„A nagy edzéskóstolás” rovatunkban mi, az ELTE Online sportrovatának újságírói átmenetileg letesszük a tollat, hogy azután felvegyük a kesztyűt. Mi magunk is beszállunk a BEAC által tartott edzésekbe, majd azután megírjuk az itt átélt élményeinket azoknak, akiket érdekelnek a BEAC-os edzések, sportágak és kacérkodnak a gondolattal, hogy ők is kipróbálják azokat. Megírjuk, hogy milyen érzés bekapcsolódni egy edzésbe, valamint, hogy milyen légkör fogadja azokat, akik csatlakoznak egy csapathoz vagy programhoz, mindezt a saját tapasztalataink alapján. A sorozat első részében az ELTE-BEAC kézilabda csapatának egyik pénteki edzésére látogattunk el.
Bár a családomban komoly hagyománya van a kézilabdának, én magam talán három vagy négy kézilabda edzést tudhatok a hátam mögött, így finoman szólva sem mondhatom, hogy kellően mély sportági ismeretekkel érkeztem meg a BEAC férfi kézicsapat edzésére. Bár rendelkezem a minimálisan szükséges koordinációval, de kíváncsian vártam, hogy hogyan fogok tudni megbirkózni ezzel a feladattal, és hogyan fogom tudni felvenni a csapat és az edzés ritmusát. Kezdeti aggodalmaim azonban azonnal szertefoszlottak, amint szembesültem az edzésen uralkodó barátságos, és befogadó légkörrel. Mind a csapattársak, mind az edző rendkívül nyitottan és szívélyesen fogadtak, így, bár alapvetően meglehetősen nehéz egy már régóta együtt játszó csapatba újonnan érkezve beilleszkedni, ebből a nehézségből ez alkalommal semmit nem éreztem. Az első percektől kezdve úgy érezheti magát az ember, mintha már jó ideje ő is ide tartozna.
Az edzés egy rövid megbeszéléssel kezdődött, melyben Szécsi Attila mester beszélt a szerdai tréning tapasztalatairól, illetve a hétvégi meccsről, majd ismertette, hogy mire számíthatunk a mai mozgás alkalmával. Ezután pedig el is kezdődött a bemelegítés. Az elején kis átmozgatások, labdás játékok és egyéb, teljesen élvezhető gyakorlatok szolgáltatták az izmok bemelegedését és a vérkeringés fokozását, majd páros labdás gyakorlatokkal kapcsoltunk eggyel magasabb fokozatba. Bár már az első percben éreztem, hogy szívesen fogadnak, azért itt, mikor elhangzott, hogy mindenki keressen magának egy párt, kalkuláltam azzal a forgatókönyvvel, hogy nyilvánvalóan én maradok a végére, hiszen se nem ismernek, se nem rendelkezem túl mély kézilabdás ügyességgel. De nem így lett. Az emberek nyitottságát és kedvességét jelzi, hogy szinte azonnal lett egy csapattársam, aki megkérdezte, hogy lennék-e vele párban. Aki csatlakozott már időközben egy csapathoz, az pontosan tudja, hogy ez mennyit számít, és hogy milyen jó érzéssel tudja eltölteni az újonnan érkezettet ez az apró kis gesztus.
Innentől kezdve pedig tényleg úgy éreztem magam, hogy mindenki úgy kezel, mintha ez már a nagyon sokadik edzésem lenne a csapattal. Mind a társak, mind maga az edző. Ennek persze megvolt az a kevésbé kényelmes része is, hogy például amikor elhangzott részletesebb magyarázat nélkül az az utasítás, hogy „Rendben, akkor most labdavezetés, majd svéd 2-es”, akkor igen sűrű pislogások közepette próbáltam valahonnan segítséget kérni, hogy mit is jelent ez pontosan, de végül ebből sem lett semmi gond. Minden gyakorlat könnyen megtanulható és elvégezhető volt, ami pedig mégsem, ott a mester felismerte, hogy ez nekem még túl mély víz, és azonnal leegyszerűsítette az én részem. Alapvetően azonban bátorítva éreztem magam, hogy azokat a gyakorlatokat is próbáljam meg, amik elvégzéséhez azért szükséges némi kézilabdás előismeret. Beszálltam a húzás gyakorlásába, valamint átlőni is beugorhattam. Ha pedig bármi nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és egy-egy mozdulat félrement, akkor szinte azonnal érkezett egy bátorító „nem baj, jó lesz ez” valakitől. Mondanom sem kell, hogy ez is rendkívül jól tud esni egy frissen érkezettnek.
Az edzés alatt jó pár futós gyakorlat volt, de az, aki már űzött valamilyen labdás csapatsportot pontosan tudja, hogy mekkora különbséget és plusz motivációt jelent az, ha a „száraz körök” helyett, a futás végén lőhetünk/dobhatunk egy gólt. Itt pedig csak ilyen feladatok voltak, ami számomra nagyon pozitív volt. Az edzés végén pedig természetesen a játék sem maradhatott el. Szerencsére pont annyian voltunk, hogy – az edző közreműködésével – két teljes csapat ki tudott állni egymás ellen. Ez is remek élmény volt. Még annak ellenére is, hogy jó pár gólt kaptunk a nem túl acélos védekezésemnek köszönhetően, ám itt sem kaptam bátorító szón kívül mást, ami nagyszerű szerintem. Az egész edzés végét egy heteslövés sorozattal zártuk, ahol bár nem sikerült betalálnom, de mégis elmondhatom, hogy már ezt is kipróbálhattam életem során.
Összességében ami a BEAC-os pénteki kézilabda edzést illeti, úgy érzem, hogy ennél jobban nem is zárhattam volna a hetet. Egy nagyszerű társaságban mozogtam egy rendkívül jólesőt. Az első pillanattól az utolsóig egy befogadó, kedves légkörben lehettem, ahol az, aki élete első edzését tölti el is úgy érezheti magát, mintha már régóta a csapat része lenne. Aki tehát gondolkozik azon, hogy folytassa, vagy elkezdje kézilabda pályafutását, annak azt hiszem saját élményeim alapján, teljes szívből tudom ajánlani az ELTE-BEAC férfi kézilabda csapatát. Egy remek társaság tagjává lehet válni, miközben egy remek mozgásformát űz az ember. Az élmény nagyszerűségét jelzi, hogy még azt se lehet kizárni, hogy a jövőben majd én is újra visszatérek. Akkor azonban már nem fogok több hetest hibázni.
Ha Te is szívesen kipróbálnád a kézilabdát, jelentkezz az alábbi elérhetőségeken:
https://www.facebook.com/
https://www.facebook.com/
Edzésidőpontok:
Női kézilabda: Tüskecsarnok, kedd/csütörtök: 20:30-22:00
Férfi kézilabda: BEAC csarnok, szerda 21:00-23:00, péntek 19:30-21:00
