Az UEFA 2010-től kezdődően vezette be a pénzügyi fair playt (FFP) az általa rendezett versenysorozatokban részt vevő csapatok számára. Célja, hogy fejlessze és kiegyenlítse a csapatok anyagi helyzetét.
Az éppen csak mögöttünk hagyott átigazolási szezonban újfent óriási csúcsok dőltek meg a futball világában. Neymar közel kétszeresére tornászta fel az eddigi legdrágább igazolás értékét. A Premier League csapatai pedig továbbra is tartják azt a szokásukat, hogy minden évben egyre többet és többet költenek a nyári átigazolási ablakban. De hogyan lehetséges ez az FFP betartásával? Van ennek bármilyen hatása is a játékosok szerződtetésére?
Amikor az UEFA 2010-ben döntött az FFP bevezetéséről, azért volt rá szükség, mert – bár a legnagyobbak gazdasági mutatói szépen prosperáltak – a szűk elitből kiszorult csapatok folyamatosan veszteséget termeltek, nem bírták felvenni a versenyt az óriásokkal. Ez olyan sok csapatot érintett, hogy az angol első osztály húsz csapatából tizenhat veszteséggel zárta az évet. Ennek fő oka a bérezési verseny kíméletlensége volt. Egyértelmű volt, hogy ha az UEFA nem tesz semmit, és szabályozatlanul hagyja a piacot, akkor a mezőny végérvényesen kettészakad, és a kiélezett versenyhelyzet megszűnik. Nyilvánvalóan a cél nem az, hogy minden klub büdzséje azonos méretű legyen, de az igenis az, hogy a klubok a maguk által megkeresett összegből gazdálkodjanak.
A szabályozás egyszerűsített lényege, hogy a klubok kiadásai ne haladják meg a bevételeiket. A klubokat hároméves periódusonként vizsgálják. Egy ilyen perióduson belül mindössze 5 000 000 eurónyi veszteséget halmozhatnak fel maximum. Amennyiben ezt a keretet túllépik, szankciók lépnek érvénybe. Ezenkívül a szabályozás kimondja, hogy a 2015 és 2017 között induló szezonokat magában foglaló hároméves periódusban további 30 000 000 € tulajdonosi hozzájárulást fogadhatnak el, amely azonban nem származhat hitelből – csak és kizárólag a klub tulajdonosától vagy egyéb érdekelt fedezetéből. Mint minden szabályozás esetén, úgy itt is felmerülnek problémák. Hiszen sok esetben a nagy csapatok tulajdonosai egyéb céges érdekeltségükön keresztül szponzori pénznek álcázva adnak tőkeinjekciót a sportegyüttesüknek. Például a Manchester Cityt 2008 óta tulajdonló Mansour sejk (aki egyébként anno potom 200 000 000 fontért vásárolta meg a klubbot) állami pénzekkel támogatta csapatát, amit közvetlenül valóban nem ő bocsátott rendelkezésre, de valószínűleg nem érintette váratlanul az egyenlegváltozás. A szabályozás szerint akkor, ha a tulajdonos a jövőben ilyen módon, egy érdekeltségébe tartozó cégen vagy állami csatornákon keresztül nyújt anyagi segítséget klubjának, az UEFA illetékes szerve nyomozást indít, és megvizsgálja, hogy valós piaci árat fizetett-e az adott cég, vagy a támogatás összege egyensúlyban volt-e a teljesítéssel.
Vannak azonban a klubok költségvetéseiben olyan tételek, melyek nem gyarapítják a veszteségüket az FFP tekintetében. Így például az utánpótlás és a stadionok fejlesztésére, illetve a női focira fordított összegek nem válthatnak ki FFP-szankciókat. De milyen szankciókról is van szó? Első körben nyilvánvalóan csupán figyelmeztetést kapnak a csapatok, amennyiben kihágást állapítanak meg náluk. Viszont ha nem orvosolják megfelelően a problémákat, akkor drasztikusabb következményekkel kell szembenézniük. Előfordulhat – mint ahogy erre már volt is precedens –, hogy korlátozzák egy csapat keretét, vagyis nem nevezhetnek be annyi játékost, mint a többiek. A legvégső esetben az is előfordulhat, hogy visszamenőlegesen diszkvalifikálják, vagy esetleg megfosztják őket egy elnyert címüktől.
Hogy konkrétan ezek a szabályozások milyen változásokra kényszerítik a csapatokat, azok csak most fognak igazán kiderülni, hiszen az idei év volt az utolsó, amikor a tulajdonos még kisegíthette anyagilag a csapatát. Ha csak a PSG idei igazolásait nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy például Mbappét egy évre kölcsönveszik, és csak utána fizetik ki neki a csillagászati árát. A gyakorlatban ez semmilyen hatással nincsen a játékára, hiszen már idén is a párizsiaknál kergeti a bőrt. Összességében azért elmondható, hogy a kezdeményezés egy fontos problémát próbál meg orvosolni, de mint tudjuk, az egyenlők közt is mindig vannak egyenlőbbek.
Forrás: uefa.com
