A nőknek is van helyük a műszaki munkakörökben – állításunkat élettörténetekkel és két szombathelyi hallgató véleményével igyekszünk alátámasztani.
Amikor valamilyen téma kapcsán szóba kerül a műszaki pálya, valószínűleg az emberek többségének egy férfiközpontú ágazat jut eszébe, amiben alapvetően nem is tévednek olyan nagyot. A hiba inkább abban a felfogásban van, hogy csak a férfiak képesek ezeket a munkákat elvégezni. A nők is épp ugyanolyan értékes szereplői lehetnek a műszaki ágazatoknak. Erre több példa van a múltban és a jelenben egyaránt. A nők megítélése szakmán belül, valamint a nemek aránya napjainkban már jobbnak mondható, de még mindig nem tekinthető igazán jónak. Az viszont biztató, hogy az oktatás különböző szintjein sokkal több lány van, aki informatikusi vagy épp mérnöki tanulmányokat folytat, mint korábban bármikor, így belátható időn belül még több nő kerülhet be a mérnöki vagy az IT szektorba.
A nők megítélésében nagyban közrejátszhat azaz előítélet, hogy „a nőket nem lehet úgy terhelni”, vagy hogy „a műszaki dolgokat hagyják csak a férfiakra”. Ez szerencsére egyre kevésbé van így, hiszen sok esetben nem az számít, hogy valaki melyik nemet erősíti, hanem hogy milyen tudás van mögötte, mivel a szakmai hozzáértés sokkal fontosabb. Ebből kifolyólag pedig tökéletes együttműködések alakulhatnak ki. A nemek vegyes eloszlása pedig egyértelműen pozitív hatással lehet a cégekre, hiszen előfordulhat, hogy mindenki egy kicsit másképp közelíti meg az adott problémát, és pont ebben a sokféle nézőpontban lakozhat idővel a siker kulcsa.
Ha valaki mégis kételkedne abban, hogy a nők közül is kerülhetnek ki igazán zseniális elmék, arra az esetre említek néhány példát.
Ada Lovelace az 1800-as években élt és alkotott maradandót. Munkái miatt gyakran emlegetik az első számítógépes programozóként. Az 1950-es években ismerték csak fel igazán, hogy milyen sokat tett a számítástechnika fejlődéséért. 1980-ban az USA Nemzetvédelmi Minisztériuma róla nevezett el Adának egy új programozási nyelvet.
A számolás joga című, igaz történet alapján készült film számos díjat nyert, amin kicsit sem kell meglepődnünk, hiszen remek alkotás egy olyan korról, amikor fehér férfi uralom volt a NASA-nál; és ha ez még nem lenne elég, Amerika és a Szovjetunió között talán még soha nem látott méreteket öltött az űrverseny. Nem tudtak azonban minden problémát megoldani nők nélkül. Katherine G. Johnsonnak, Mary Jacksonnak és Dorothy Vaughannek nemcsak az nehezítette meg a dolgukat, hogy nők, hanem a bőrszínük is, hiszen ezekben az években még rendkívül látványos megkülönböztetésben volt részük a feketéknek. Ez a három zseniális nő azonban bebizonyította, hogy a tudás mindennél fontosabb. Mivel eleinte még nem volt számítógépük, ezért ők maguk töltötték be az élő komputer szerepét: fejben oldották meg az űrutazáshoz szükséges bonyolult számításokat.
Dorothy Vaughan volt az, aki képes volt megérteni a gépek használatát, amikor megérkeztek az első IBM számítógépek, ezért a kezelőit is ő tanította be. Így ő lett az első afroamerikai női felügyelő.
Mary Jackson lett a NASA első afroamerikai női mérnöke, miután az űrkapszula hővédő csoportjában elkezdett dolgozni az első ember űrbe juttatásán.
Katherine Johnson a NASA navigációs részlegén dolgozott kutatóként, majd elemzőként folytatta a munkát egészen az 1980-as évek elejéig. 2015-ben Barack Obamától átvehette az Elnöki Szabadság-érdemrendet, illetve Katherine nevét viseli egy egész új kutatórészleg is.
Nem utolsó sorban pedig kiemelnék egy magyar informatikust is, aki fiatal kora ellenére már most hatalmas tudást sajátított el. 2018-ban Borbély Zsófiát választották meg Magyarország legsokoldalúbb informatikusává. A II. Országos IT Megmérettetés versenyen közel 2600 ember indult el, végül ez a létszám 700-ra szűkült. Zsófinak sikerült bezsebelnie még egy címet is; ez pedig a „Legkiválóbb Női Versenyző” különdíj volt, amit 85 hölgytársa közül ítéltek neki.
Mindez jól tükrözi, hogy a matematika, a gépészet vagy épp az informatika nem csak a férfiakhoz állhat közel.
Egy gépészmérnök és egy programtervező informatikus hallgatót is megszólaltattunk a témában, hogy mondják el véleményüket azzal kapcsolatban, miért választották az adott pályát, és mit gondolnak a nők műszaki pályákon betöltött szerepéről.
Markovits Alexandra, az ELTE Informatikai Kar Savaria Műszaki Intézetének gépészmérnök hallgatója:
„Miért választottam ezt a pályát? Szakirányú középiskolába jártam, szóval mondhatni korán kialakult ez az elhatározás bennem. Gyerekként még nyilván az ember nincs teljesen tisztában mindennel egy adott szakmával kapcsolatban. Azt, hogy 14 évesen pályaválasztáskor mit válaszoltam erre a kérdésre, már nem tudom pontosan megmondani. Ami biztos, hogy érdekes, szerteágazó, kreatív, megbecsült és biztos megélhetést jelentő szakma a gépészmérnöki. Folyamatos fejlődést, tanulást, kihívásokat jelent és ez az, amit én akarok a munkámban. Arra a kérdésre, hogy mit gondolok a nők szerepéről a műszaki pályákon, a válaszom: egyre több hölgy helyezkedik el ilyen területeken, ami nagyon jó. Alapvetően a tudás, az eltökéltség és a szakma iránti alázat tesz valakit kiváló szakemberré. Fontos az új perspektívákra való nyitottság, a precizitás és a szorgalom. Az ember alapvető személye válogatja ezeket a tulajdonságokat, nem pedig a neme.”
Szabó Anna, az ELTE Informatikai Kar Savaria Műszaki Intézetének programtervező informatikus hallgatója:
„Amikor gimnáziumba jártam, nem igazán tudtam, hogy mit is szeretnék csinálni a jövőben, csak azt tudtam, hogy a matek és az informatika érdekel. Ezen kívül a gimnázium utolsó évében a programozó szakkört is kipróbáltam és megtetszett, így esett a döntésem erre a szakra. Eleinte kicsit féltem, hogy lenéznek esetleg a tanárok, szaktársak, csak azért, mert én a gyengébbik nemhez tartozom, viszont hamar kiderült, hogy ez nem így van. Mindenki befogadott minket is, senki sem hiszi azt, hogy nincsenek meg a képességeink a programozáshoz, csak mert mi nők vagyunk. Úgy gondolom, hogy manapság egy nő is meg tudja állni a helyét ilyen „férfias” szakmában, ha megvan a megfelelő tudása és a cégek nyitottak arra, hogy mindkét nem képes elvégezni ugyanazokat a feladatokat ugyanolyan minőségben. Sőt, adódhat akár olyan probléma is, amit mi nők lehet, hogy jobban megoldanánk. Összegezve tehát: a nőknek igenis van helyük ezen a pályán.”
Kiemelt kép: szombathelyigepesz.hu
