): Girls Fight Back!: The College Girl’s Guide to Protecting Herself. Boulder Pr.

Rory Miller (2014): Szemtől ​szemben az erőszakkal. Felkészülés váratlan helyzetekre. Lunarimpex.

Tanfolyam keretein belül szeptembertől ismét elsajátíthatóak lesznek az önvédelem alapjai ELTE-s hallgatók számára, melyről hamarosan újabb információkkal jelentkezünk.

Szerző: Ilyash György

Forrás: https://www.beac.hu/hirek/eletmod/szituacios-tudatossag-az-onvedelem-alapja/