Elkezdte megvalósítani elképzeléseit a szombathelyi színház élére 2021. február 1-jével kinevezett igazgató, Szabó Tibor, amelyek egyike a Művészeti Tanács felállítása volt.
Sajtónyilvános társulati ülést tartott a Weöres Sándor Színház (WSSz) február 23-án, amelyen Szabó Tibor igazgató – aki a hónap elején vette át a stafétát elődjétől, Jordán Tamástól – bemutatta a kezdeményezésére megalakult Művészeti Tanács tagjait.
Horváth Soma, Szombathely kultúráért is felelős alpolgármestere úgy fogalmazott, hogy a Tanács munkájával a színház életében új fejezet kezdődik, hiszen erre korábban a WSSz-ben még nem volt példa. Úgy véli, mostantól még komplexebb működés alakulhat ki – hiszen nemcsak rendezők, hanem színészek és koreográfusok is vannak a Művészeti Tanácsban – amellett, hogy a színészek szakmai fejlődését is elősegítheti ez az újfajta vezetési modell.
Szabó Tibor elmondta: törekvése volt, hogy a Művészeti Tanácsba olyan alkotókat nyerjen meg, akiknek személye és munkája egyrészt meghatározhatja a színház profilját, másrészt olyanokat, akik képesek más alkotókat is a cél, azaz a saját profil kialakításának szolgálatába állítani. Ezeken kívül a Tanács feladatai közé fog tartozni az is, hogy javaslatot tegyen a repertoárra, a társulat összetételére, és segítségére legyen az igazgatónak a következő évadok megtervezésében. „A társulatépítés folyamatát sohasem szabad abbahagyni” – jelentette ki. Hozzáfűzte: „Ez is lesz a közös dolgunk: felkutatni és megnyerni a közös munkára olyan – elsősorban – fiatal szakembereket, akik nemcsak betagolódni akarnak egy már meglévő folyamatba, hanem saját rendszert hoznak magukkal.” Reményei szerint mindezek eredménye olyan társulat létrejötte lesz, amely a vízióiban él. Bár nem fejtette ki, de a pályázati anyagából tudjuk, hogy ez egy jó szemléletű, erős és izgalmas, folyamatosan megújulni képes társulatot jelent.
De vajon milyen maga a színház Szabó Tibor gondolataiban? Ezt legjobban talán azzal a Max Reinhardttól átvett idézettel tudná összefoglalni, amellyel a társulati ülést is megnyitotta: „Egy olyan színház él a képzeletemben, amely az embereknek (…) képes örömet nyújtani. A mindennapok nyomorúságos szürkeségéből a szépség vidám és tiszta levegőjére vezeti őket. Érzem, menynyire elegük van az embereknek abból, hogy a színházban mindig csak a saját nyomorukkal találják szemben magukat, mennyire vágynak világosabb, derűsebb színek és magasztosabb élet után. Ez nem jelenti azt, hogy le akarnék mondani a (…) színművészet nagy vívmányairól (…). Ha akarnám, se tehetném. Ezt az iskolát én is kijártam, és hálás vagyok, hogy megtehettem.”
Ha viszont nem idézettel próbálunk az igazgató színházfelfogásához közelíteni, akkor három szó, kifejezés leírja mindazt, amit ő vall és képvisel: totális színház, testtudatosság, népszínház. Vagy talán három plusz egy: az előzőek még a küldetéstudattal kiegészülve.
„A totális színházban együtt van a szó, a test, a mozgás, a tánc, a zene, a látvány, a gondolat és – főleg, és nem utolsósorban – a szenvedély” – hangsúlyozta, majd arról beszélt, hogy a saját értelmezésében mit jelent a népszínház. Felidézte, hogy a közelmúltban adott interjúi során több újságíró arcán is olyasmit vélt felfedezni, mintha „ördögtől való dolognak” gondolnák ezt; Szabó Tibor szerint talán azért, mert a „csizmaveregetős” népi színházra asszociálnak. Ezzel szemben a népszínház elsősorban műfaji sokszínűséget jelent. Mivel a WSSz nem csupán a megyeszékhely színháza, hanem egyben Vas megyéé is, úgy véli, fontos, hogy kultúraterjesztő szereppel is bírjanak – amihez a műfaji sokszínűség szavai szerint „feltétlenül szükséges”. Úgy fogalmazott: „Ne csak drámát, vígjátékot, tragédiát játsszunk, hanem igenis, ne féljünk a zenés előadásoktól”, hozzátéve: lehet, egy nap még nagyoperettet is láthatunk a szombathelyi színház színpadán. „A népszínház azt is jelenti, hogy mindenki számára szeretnénk nyújtani, adni valamit, tehát mindenkihez szólni akarunk” – zárta gondolatait.
A testtudatosság kapcsán megemlítette, hogy annak idején olyan alternatív színházi közegben kezdte meg pályafutását, ahol hangsúlyosan – a Magyarországon még kevésbé elterjedt – testtudatos játékformára nevelték őket; a vezetőjük arra törekedett, hogy egészen a nonverbalitásig eljussanak. Ha sikerül a színészeknek tudatában lenni a testüknek, a mozdulataiknak, akkor akár még a szó is feleslegessé válhat. Az igazgató szerint egy-egy nagy körmondat kiváltható így egyetlen pillantással, mozdulattal vagy gesztussal. Nem kell megijedni, nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra „valamiféle táncszínházzá” avanzsálna a WSSz, mert nem az a cél, csak egyszerűen ezen a téren is fejlődni akarnak.
Ami pedig a küldetéstudatot illeti: Szabó Tibor célja a fiatalok színházra való nevelése, amiben segítségére lesz a Weöres Sándor Színház egyik új munkatársa, Németh Gyöngyi dráma- és színházpedagógus, aki olyan előadásokat és programokat szeretne létrehozni, amelyekkel a diákokhoz közelebb lehet vinni egy-egy színházi élményt, és amelyek révén ők is átélhetik, hogy a színházat nemcsak nézni, hanem csinálni is nagyon jó dolog. Szabó Tibor elárulta, hogy ehhez készülőben van egy színházpedagógiai műhely, valamint a tervek között szerepelnek interaktív előadások, tantermi színház, felolvasószínház, sőt, diákstúdió működtetése, valamint iskolai drámacsoportok patronálása is.
Rajta kívül még egy új munkatárssal gazdagodott a Színház: Kovács Blanka dramaturg is csatlakozott a csapatba, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem egyik oktatója. Eddig független előadások létrehozásában vett részt.
Végül pedig sor került az esemény apropójára, a Művészeti Tanács tagjainak bemutatására. Nagy Cili színművész-rendező 2010 óta a Weöres Sándor Színház tagja, ahol nemcsak az egyes darabok kisebb-nagyobb szerepeit kapta meg, hanem több ízben bizonyíthatta rendezői tehetségét is. Horváth Csaba rendező és koreográfus esetében felsorolni is sok lenne, mennyi táncművészeti és koreográfusi díjjal tüntették már ki. Külföldön is jó párszor megfordult, például azért, hogy kurzusokat vezessen a bostoni Harvard Egyetemen. Kiss Csaba József Jászai Mari-díjas rendező, József Attila-díjas drámaíró, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Korábban a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójaként is tevékenykedett, ahol az országban az elsők között kísérlezett művészeti tanács létrehozásával. Nagy Péter István színházi rendező, koreográfus és színész, Horváth Csaba tanítványa. Ő a celldömölki Soltis Lajos Színház művészeti vezetője. Sardar Tagirovszkij orosz származású rendező-színész-bábszínész. 2011 óta számtalan díjat elnyert az időközben megszaporodó rendezéseiért, közben pedig több külföldi sorozat epizódszerepében is feltűnt.
A járványügyi helyzet miatt magazinunk hónapok óta nem ad hírt a Weöres Sándor Színház életéről. Nem azért, mert nem zajlanának körülötte és benne az események, mert azok bizony akadnak. Persze nem előadások – azok 2020. november 10-én éjféltől kezdődően elmaradnak –, de a próbafolyamatok nem álltak le; több színre vitt darab is készen várja, hogy a nyitás után bemutathassák a közönségnek. Még nem tudni, mikor mehetünk vissza Szombathelyre, költözhetünk be újra a kollégiumba és nézhetünk színházi előadásokat, de addig is nem árt tudni: lesz mire jegyet váltanunk az újranyitást követően. Egyrészt pótolni fogják A Pál utcai fiúk azon előadásait, amelyek az októberi debütálás után elmaradtak (rendező: Réthly Attila), másrészt bemutatják a közönség számára a Czukor Balázs rendezte Abigail buliját, Zsótér Sándor rendezésében A játszma végét, valamint a Mohácsi János által színpadra állított Farsangi játék-komédiát.
Az esemény célja az is volt, hogy az igazgató tájékoztassa a sajtó képviselőit arról, hogy a közeljövőben mi várható, mire számíthat a közönség. Elmondta, hogy a jelenlegi évadot megpróbálják befejezni az említett darabokkal, de hogy milyen módon, azt még nem tudják – ez természetesen a járványügyi helyzettől függ –, de kiemelte: „Válsághelyzetben a társadalmi harmónia visszaállítása létkérdés, amelyben a művészetnek – így a színháznak – fontos szerepet és felelősséget kell vállalnia.”
A Színház vezetése és a színészek egyelőre a nézőkkel együtt várják, hogy a járványügyi helyzet lehetővé tegye az előadások megtartását. Még a sajtótájékoztató elején a színházkedvelő alpolgármester minden szombathelyi nevében a nézőtérre mutatva azt mondta, hogy szeretne ott ülni és ismételten élvezni a Weöres Sándor Színház előadásait. Reméljük, ez minél előbb bekövetkezhet.
Kiemelt kép: Mészáros Zsolt/WSSz
