„Láttál már kviddicsmeccset, Potter?”

Ismered a varázslók kedvenc sportját, amiért mindenki úgy rajong, mint a muglik a fociért? Ha Te sem kaptál behívót a Roxfortba, akkor egyedül az ELTE-n próbálhatod ki ezt a varázslatos játékot…

Ismered a varázslók elsőre rendkívül bonyolultnak tűnő szabályokon alapuló sportját, amiért mindenki rajong, és olyan, mint a mugliknál a foci, csak sokkal több labdával és seprűvel játsszák? Az ELTE Éjszakai Sport rendezvényén seprűre ugyan nem pattanhattak, a sportág mágiamentes változatára azonban nevezhettek a csapatok.

Nem tűnhet könnyű feladatnak egy mesebeli sport valóságba ültetése, de hiába, a mugli elme éles és határtalan – no meg persze van elég labdajáték, amire támaszkodhatunk. Bár az Éjszakai Sport repertoárjának eme különcködő versenyszámának jelenlétén már lassan meg sem lepődhetünk.

A talár, a jó vagy rosszindulatú, horgas orrukat olykor a játékba is beleütő süveges professzorok, a pályát övező hatalmas páholyok ugyan hiányoztak, mégis a kviddics az egyik legtöbb érdeklődőt vonzó, üde színfoltja volt az eseménynek. Az alap játékszerek, szerepkörök megvannak, de a leginkább a kézilabdára emlékeztető dobásoknál bizony előkerült a nyers erő és a puszta lendület fontossága is. További hasonlóság, hogy sok más egyéb csapatsporthoz hasonlóan az időbeli csúszás itt sem hiányozhatott… A hosszú várakozás következtében többen feladták az izgalmas torna és az egyáltalán nem fiktív, háromszor 7 perces játékmenet követését – ők talán máig nem tudják, hogy csak ugratták-e őket a szervezők, vagy tényleg kviddics zajlott a pályán.  A helyszín is a varázslósport nézőinek kedvezett leginkább, bár még a tornaterem védettnek hitt sarkában kuporogva is félő volt, hogy egy jól megküldött gurkó vagy rossz irányba suhintott seprőnyél eltalálja az elővigyázatlanokat.

Seprű nélkül mozgalmasabb Aki csak nevetni érkezett, egy idő után azon kapta magát, hogy szurkol. A csapatok jól felkészültek voltak, semmi furcsa, komolytalan vagy fegyelmezetlen nem történt, a néhány seprűt pedig elég gyorsan meg lehetett szokni. Hiába, az ELTE-n – a Roxforthoz hasonlóan – már hagyománya van ennek a játéknak. Itt minden mugli komolyan vette a játékot! Kezdő csapatok számára talán éppen ezért kevésbé volt ajánlott a már-már profinak számító kviddicsjátékosok ellen csupán viccből, „marháskodásból” kesztyűt húznia. Bár én nem lettem volna a védő helyében sem, aki az összes szereposztás közül egyedül rendelkezik igazán méretes seprűvel, feladata pedig kiütni, kiseperni a feje magasságában száguldó labdát, mielőtt az a (hulahopp) karika gyűrűjén átrepülve 20 pontot szakít.

Egy-egy meccs játékosainak elszántságát és hozott tehetségét elnézve az ELTE hallgatói valószínűleg a Griffendél vagy a Mardekár ellen is helyt állnának. A repülés nem lehet olyan nehéz (Potternek is ment), a varázspálca pedig egyébként is ki van tiltva a pályáról. Ha valaki ezek után kedvet kapott, az a következő alkalommal ne legyen rest egy kis kviddicsezésre, higgyétek el, nem olyan nagy bűvészet ez!

Akit a szabályok részletesen is érdekelnek, egy korábbi cikkünkből nyerhet felvilágosítást: http://elteonline.hu/sport/2012/04/05/terelok-gurkok-vedok-es-cikeszek-az-elte-n/

Az ELTEvízió jóvoltából pedig most egy igazi csemegét is tartogatunk Nektek! Pillantsatok bele a decemberi Éjszakai Sport kviddicsderbijébe!

http://youtu.be/5bs14kNxOl0?t=1m10s

(Fotó: Naszvadi Gergő Mihály)

 

[sam id="10" name="mnb2" codes="false"]