A címben szereplő utalást akár szó szerint is lehet értelmezni, ugyanis Rajczy Imre egy vidéki városból indulva ért fel a sportkarrier legmagasabb szintjére, és szerezte meg az olimpiai aranyérmet kardvívásban. A BEAC olimpiai bajnokait bemutató sorozat folytatódik, a mostani állomás 1936, Berlin.
1911. november 8-án, Szombathelyen sírt fel a BEAC későbbi olimpiai bajnoka, Rajczy Imre. (Édesapja után eredeti nevén Rasztovich Imre.) Szülei minden támogatást megadtak a fiuknak, a premontrei rend gimnáziumban tanulhatott, tizenöt éves korától pedig a vívás alapjaival is megismerkedhetett. Miután középiskolai tanulmányait befejezte, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, így a sport mellett a közéletben is felfigyeltek rá. Tíz éven keresztül a Magyar Nemzeti Diákszövetség vezértitkára volt, majd 1934-ben a Nemzetközi Főiskolások Világszövetségében a sportosztály vezetője lett. Tehetségére a Magyar Olimpiai Bizottság is felfigyelt, titkárként segítette a szervezet munkáját.
Rajczy Imre, Szombathely első olimpiai bajnoka
Noha a fővárosi politikai életben aktív szerepet vállalt, a sport mindig kitüntetett helyet foglalt el az életében. Az egyetem megkezdése után rögtön beiratkozott a BEAC-ra, ahol Gerentsér László vívótanár vezetése alatt kezdett versenyezni. Az eredmények sem maradtak el, 23 évesen a kardcsapat tagjaként aranyéremmel tért haza a varsói Európa-bajnokságról. Ez a siker csak a belépő volt, az Erdélyi, Gerevich, Kabos, Jekelfalussy-Piller, Rajcsányi, Rajczy összetételű csapat 24 külföldi versenyen vett részt, és mindet meg is nyerte. 1935-ben, Budapesten a főiskolai világbajnokságon Rajczy három színtéren bizonyított: a VB főrendezőjeként egy sikeres világversenyt bonyolított le, egyéniben és csapatban pedig a dobogó legfelső fokára állhatott. A magyar sikerszéria azonban itt nem ért véget, csapatban megvédték Európa-bajnoki címüket, egyéniben pedig az első öt helyen magyar versenyző végzett.
Ilyen előzmények mellett joggal reménykedhettek egy sikeres olimpiai szereplésben, de az arannyal kikövezett útra kemény küzdelem vezetett. Az 1936-os berlini olimpiai döntőben a másik nagy vívónemzet, az olasz várta a magyar fiúkat, és a nagy rivális jobban kezdett, négyszer ragadták magukhoz az előnyt. Négyszer sikerült talpra állni, majd Kabos egy egyórás (!) asszóban megszerezte a vezetést. Ezt követően zsinórban szerezték a győzelmeket, s 8:6-os állásnál Rajczy Imre következett Masciotta ellen a döntő összecsapásban, amiről a kortárs média így emlékszik meg:
“Rajczy az olasz Masciotta ellen feltartóztathatatlanul szerezte a kilencedik magyar győzelmet, hogy vele a magyar kardvívás újabb olimpiai sikerét érje el. Rajczy arcán lángol az öröm, mikor sisakját lekapja. Masciotta pillanatra habozik, de a bíróság elnökének intésére ellenfele, legyőzője keze után nyúl. A nézőtéren pedig elemi erővel harsog a huj, huj, hajrá, tombol az ünneplés.”
Egy év múlva, 1937-ben teljesedett ki a pályafutása: 26 évesen a párizsi világbajnokságon a hőn áhított VB címet is sikerült megszerezni csapatban, majd az olaszországi San Remóban az Aranykard versenyen egyéniben is diadalmaskodik, így a világranglistán átvette a vezetést. Fiatal kora ellenére Európa-, világ- és olimpiai bajnokként vehette át a Pázmány Péter Egyetem díszgyűrűjét, a Lovagkeresztet, a Signum Laudist és a Toldi Arany- és Ezüstérmet, amikkel itthon jutalmazták teljesítményét. A politikai elit azonban nem tisztelgett sikerei előtt, rossz szemmel nézték, hogy a Horthy-érában minisztériumi köztisztviselő volt, így 1945 után elhagyta Magyarországot.
Argentínában, Buenos Airesben találta meg a nyugalmat, ahol sportemberként tíz éven keresztül az argentin kardválogatottat edzette, titkárként pedig az Argentin Olimpiai Bizottságot segítette. Hazafias érzelmei nem csitultak a tengerentúlon, 1956-ban magyar társakkal motorkerékpár gyárat alapított, ami később már autók gyártásával és értékesítésével is foglalkozott. 1966-ban egészségügyi okok miatt lemondott kereskedelmi igazgatói posztjáról, de így is alapítóként vett részt a Centro Hungaro létrejöttében és a Hungaria magyar klub vívószakosztályának is elnöke lett.
1978. március 31-én, 67 éves korában érte utol a halál. Magyarországon hosszú ideig elhallgatták a nevét. 2001-ben, Argentínában született fia, Amerigo Rajczy avatott emléktáblát Vas megyei szülőházán, ahol dr. Kamuti Jenő, az Európai Vívó Szövetség elnöke mondta a díszbeszédet, majd ősszel a szombathelyi sportiskola felvette Rajczy Imre nevét, így emléke már kezd méltó helyre kerülni.
Legjobb eredményei:
világbajnok: 1937. Párizs (kardcsapat)
kétszeres Európa-bajnok: 1934. Varsó, 1935. Lausanne (kardcsapat)
kétszeres főiskolai világbajnok: 1935. Budapest (kard egyéni és csapat)
EB-ezüstérmes: 1935. Lausanne (kard egyéni)• magyar bajnok: 1937. (kard egyéni)
olimpiai bajnok: 1936. Berlin (kardcsapat)
képek forrásai: szhelyivivas.hu
