Az ELTE Savaria Egyetemi Központja is megemlékezett az 1956-os forradalom és szabadságharcról.
Október 21-én tartott ünnepi megemlékezést az ELTE Savaria Egyetemi Központ az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napja alkalmából. A műsorban közreműködtek a szombathelyi Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ (BDPK) hallgatói.
„Ha a modernizáció útjára lépett magyarság 19. századi nagy eseménye 1848, akkor a 20. században ez a kitüntető szerep 1956-nak jutott” – kezdte köszöntő beszédét dr. Katona Attila egyetemi docens, a BDPK Történelem Tanszékének vezetője. „Érezzük persze a világ változását és a magyarság romló pozícióját. 1848 szimbóluma és gondolatfoszlányai kiirthatatlanul nyomták rá a bélyeget a 64 évvel ezelőtti cselekvőkre” – fejtegette.
Az egyetemi docens szerint, ami 56-é marad, az egy nagy klasszikus mű, amelyet a magyarok új értelmezéssel töltöttek meg. Ez nem más, mint Ludwig van Beethoven Egmont nyitánya, amelyet a korabeli rádió gyakran sugárzott. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a parlamenti stúdió szerkesztői – ahonnan a rádióadások folytak – kevés lemezzel rendelkeztek –, a legtöbb ugyanis feledésre méltó operett és magyar nóta volt. A drámai helyzethez egyébként is jobban illett Erkel Ferenc örökbecsű operaáriája, és a németalföldi szabadságharcos hősnek emléket állító klasszikus nyitány. „Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy meglássuk a 16. századi tragikus történet és 1956 közötti párhuzamot” – mutatott rá a felszólaló –, „a sors választotta vezető, aki a nép és a kegyetlen uralkodó között kíván közvetíteni, de magatartásával csak bukását és személyes tragédiáját idézte elő”.
A megemlékezés fényét emelte a Németh László írásaiból vett szemelvények felolvasása „Egy emelkedő nemzet pillanatai – Fragmentumok Németh László ’56-ról szóló írásaiból” címmel. Az összeállítást szintén az egyetemi docens végezte.
Dr. Katona Attila elmondta, hogy három ok miatt esett ezekre a részletekre a választása az ünnepi műsor összeállítása során: az író halálának negyvenötödik évfordulójára éppen az idén emlékeztünk, valamint a SEK jogelőd intézményében létezett egy olyan szakkollégium, amely az ő nevét viselte. A harmadik, és a legfőbb ok pedig az volt, hogy a „szép-, dráma- és esszéíró követhetően reflektált az eseményekre”. Három írása is megjelent 1956 novemberében, amelyekből most idéztek: Emelkedő nemzet, Pártok és egység, Nemzet és író. Mindhárom publicisztikának komoly visszhangja volt, mára pedig a forrásgyűjtemények kihagyhatatlan darabjai ezek. Németh László neve egyébként azért is csenghet ismerősen az átlag egyetemista számára, mert tőle származik „a magyar forradalom tükör a világ minden népének” híres idézet.
„1956 rövidsége miatt az utódok azt a gyakorlatot alakították ki, hogy a nyitó dátumon egyben fejet hajtanak és gyertyát gyújtanak azért a kétezerötszáz emberért, akik életüket adták a magyar szabadságért, vagy a harcok következtében elhunytak, valamint az a kétszáznegyven fő emléke előtt, akik a megtorlás áldozatai lettek” – fejtegette dr. Katona Attila. Hozzáfűzte: „Mi most ezzel kezdjük: gyertyagyújtással”, majd fellobbantak a kihelyezett mécsesek lángjai.
A műsor folyamán a felolvasásban közreműködtek az ELTE BDPK hallgatói: Görög Alexandra, Szimandel Eszter, Szakály Vanda Mirabella, Klujber Kristóf és Szomi Tamás.
A megemlékezés végén dr. Lenner Tibor egyetemi docens, a BDPK igazgatója is intézett néhány szót a hallgatósághoz, amely során kiemelte, hogy az 1956-os forradalmár egyetemisták bátrak, szegények és elkeseredettek voltak; ez az elegy robbant október 23-án – immár 64 évvel ezelőtt, pontosan ezen a napon.
