Természet és társadalom – Beszámoló az ELTE SEK Történeti Diákműhely hallgatói konferenciájáról

2021. május 17-én a történelem- és a természettudományok álltak a középpontban az ELTE SEK Történeti Diákműhely legutóbbi, interdiszciplináris hallgatói konferenciáján.

Bár a szorgalmi időszak lejárt, az ELTE SEK Történeti Diákműhely nem volt rest egy utolsó nagyobb konferenciát tartani 2021. május 17-én az interdiszciplinaritás jegyében. Nem csupán a két tudományterület találkozása miatt vált színessé a konferencia, hanem az előadók miatt is: voltak köztük hallgatók és doktoranduszok, illetve külsős előadó is. Novák Róbert, az ELTE SEK Történeti Diákműhely elnöke elmondta: ez az alkalom mérföldkő számukra, hiszen ez az első olyan eseményük, ami kapcsán kivonatkötet is készült.

Elsőként Pusztai-Eredics Alexandra, az ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója tartott előadást Történeti térképek felhasználhatósága a földrajzi kutatásokhoz címmel. A doktorandusz az ELTE szombathelyi campusán, a Földrajzi Tanszéken működő folyómorfológiai kutatási műhely keretein belül a kanyarulatfejlődés meghatározásával foglalkozott a Rába folyó Alsószölnök és Sárvár közötti szakaszát vizsgálva. Azért esett pont erre a részre a választása, mivel itt még kevésbé történt építési-szabályozási beavatkozás, ellentétben a Sárvár–Győr szakasszal. Főként a Habsburg Monarchia első három katonai felmérésének térképeit és a már polgári célokat szolgáló „Hazai” és EOTR topográfiai térképszelvényeket, illetve légi felvételeket használt fel a folyó változásának vizsgálatához. Ezek segítségével szerette volna feltérképezni a Rába hazai szakaszán végbement mederdinamikai változásokat, illetve a kanyarulatfejlődés miatt leginkább veszélyeztetett szakaszokat. Az előadása végén megállapította, hogy a történeti térképek nagyon jól felhasználhatóak a földrajzi kutatásokban is, továbbá a vizsgálatát tovább folytatná az oldalirányú elmozdulások időbeliségének tekintetében, immáron több más topográfiai térképet feldolgozva.

A Rába folyó Pusztai-Eredics Alexandra által vizsgált szakasza

A következő előadó Nagy Adrienn, az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója volt, aki emellett az ELTE BDPK Történelem Tanszék egyetemi tanársegédje is. Előadásának címe Csempészet az osztrák–magyar határ menti Vas vármegyében (1914–1926). Elsőként felvázolta a régió első világháború előtti állapotát, amire egy rendkívül erős nyugati orientáció volt jellemző. Ez lényegében azt jelentette, hogy az osztrák tartományokkal szoros kapcsolatot tartottak fenn, amit az 1850-es vámunió tovább erősített. Elmondható erről a belső határról, hogy mindenfajta ellenőrzés nélkül bárki használhatta szabadon – főleg csak az adminisztrációban jelent meg a belső határ, de fizikálisan nem. A világháború kitörésével ez azonban megváltozott, szigorodott a határrendészet, és 1916-tól megjelent a csempészet mint új határjárási stratégia. Kutatásában többek között arra kereste a választ, hogy a lakosság milyen mértékben vett részt ebben a tevékenységben, és hogy milyen árukkal történt ez.

Nagy Adrienn már több csempészakciót is ábrázolt a digitális térképen

Harmadikként Lysewycz Adrienn harmadéves történelem–biológia szakos hallgató mutatta be közös kutatását Pipics Jánossal, amiben a Sokféle 5. darabjának segítségével a korabeli gyógyhatású és mérgező növényeket ismerhettük meg. Mint kiderült, ez egy nagyobb kutatás része, melynek keretében János már korábban, a Savaria Nyelvtudományi Diákműhellyel közösen rendezett konferencián bemutatta a cápáról szóló cikket. Jelen előadásból megtudhattuk, hogyan is azonosították be a különböző növényeket taxonómiai jellemzőik és a felhasználási módjaik alapján, melyeket táblázatba rendeztek. A besoroláshoz a mai tudományos munkákat is felhasználták, hiszen sokszor nem tért ki részletesen a forrás az orvosi alkalmazására. Felhívta a Sokféle 5. darabjának fontosságára is a figyelmet Adrienn, hiszen tudománytörténeti jelentősége van nem csupán a növények ismertetése szempontjából, hanem a nyelvújítás előtti névalakoknak köszönhetően a nyelvészetben is.

Lysewycz Adrienn táblázatba rendezte a vizsgált növényeket

Ezt követően Kardos Laura harmadéves angol–földrajz szakos hallgató tovább színesítette a konferenciát, hiszen angol nyelven mutatta be kutatását, melynek címe Settlement Morphological Studies in the Area of the Historical Szentgotthárd District. Az előadás során az Új Nemzeti Kiválóság Program támogatásával végzett, településmorfológiai jellegű kutatásáról és annak eredményeiről számolt be. Prezentációjának fókuszában az empirikus felmérése állt, amely keretében lakossági elégedettségi kérdőívezést végzett a határon túli, egykor a szentgotthárdi járás részét képező falvak népessége körében.

Az első szekció utolsó előadója Pap István, a Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolának a PhD-hallgatója volt; előadásának – melynek címe Mi a közös a BMW-ben és a Magyar–Olasz Bank Részvénytársaságban? – központjában Camillo Castiglioni állt, aki egy igen tehetséges „pénzügyi zsonglőr” volt, mint megtudhattuk, aki összekötötte a címben szereplő két társaságot. Castiglioni a 20. század elején meghatározó személynek számított; többek között osztrák és magyar repülőgépgyárak vezetője is volt, illetve 1915-től a Rapp Motorenwerke kizárólagos képviselője lett, aminek összes részvényét birtokolta 1919-ben, amit időközben átneveztek BMW-re. Kezdetben repülőgép-hajtóműveket gyártottak, de idővel személygépkocsik gyártásába is belefogtak, ami a mai napig a főprofilja a cégnek. Ha ő nincs, akkor nem lenne ennyire híres a bajor autógyártó cég. És hogyan kapcsolódik a Magyar–Olasz Bank Részvénytársasághoz? Úgy, hogy ő az egyik alapítója.

Kis szünetet követően a második szekció első előadója Pipics János negyedéves történelem–fizika szakos hallgató volt, aki Petrus Peregrinus Epistola de magnete munkáján keresztül mutatta be a mágnes pólusainak elnevezését. János főleg az eredeti szöveget vizsgálta, a kevés magyar értelmezések áttekintésével, illetve ezeket külföldi eredményekkel vetette össze. Ez azért is fontos, mivel Magyarországon kevésbé kutatott Peregrinus munkássága, kevésbé van a köztudatban. A középkori tudós értekezéseinek jelentőségét Amelia Sparavigna angol nyelvű tanulmányán keresztül ismertette, aki kiemelte, hogy ő volt az első, aki meghatározta a pólusokat, és ő állapította meg a vonzás-taszítás jelenségét.

Pipics János a Magyarországon kevésbé kutatott és ismert Petrus Peregrinus munkásságával foglalkozott

Következőnek Siska Flóra, az ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója mutatta be közös kutatását Skribanek Annával és Kolláth Zoltánnal, melynek címe Növények éjszakai megvilágításra adott válaszai. Előadásából kiderült, hogy a különböző hullámhossztartományba tartozó fények más-más reakciót váltanak ki a növényekből, és vörös, zöld és kék hullámhossztartomány együttes behatása eredményezi a legkorábbi virágzást. Ezt két műszer segítségével vizsgálták, illetve további kísérleteket is végeztek. Végül az eredményeket ismertette, amelyek szerint a vizsgált egyedeket tekintve az éjszakai mesterséges megvilágítás hullámhosszösszetételtől függ a növények reakciója.

Tovább színesítve az eseményt Hervai Dávid Dominik harmadéves gépészmérnök-hallgató következett Abrazív vízvágás modellezése numerikus módszerrel című kutatásával. Egy modernebb technológiáról beszélhetünk, hiszen csupán az 1950-es évektől kezdték el használni az ipar területén, elterjedtté pedig csak 10-20 éve vált. Lényegében olyan eszközökről van szó, melyek nagy nyomás segítségével a vágófejbe vizet juttatnak, ahol azt keverik abrazív – csiszoló hatású – szemcsékkel, és így ezzel könnyen képesek több különböző anyagok megmunkálására, és akár késztermékek is készíthetők így. Természetesen ennek a módszernek is vannak hátrányai, mint a gyakori karbantartás igény, illetve a pontosságot befolyásoló hibák sem szüntethetők meg végérvényesen. Ilyen hiba az oldalferdeség jelensége, ahol a keletkező nyílás bemeneti része szélesebb, mint a kimenetié. Dávid ezt a folyamatot vizsgálta és modellezte eredményesen, és további kísérletek is szerepelnek jövőbeli tervei között.

Hervai Dávid szakirodalmi méréseket használt számításainak ellenőrzésére

Az utolsó előadó Pozsgai Andrea, az ELTE TTK Környezettudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója volt, aki a mezőgazdasági sokféleség és a térszerkezet alakulásának kapcsolatát vizsgálta a Szigetköz példáján keresztül. A doktorandusz kiemelte az agrobiodiverzitás – a mezőgazdaságban használt, hasznosított élőlények sokféleségének – fontosságát, hiszen az egyöntetőség elterjedése a világ élelmezését teszi sebezhetővé. Andrea vizsgálandó mintaterületként a Szigetközt választotta, ami sajátságos természeti adottságokkal rendelkezik, hiszen a Duna alakította ki a területet, amit jól ki is használhatnak a mezőgazdaságban. Területhasználatát tekintve elmondható, hogy főleg szántók találhatók itt, aminek az oka az, hogy Mosonmagyaróvár és Győr gravitációs erőterei határozzák meg elsődlegesen a mezőgazdasági termelést. Ebből az is adódik, hogy a nagyobb területi egységek központilag gyakorolnak hatást az ott folyó mezőgazdasági munkára, ami így már nem a helyi adottságokhoz igazodik általában.

Kiemelt kép: az esemény plakátja