Február 6-án Vincze Bence, az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ hallgatója volt a Bájoló vendége.
Február első csütörtökén ismét megtelt a Berzsenyi Dániel Könyvtár földszinti előadóterme: ezúttal Vincze Bence kapott helyet a Bájoló-sorozatban. A hetedik évadban ő az irodalom kapcsán került bele a programba, ám Boros Ferenccel, a rendezvény házigazdájával folytatott beszélgetése során hamar kiderült, hogy nem csak ebben jártás. De akkor ki ő? Ha nem költő, miért beszélt a verseiről? Ha pedig újságíró, akkor miért szervez rendezvényeket is? Rendhagyó tudósítás következik.
1. A hallgató
Vincze Bencét legtöbben az egyetemről ismerhetitek, hiszen az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központjának negyedéves magyar–orosz tanár szakos hallgatója. A folyosón felismerni még azoknak is nehéz, akik ismerik, ismeretlenül meg szinte lehetetlen, mert általában nagy sietésben van, így csak a pillanat tört részéig látható. Ez nem is csoda: az alább felsorolt tevékenységek mellett az egyetemi életből is aktívan kiveszi a részét; Adyt kutatja, konferenciát szervez, vagy éppen gólyapásztorkodik és líraműhelyt tart a gólyahéten. De az is lehet, hogy mellettünk elsuhanva éppen díjat átvenni igyekszik, mint legutóbb decemberben, amikor kiváló tanulmányi eredményéért és a magyar nyelv és kultúra ápolásáért kifejtett tevékenységét Bariska-díjjal ismerték el.
2. Az olvasó
Abban, hogy magyar szakra került, nagy szerepe volt annak, hogy a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban töltött négy éve alatt több, mint 4000 könyvet olvasott el. Az volt a célja, hogy minél többet olvasson, hogy később majd irodalmi körökben tudjon mozogni. Ebben a magyartanárnője is motiválta, akitől egyebek mellett megtudta azt is, hogy a költők nem haltak ki mind 1950 előtt, és azt is, hogy mi az, hogy kortárs irodalom.
3. A költő
Bence tizenéves kora óta próbálkozik versírással, de egyáltalán nem tartja magát költőnek. „Ha valaki vers- vagy prózaírással foglalkozik, a legmesszebb kell tartania magát attól, hogy költőnek vagy írónak nevezze magát. Majd egyszer úgyis rámondja a szakma, ha eléri azt a szintet” – vallja. A költészet számára játékot, kísérletezést jelent, de nem szeretne vele komolyabban foglalkozni. Egyrészt sosem elégedett teljesen (így a verseit újra és újra előveszi, javítgatja), másrészt szerinte hiányzik a megfelelő tömörítési technikája ehhez a művészeti ághoz. Ez utóbbival mondjuk aligha értett egyet a Bájoló közönsége: minden olyan vers után, melyet maga a szerző olvasott fel, elismerő taps töltötte meg az előadótermet. A Split lebilincselő, a Döntetlen megdöbbentő, az Erőszak elgondolkodtató, az Egylényegű érdekes, a Január pedig frusztrációt kiváltó volt. Mindegyik tökéletlenül tökéletes, de a célját mindenképp elérő. Soraik még egy hét elteltével is Bence hangján csengenek a fülemben: „nincs hova és ha lenne sem mehetnénk / itt nem zsarnokság van itt ránk hagyott / tündöklése a bizonytalannak / a bennünk elszabott csomóra kötött / szabadságnak”. Ezek már azok a súlyos szavak, amelyek megteremtik azt a kelet-európai csalódott hangulatot, ami a fiatal tehetség novelláját is áthatja.
Forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár Facebook oldala
4. Az író
Merthogy írt már novellát is, ami esszészerű, kritikai-politikai jellegű. A prózákat egyébként sokkal komolyabban veszi, mint a verseket, és szívesebben is foglalkozna ezekkel. Ez ennek a novellának a hátteréből is kiderült: megtudtuk, hogy az első betű lejegyzését többhetes kutatómunka előzte meg. De mint említettem, írónak sem gondolja magát, sokkal inkább egy olyan fiatal újságírónak, aki szeret próbálkozni versekkel és novellákkal.
5. Az újságíró
Bence nagyon korán, mindössze 16 éves korában vetette bele az újságírásba, ekkor azonban még nem kultúrával, hanem politikai jellegű cikkekkel indított. Azóta számos helyen megfordult gyakornokként. Legnagyobb hatással Ady Endre volt rá: „Sokkal nagyobb publicista a szememben, mint költő. Nem tudok még egy olyat mondani a történelemben, aki ekkora hatással lett volna a korára újságíróként” – mondta. Ma Bence gyakran ír cikkeket az általa megálmodott f21.hu kulturális portálra, főként irodalmi témákban, de rövid, tömör glosszaszerű írásokban is igyekezett már hatni kora fiatalságára.
6. A lázadó
Ahhoz, hogy az f21.hu megszülessen, szükség volt részéről egyfajta személyes lázadásra. Nem volt túl jó kapcsolata az egykori főszerkesztőjével, ami végül odáig vezetett, hogy kiváltotta belőle azt a dacos, már-már Adyra hajazó gondolkodást, amit akkoriban még valószínűleg sokan gyerekes naivitásnak gondoltak. Ezen az sem segített, hogy mindössze 17 éves volt, és az sem, hogy nem félt olyan kijelentéseket tenni, hogy ő egyenesen a Nyugat mintájára fog folyóiratot létrehozni, amibe fiatalok publikálhatnak majd.
7. Az alapító-főszerkesztő
Az elhatározásból aztán megvalósult oldal lett egy maréknyi fiatal segítségével, akik közül többen még ma is az f21.hu szerkesztőiként tevékenykednek. Az első olvasó maga Bence volt, ám később jöttek harmincan, négyszázan, ötezren – most meg 9000-hez közelít a Facebook oldaluk kedveléseinek száma, az oldalt pedig havonta több tízezren látogatják.
Forrás: Berzsenyi Dániel Könyvtár Facebook oldala
8. A felelős kiadó
Közel egy évvel ezelőtt megalapították a Nyolc Ág Kultúraközvetítő Bt.-t, amibe az f21.hu oldal mellett a Savaria Irodalmi Műhely, a kámi Nyolc Ág Művésztábor és a Savaria Slam Poetry is beletartozik. Ezzel a lépéssel az f21.hu kikerült a piacra, elkezdett a szellemiségüknek megfelelő együttműködésekben részt venni, ami mögé Vincze Bence felelős kiadóként és menedzserként állt be. „Noha tavaly Bt. jött létre, valahogy azt hiszem, a kezdeti elveink nem fognak elveszni” – állítja.
9. A rendezvényszervező
Az utóbbi években Bence a rendezvényszervezés terén is bizonyította, hogy megállja a helyét: immár negyedik éve az egyik fő szervezője a szülőfalujában, Kámban megrendezett Nyolc Ág Művésztábornak, ahol az oldal szerkesztői és munkatársai mellett a művészkörökből ismert barátaikkal is találkozhatnak.
10. A kultúraterjesztő
Bence kifejezte legfontosabb célját is a jövőre nézve, ami nem más, mint a kultúra terjesztése a fiatalok által. Nem meglepő módon ez az f21.hu célkitűzése is. „Ebben hiszek, amit csinálunk. Ha a kultúra vallás lenne, akkor lehet, az egyik legtörtetőbb hívője lennék” – fejtegette a mély és tartalmas, másfél órás beszélgetés végén.
Kiemelt kép: Berzsenyi Dániel Könyvtár Facebook oldala
