A hadtörténet korai szakaszában a sport a háborúra való felkészülést segítette. A professzionális sport világában különlegességnek számít, ha egy sportoló hivatásos katonaként vonul be a seregbe. Viszont az sem ritka, hogy kiváló sportolók nagy háborúkban szolgálják a hazájukat.
A veteránok napja
Az Amerikai Egyesült Államokban nemzeti ünnepként, máshol a világban emléknapnak számít november 11-e. Története az I. világháborúig nyúlik vissza, 1918-ban ezen a napon írták alá a békeszerződést. Azóta az USA minden évben megünnepli azokat a katonákat, akik valamely háborúban szolgáltak, vagy jelenleg is szolgálnak. Az ünnepelt hősök között számos sportolót is találunk. Az NFL 1920 óta íródó történetében minden amerikai érdekeltségű háborúban részt vett hivatásos játékos is. Sid Luckman, a Chicago Bears irányítója 1943-ban lett bajnok a csapatával. Egy évvel később már Európában harcolt, részt vett a normandiai partraszállásnál, ahol zászlósként szolgált. Miután hazatért a háborúból, 1950-ben vonult vissza. Csapattársa George McAfee a légierő kötelékeiben vonult hadba a világháború alatt. Abban az évben, amikor az USA háborút indított Korea ellen. Eddie LeBaron 1952-ben vonult be, és a háború alatt kétszer sérült meg, majd több kitüntetést is kapott. Hazatérése után hét évet játszott a Washington Redkins színeiben, után további négyet a Dallas Cowboys irányítójaként. 1965-ben Johson elnök hadat üzent Vietnamnak. Rocky Bleier, a Pittsburgh Steelers futója 1969-ben csatlakozott a sereghez. 1980-ig volt aktív játékos. A 10 év alatt négyszer lett bajnok a csapatával. A visszavonulás után több könyvet is írt. 2001. szeptember 11-én súlyos terrortámadás rázta meg a világot. George Bush elnök a terrorizmus visszaszorítása érdekében 2003-ban üzent hadat Iraknak, és belépett az Afganisztáni háborúba is. Patrick Tillman, az Arizona Caedinals játékosa – karrierjét feladva – önként vonult be a seregbe. 2004-ben a csatamezőn érte a halál. Jelenleg aktív játékosok is harcolnak a hazájukért. Alejandro Villanueva őrnagy 2010 óta áll az amerikai hadsereg kötelékében. A Philadelphia, majd később a Pittsburgh támadófalembere többször teljesített szolgálatot Afganisztánban.
A magyar honvédség a múltban
Kárpáti Rudolf vezérőrnagyként volt tagja a hadseregnek, emellett hatszoros olimpia bajnok. Kovács A. Pál dandártábornokként szolgált a második világháborúban, és ő is hatszor ünnepelhetett olimpiai elsőséget. Berczelly Tibor őrnagyként szerelt le a második világháború után, háromszoros olimpiai, valamint huszonnyolcszoros magyar bajnok. Kabos Endre is háromszor lett olimpiai bajnok, azonban zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. 1944-ben halt meg, miután az őt szállító teherautó felrobbant. Takács Károly alezredesként szolgált a második világháborúban. Kétszer lett olimpiai bajnok. Az aranycsapat több tagja is a Honvéd labdarúgói közül került ki – a honvédos labdarúgók egyben hivatásos katonák is voltak. Puskás Ferenc dandártábornok, Kocsis Sándor posztumusz alezredes, Grosics Gyula ezredes, Czibor Zoltán őrnagy mind szolgálta a hazáját. Martinek János őrnagy ugyancsak a Honvéd sportolójaként lett kétszeres olimpiai bajnok. 1999-es visszavonulása után a Honvédelmi Minisztériumban vállalt munkát.
A magyar honvédség a jelenben
Napjainkban is a Budapest Honvéd az a klub, amelyik összeköti a katonaságot és a sportot. 2016-ban a Honvédelmi Minisztérium létrehozott egy életpályamodellt, melynek lényege, hogy a sportolóknak a karrierjük befejezése után is legyen életcéljuk. Decker Attila törzsőrmester volt az első olyan személy, aki ezt a modellt alkalmazta. Az öttusázókat már régóta foglalkoztatja a hadsereg. Marosi Ádám főhadnagy, Tóth Adrienn pedig őrmesteri rangot tölt be. A vívók katonai múltjának hagyományait Rédli András viszi tovább, aki jelenleg századosként tevékenykedik.
Forrás: nfl.com, honvedelem.hu
