280 éve hagyomány a Szőlő Jövésnek Könyve

Az elmúlt több mint egy évtizedben hagyománnyá vált, hogy a Szőlő Jövésnek Könyve-programsorozat részeként megrendezik a Szőlő és klíma konferenciát, ami egy olyan interdiszciplináris tanácskozás, melynek ötletgazdája – a ma is szervezői tevékenységet vállaló – dr. habil. Puskás János, az ELTE szombathelyi Földrajzi Tanszékének nyugalmazott főiskolai tanára, szervezőgardájának másik két fő tagja pedig Németh László, a Kémiai Tanszék oktatója, valamint Zentai Zoltán, a Földrajzi Tanszék mestertanára. A konferencia arra hivatott, hogy a neves professzorok és a gazdák különleges kutatásokat, megfigyeléseket, tapasztalatokat osszanak meg egymással, ezzel is bővítve egymás tudását és látókörét.

Idén sajnálatos módon a kialakult járványügyi helyzet miatt a konferencia nem valósulhatott meg az eredetileg tervezett időpontban – április 24-25-én –, ami azért is szomorú, mert ezúttal az lett volna a különlegessége, hogy a résztvevők az első napon részesei lehettek volna a hagyományos kőszegi ünnepnek, amikor is a szőlő jövéseket bemutatják a város vezetőjének, majd lerajzolják a Szőlő Jövésnek Könyvébe. Az 1740 óta fennálló tradíció egyébként a tanácskozás főbb témái között szerepel minden évben. Emlékezve arra, hogy ez már a tizenkettedik év lett volna, hogy a Szőlő és klíma konferencia gazdagítja a kőszegi áprilisi programsorozatot, felidézzük, hogy honnan is ered a Szőlő Jövésnek Könyve, amit 2013-ban felvettek a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe, 2019-ben pedig a Magyar Értéktárba.

„Kőszeg sz. kir. megyei város levéltára az ország legérdekesebb levéltárainak egyike. Kincsei között van egy ódon bőrbe kötött, háromujjnyi vastag, ívrétü könyv, amely természettudományi szempontból is érdekes. Kívül barokkos körvonalú papírcímkén, elfakult tintával a címe : «Szőlő jövésnek könyve ab Anno 1740»” – ezekkel a sorokkal kezdi meg kőszegi Szőlő Jövésnek Könyvéről szóló írását Visnya Aladár a Búvárban, 1935-ben. A cikkben egyebek mellett az is szerepel, hogy a kőszegiek a magyarosabb ízű „jövés, jövis” szót használják a szőlő rügyének és az abból kifejlődő gally megjelölésére, nem pedig a német „Trieb” szónak teljes mértékben megfelelő „hajtás” szót mondják rá. „Abból, hogy ezeket a hajtásokat minden évben bíróválasztáskor a tanácsházban bemutatták, arra következtethetünk, hogy a szőllőmívelés eleitől fogva fontos termelési ág lehetett” – áll a Búvár említett számában. Valóban fontos napot szenteltek ennek az alkalomnak: ezen a napon választották meg a hegybírót, a hegymestereket és a városi tisztségviselőket.

A koszegibor.hu szerint szőlőhajtások Szent György-napi bemutatásának legalább 400, a hajtásoknak a Szőlő Jövésnek Könyvébe történő bejegyzésének csaknem 300 éves szokása a mai napig is élő hagyomány. Egészen pontosan 280 éve rajzolják be a Szőlő Jövésnek Könyvébe az adott évi hajtásokat; erre annak idején határozat adott felszólítást. Ebben közrejátszhatott a Búvárban megjelent cikk alapján, hogy a városnak ekkoriban már virágzó rajziskolája volt, ahol egy városi rajzmester oktatta az ipari pályára készülő fiatalokat.

Visnya Aladár szerint a rajzok kivitele különböző, de általában szakavatott kézre vallanak. „Eleinte a ceruzarajzok a túlnyomóak, de találunk tollrajzokat is, amelyeknek lágy vonásai elárulják, hogy a régi lúdpennával készültek. A ceruzarajzokat többnyire művésziesen árnyékolták, a tollrajzokat pedig gyakran híg tussal domborították ki. 1868-tól kezdve kizárólag színes képeket, szebbnél-szebb vízfestményeket találunk, sokszor különleges papirosra festve és beragasztva. Egy ízben olajfestékkel is próbálkoztak, de ez nem vált be, mert a papiroson nem jól érvényesül” – olvasható az írásában.

Az ábrázolt szőlőhajtások méretében, érettségében és az elkészült rajzok számában is mutatkoznak eltérések az egyes évek között, de ez még nem minden a cikk írója szerint. A képeken kívül még számos szóbeli feljegyzés is emeli a könyv értékét; megtudhatjuk például azokat az időjárási jelenségeket, amelyek hatással voltak az adott évi termés mennyiségére és minőségére. „Ilyenféle adatok a legtöbb krónikás feljegyzésben is előfordulnak ugyan; nevezetes itt az, hogy külön könyvben a szőllő fejlődésével kapcsolatban örökítették meg ezeket” – fejtegeti Visnya Aladár.

„Végesvégig csak magyarnyelvű bejegyzéseket találunk, pedig voltak hazánkban olyan korszakok az elmúlt 200 év alatt, amikor erősen németesítő törekvések, különösen az osztrák határszélen, ugyancsak éreztették hatásukat. Elég rámutatnunk a Bach-korszakra és a kalapos király uralkodásának idejére” – ezt pedig már dr. Réthly Antal írja a Magyar Nemzet 1940-es számában. A szerző hozzáteszi: „Nincsen még egy városa a föld kerekségének, amelyik olyan, művelődéstörténetileg, gazdaságilag és természettudományi szempontból is annyira értékes képeskönyvvel dicsekedhetik, mint a hős Jurisich Miklós városa, Kőszeg”. A cikk egyébként annak aprópóján íródott, hogy a Szőlő Jövésnek Könyve aznap – 1940. április 24-én – volt 200 éves.

Bár a könyvet 1740 óta vezetik, és minden évben jegyeztek be valamit, ez nem jelenti azt, hogy minden esetben rajzoltak is volna. Persze nem azért, mert nem lett volna rá idejük, vagy nem találtak volna hozzá megfelelő embert, hanem egész egyszerűen akadt olyan év, amikor se híre, se hamva nem volt a jövésnek. A sors fintora, hogy az egyik ilyen esztendő pont 1740 volt, amikor is útjára indult a szokás, hogy a hajtásokat ne csak bemutassák, hanem meg is örökítsék az utókor számára a könyvben. „Az jövésnek here sem volt! Mire való az szőlő megh nem érhetett, az hideg elvette, az rossz és fagyos szagú volt” – idézi fel a nyitóév bejegyzését az Esti Hírlap 1974-ben. Majd hozzáfűzik azt is, hogy 1824-as évben is hasonló volt a tapasztalat: „Az Hegy Mesterek megjelenvén, de szőlőhajtás nem találtatott”.

Az 1992-es év sem volt a legjobb: „A gazdák borúlátóak, növényeknek több esőre, több melegre lett volna szükségük. Básthy Tamás polgármester vigasztalta őket: ilyenek voltak tavaly is a rügyek, mégis gazdag volt a termés” – számolt be a Vas Népe. Érdekesség, hogy már ekkor is Németh János rajzolta be a hajtásokat a könyvbe – és pont ez volt a második olyan év, amikor a frissen megkezdett kötetbe kerültek a rajzok.

Természetesen olyanra is van példa, amikor „nagyszerű év” volt – írja az Esti Hírlap –, például 1779-ben: „A rajzművésznek olyan nagy (…) jövést kellett megörökítenie, hogy egy levél csak két oldalra fért el. Kétszáz évenként esik ilyen csoda”.

1962-ben is jó éve volt a kőszegi gazdáknak. Abban az évben április 21-én indultak a hegyekbe a fiú iskola legkiválóbb úttörői, hogy hajtást szedjenek, majd átadják azokat a vármúzeum igazgatójának – számolt be a Pajtás –, sőt, ők üdvözölték azt a festőművészt, aki akkoriban felelt a jövések bejegyzéséért, nevezetesen Hanély Lászlót. Érdekesség, hogy már az ő nagyapja is rajzolt a Szőlő Jövésnek Könyvébe. Ezután a szőlőtermelő szakcsoport vezetője, megvizsgálta a hajtásokat, és csak ennyit mondott: „Duzzadt a szem, a levél is pattan, jó termés ígérkezik” – írja a Pajtás.

Biztosan felvetődik az olvasóban a kérdés, hogy „jó-jó, szép hagyomány, de mennyire hasznos? Vajon tényleg lehet a hajtásokból az adott évi termelésre következtetni?”. Ez már korábban is foglalkoztatta az embereket, legalábbis 1979-ben biztosan: a Honismeretben dr. Bariska István értekezett arról, hogy „a későbbi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a hajtások nagysága vagy lemaradása önmagában nem határozta meg a leendő szüretet”, viszont az tény, hogy a meteorológusok számára kitűnő forrás a helyi éghajlatingadozások vizsgálatára. (Nem véletlenül fő témája minden évben a Szőlő Jövésnek Könyve az említett Szőlő és klíma konferenciának.)

A történelmi kitekintés után ugorjunk egy jó nagyot az időben! Mára már szokássá vált, hogy a Kőszegi Bor YouTube-csatornára felkerül egy rövid összefoglaló videó az adott évi ünnepségről – a 2020-as felvétel is elérhető már. Íme a teljes videó, amiben vágóképeket is láthatunk az ez évi, lehető legszűkebb körben megtartott, a kijárási korlátozás szabályait figyelembe vévő ünnepségről:

„Ez az ünnepség különösen szívügyünk a kőszegi szőlőtermésztőknek, a kőszegi gazdáknak. Egyrészt tradíció, amivel tartozunk az őseinknek, apáinknak, nagyapáinknak, akik létrehozták ezt a nem mindennapi kultúrtörténeti ritkaságot, és én úgy gondolom, hogy büszkeséggel is tölt el bennünket, hogy a Földön egyedülálló érték birtokában vagyunk” – kezdi a videóban megszólalók sorát Láng József, a Szőlőtermelők és Borértékesítők Szövetkezetének elnöke.

Németh János, festőművész-rajztanár már harminc esztendeje rajzolja be a hajtásokat a könyvbe, amiről úgy nyilatkozik: „Csodálatos ez a könyv, nem csak Kőszeg, Magyarország, de Európa egyik legjelentősebb kultúrtörténeti alkotása”. Azt is elmondja a videóban, hogy a Szőlő Jövésnek Könyve rendkívül sok információt közöl, hiszen a bejegyzés mindig április 24-én, Szent György napján történt, ezért pontos adatokkal szolgál az elmúlt 280 évre nézve az egyes évek időjárásával és a szőlő fejlettségi fokával kapcsolatban, és árulkodik arról is, hogy melyik évben milyen elvárása volt a gazdáknak a terméssel kapcsolatban.

Básthy Béla polgármester szerint „Kőszeg számára különleges kincs, egyedülálló örökség a Szőlő Jövésnek Könyve és a hozzá tartozó hagyomány, nemcsak azért, mert nincs ilyen máshol a világban, hanem azért is, mert tükrözi azt a különleges viszonyt, ami Kőszeg esetében a város és környéke – hegyvidék, dombok, szőlőskertek – között emberemlékezet óta fennáll”. Hozzáteszi: „Azt gondolom, hogy üzenete is van a jövőre nézve, különösen ezekben a klimatikus és egyéb katasztrófák közepette nehéz időszakokban, ez pedig az, hogy ezt a harmóniát, egyensúlyt, ember és természet, város és környéke között mindenképpen fent kell tartanunk”.

A videóban egyébként az is elhangzik, hogy a Szőlő Jövésnek Könyvét a Jurisics-várban lehet megtekinteni; a múzeum kiállótermében van az eredeti könyv, sőt, a várban található egy olyan digitális változata is, ami lapozható.

Visszatérve a cikkünk nyitó gondolataihoz, jó hír, hogy a Szőlő és klíma konferenciáról úgy tűnik, nem kell lemondani idén sem: a tervek szerint egy későbbi időpontban, egész pontosan 2020. szeptember 26-án, a Kőszegi Szüreti Fesztivál idején kerül majd pótlásra a Zwingerben, vagyis az óratoronyban.

 

Kiemelt kép: Kőszeg város Facebook-oldala