„Érezzük jól magunkat, a többi majd jön magától!”

Az edzés nem mindennapi keretek között zajlott: Patti Laki Ádám tanár úr segítségével Polar órával mérte táncosai teljesítményét, így nem hagyhattam ki a kérdést: Miért volt szükség ilyen eszközökre egy hiphop edzés során?
Harmadéves hallgatóként már a szakdolgozat lebeg a fejem felett, és Ihász Ferenc tanár úrral a „Tánc mint sport” című kutatásomban fogom felhasználni az itt kapott adatokat (Laki Ádám tanár úr a Polar órák használatában segített). A méréssel szeretném alátámasztani, hogy a „lesajnált” tánccsoportban is komoly, fizikailag is megterhelő edzések vannak. Sőt, nemcsak edzéseket, hanem fellépéseket és versenyeket is fogok mérni, hogy minél több adat álljon rendelkezésemre.

Egy évvel ezelőtt kezdtél bele a hiphopoktatásba heti egy edzéssel. Gondoltad volna, hogy szűk egy év alatt heti kétszer 1,5 órás edzés is kevés lehet?
Nem gondoltam volna, de még nem is terveztem azt, hogy fellépésekre, versenyekre fogunk járni. Nem voltak nagy terveim, mindig a jelenben éltem, és az ott adódó lehetőségeket használtam ki maximálisan. Természetesen voltak alapelveim, elképzeléseim, hogy mit is szeretnék ezzel a tánccsoporttal, az oktatással, és ehhez a mai napig ragaszkodom, de a lehetőségek ezen nem változtatnak!

Mi ez az érték, alapelv, amihez ennyire ragaszkodsz?
Legyen egy jó közösség – így indultam neki ennek a kalandnak. Érezzük jól magunkat edzésen, mindenki legyen vidám, energikus és akkor jó dolgok fognak születni. Persze munka az legyen mellette, mert azért jönnek le, hogy tanuljanak, táncoljanak, de én azt tűztem ki, hogy mindezek mellett mi barátnők is, második család is vagyunk egymásnak. Ilyen közegben könnyen lehet fejlődni és tanulni a másiktól.

Legyen jókedv, de mellette 100%-os koncentráció, akarat – sok edzőnek beletört már ebbe a bicskája. Hogy éred el, hogy a jókedv ne menjen a munka rovására?
Valamit jól csinálok, vagy ennyire ráérnek a csajok, de mindig mindenki itt tud, és ami még fontosabb, itt akar lenni. Nagyjából 8-10 állandó tagunk van, akik mindig jönnek, de persze vannak, akik hobbiból egy-két alkalomra járnak be. Nekik is ugyanúgy örülünk!
A kérdésre válaszolva: Adok, kapok! Tényleg érezni lehet, ha jó az edzés, jól dolgoznak, akkor én is jobban pörgök, szeretem ha van munka, és ez felvillanyoz, de voltak már rosszabb hangulatú edzések, amikor nem volt kedvük dolgozni, na akkor tudok szigorú lenni.

Milyen a szigorú Kövecses Patti?
Talán erről a lányokat kérdezd inkább…

Megtettem:
„Patti egy nagyon kedves és aranyos lány, néha a pótnővérünk, anyukánk szerepét is betölti. Ha a magánéletről van szó, suli, család, barátok, pasi, mindenben számíthatunk rá, de ha edzésről van szó, akkor dolgozni kell. Mivel ő is velünk edz, így kapjuk tőle az állandóan sugárzó energiát, de fel kell pörögnünk nekünk is, hogy bírjuk a ritmust. Nagyon jó vezető és barátnő egyben” – mondták a lányok.

Patti kisebb unszolás után elárulta, milyen is, amikor szigorú…
Saját magamból indulok ki mindig. Amikor én voltam a tanítvány, akkor bárki is tanított, legyen fiatal, idős, lány, fiú, én mindig megadtam neki a tiszteletet, mert olyat mutatott nekem, amit még nem tudtam. Ugyanezt várom el, de szerencsére olyan ez a közeg, hogy nem is kell elvárnom ezt, a lányok tíz edzésből kilencszer kidolgozzák magukból a 100%-ot. Egy dologra nagyon ugrok, ha nem akarnak dolgozni. Például, ha valaki a falat támasztja, akkor az egész csapatnak van 20 darab fekvőtámasz, amit azonnal lenyomunk. Volt már rá példa, hogy hazaküldtem valakit, mert láttam rajta, fáradt, nincs kedve edzeni. Ezt el is mondtam nekik, ha nincs kedvük, akkor inkább maradjanak otthon, de ne vegyék el az energiát mástól, aki dolgozni szeretne. Szintén ugrok, ha valaki akkor beszél, amikor én az utazásról, versenyről, koreográfiáról beszélek. Ha van ötletük, persze meghallgatom, de ne azalatt beszélgessen, amíg én fontos információkat mondok nekik!

Említetted, hogy szórakozásból álltatok neki az egész SEK Dance Crew-nak, mégis versenyek, fellépések színesítik az edzések sorát!
Igen, ennek a tanévnek, idénynek másabb felfogásban akartam nekivágni. A múlt évben nagyon sok helyen megmutathattuk magunkat, és én is minden megkeresésre igent mondtam. Idén a minőségre próbálunk rámenni, ami minket érint. Tehát kevesebb verseny, kevesebb fellépés, de épp ezért több, nehezebb, nézők által látványosabb koreográfiát tudunk megtanulni. A versenyeket, amiből idén nem lesz sok, pedig arra szánom, hogy tűzben tartsam a lányokat és érezzék milyen, amikor nem nézők, hanem zsűrik értékelik őket, így jött az ötlet, hogy a november 30-i Országos Amatőr Verseny hiphop kategóriájában induljon a csapat.

Egy versenyre való felkészülés mikor kezdődik el, mennyivel a versenynap előtt kezdtetek el foglalkozni vele?
Nagyjából a szeptember a megbeszélésekkel, illetve az évkezdéssel telt el, így az októbert mondanám, amikor ténylegesen elkezdődött a munka. A felkészülésre így van erős két hónapunk, aminek minden lehetőségét ki is használjuk, komoly koreóval készülünk. A teljes október a tanulásról, illetve a mozdulatok letisztázásáról szólt, és lassan elkezdhetjük térben is, csapatként gyakorolni az előadást. Még egy hónapunk van és úgy érzem, a terveknek megfelelően haladunk. Még november végére tervezek a táncon kívül kis mentális felkészítést is, ami remélem jól fog elsülni.

Említetted, hogy nehéz koreográfiát álmodtatok meg a csapatnak. Terjedelemben ez pontosan mit jelent?
A versenyen megadták, hogy adott kategóriában minimum és maximum hány perces lehet egy előadás. A hiphop csoportban ezt kettő és négy percben adták meg. Mi inkább utóbbit karcoljuk a három és fél perces produkciónkkal, amiben egy-két másodperces plusz is benne lehet. Azt kell mondjam, hogy ez az időtartam sok és kemény, de a lányok becsülettel dolgoznak. A gyakorlásnak, sok edzésnek azért is van jelentősége az állóképesség megszerzése mellett, hogy tudja az adott táncos, hogy épp, mikor tud pihenni a fellépés, előadás során. Ebben kell még fejlődnünk.

Milyen céllal vágtok neki ennek a november végi versenynek?
Nincs kimondott célunk, gyakorlunk, tanulunk valamit, amit meg akarunk mutatni a nézőknek, zsűriknek, és kíváncsiak vagyunk, mit szólnak hozzá. Egy dolgot tűztem ki egyedül: jó élményt tudjak szerezni a lányoknak. Ebből nem fogok engedni. Érezzük jól magunkat, a többit meglátjuk. A tánc világában az eredmény nagyon szubjektív, azt szeretném november 30-án látni, hogy mind a heten vidáman, büszkén jövünk le a színpadról.

Lehetőleg nagy üdvrivalgás közepette?
Igen, van egy kezdeményezésünk, amivel lehetőségünk lenne, hogy ne csak heten, hanem egy kis- vagy akár nagy busszal, szülőkkel, barátokkal, érdeklődökkel együtt elmenni a versenyre. Örülnék, ha összejönne egy nagy busznyi szurkolótábor, mert így még könnyebben tudnánk vinni az Egyetem hírnevét, sőt egy összetartó Campus első lépése is lehetne ez a közös út.

Igen, november 30-án verseny, de ne feledjük, hogy elég komoly megtiszteltetés ért titeket, ami egyben jelentős kötelezettségekkel is jár!
Szeptemberben jött a megkeresés Tánczos Balázs révén az SZKKA-tól, hogy a női kézilabda NB I-ben szereplő csapat szeretne felkérni minket, hogy első hazai mérkőzésükön lépjünk fel a félidőben. Megvallom őszintén, hogy a fellépésekre nagyon korán tudok igent mondani, ezért ezt a lehetőséget át akartam beszélni a lányokkal is, hogy ők is akarják-e, hiszen nem én egyedül táncolok, hanem ők is részesei a csapatnak. Nagyon örültek és egyből mindenki igennel szavazott, így jött össze, hogy az SZKKA történelmi, első hazai női NB I-es mérkőzésén mi léptünk fel a félidőben. Jól sikerült az első fellépésünk, annak ellenére, hogy kevés, összesen egy hetünk volt a felkészülésre. Szerencsére a lányok partnerek voltak, és így ezt az egy hetet kis túlzással végig a táncteremben töltöttük, hogy minden jól sikerüljön.

És sikerült is…
Igen, nagyon nagy élmény volt az Arénában fellépni és az SZKKA is partner volt, ott, ahol tudta segítette munkánkat. Az Aréna Savariában biztosították, hogy tudjunk próbálni és a főpróbát is ott tarthattuk meg, jól indult ez az együttműködés. Pont egy-két napja hívott megint a csapat, hogy szeretnék az egész idényre meghosszabbítani a közös munkát.

Miben különbözik egy versenytől egy ilyen fellépés?
Én személy szerint örülök neki, hisz a tanult koreográfiákat ott is ki tudjuk próbálni és újabb és újabb visszacsatolást kapnak a lányok. Hasonló versenyhelyzetet kapunk, azzal a kivétellel, hogy sokkal több a néző, viszont nem is annyira szakértői szemmel tekintenek az előadásra, mint a versenyzsűrik.

Elég zsúfoltnak tűnik így az első félév. Bírni fogjátok?
Nincs más választásunk, ezt vállaltuk, amúgy is sokkal több energiát kapunk vissza, mint amennyit áldozunk, tehát itt is él az adok-kapok elv. Azt azért hadd tegyem még hozzá, hogy lesz még az őszi félévben két gólyabál is. Az ELTE és a PTE szombathelyi campusának báljain, valamint a november 26-i Szakmai Nap zárására szolgáló Szakesten is ott leszünk! Itt is újdonságokkal készülünk…

Galéria a lányok edzéséről
Készítette: Czirók Dániel