A repülőgépeket vezető pilótáknak nap mint nap szembe kell nézniük veszélyes időjárási jelenségekkel, ezért elengedhetetlen, hogy a légiközlekedés friss adatokkal legyen ellátva a meteorológusok által: interjú Hérincs Dávid repülőtéri észlelő-előrejelzővel.
Az őszi félév utolsó előadóülését tartotta a Magyar Meteorológiai Társaság Szombathelyi Csoportja december 11-én, este 18:00-kor a C előadóban; a szakmai úti cél ezúttal Ferihegy volt. A repülőtéri meteorológiai szolgáltatások rengetegében Hérincs Dávid, egyetemünk egykori hallgatója, jelenleg a HungaroControl észlelő-előrejelzője kalauzolta az érdeklődőket. Itt szerzett élményeit és tapasztalatait osztotta meg erről az érdekes, ám sokszor kihívásokkal teli szakterületről. Ennek kapcsán készítettünk vele interjút.
Mióta érdekel a meteorológia?
Egészen gyerekkorom óta érdekel. Mindössze nyolc éves voltam, amikor 2000 nyarán volt nálunk egy nagy zivatar. Ezután kezdett el foglalkoztatni, hogy miért is alakulnak ki ezek a jelenségek, mik állnak a hátterükben.
Mi volt ezután az első lépés? Kihelyeztél egy hőmérőt, esetleg mellé egy csapadékmérő edényt, amit rendszeresen leolvastál?
Igen, igazából ezzel kezdődött. Egyházasrádócon éltem, Szombathelytől 20 km-re délre; ez volt tehát az észlelési helyem, itt kezdtem el a méréseimet. Eleinte csak hébe-hóba néztem rá, de 2007-től kezdve rendszeresen végzek méréseket. Rá két évvel beruháztam egy automata mérőállomásra, ami azóta is üzemel. Az adataimat egyébként a saját weboldalamra (www.zivipotty.hu) is feltöltöm.
Gimnázium utolsó évében, továbbtanulás előtt állva már tudtad, hogy meteorológus szeretnél lenni?
Igen, biztos voltam benne. Meteorológiát mesterképzés keretében lehet tanulni. Az ELTE Természettudományi Karán bemeneti követelmény a fizika, a földtudományi vagy a környezettan alapszak elvégzése. Azért a fizika BSc mellett tettem le a voksomat, mert ez indult a hozzám közeli szombathelyi egyetemen. A fizikai és a matematikai ismeretek sokat segítettek abban, hogy később felvételt nyerjek mesterszakra.
A fizika alapszakon kötelező volt a hathetes szakmai gyakorlat elvégzése. Hol teljesítetted?
A szombathelyi meteorológiai állomáson, Pétervári Tibornál voltam. A szakmai gyakorlat végén az ő javaslatára észlelővizsgát is tettem.
Miből írtad a diplomamunkádat a mesterszak végén ?
Trópusi jellegű mediterrán ciklonokat vizsgáltam. Néha a Földközi-tenger felett is kialakulhatnak trópusi ciklonokhoz hasonló, kisebb méretű légörvények. Annyira felkeltette az érdeklődésem ez a téma, hogy hobbi szinten mind a mai napig foglalkozom vele.
Előadásodban említetted, hogy a viharvadászat is érdekel, szereted fotózni az ekkor lezajló légköri jelenségeket.
Magyarországon a Viharvadászok Egyesülete fogja keretbe a téma iránt érdeklődőket. Képzéseket is szoktak hirdetni, amelyekre bárki jelentkezhet, a végén pedig viharvadász vizsgát lehet tenni – én magam is tettem. Az Egyesület tagjai gyakran járják együtt az országot, ha tudják, hogy valahol vihar van készülődőben.
Fotó: Mihajliv Renáta
Jelenleg a HungaroControl kötelékében dolgozol mint előrejelző és észlelő. Miben más ez a két munkakör?
Az észlelő folyamatosan az aktuális időjárási helyzetet figyeli – megjegyzem, 12 órás munkarendben dolgozunk. Mivel kettesével vagyunk beosztva, jó idő esetén akár felváltva is tudunk dolgozni, rosszabb idő esetén pedig segítjük egymást. A hirtelen változásokat pedig mindig észlelni kell. Előrejelzőként nagy hangsúlyt fektetünk a modelltérképek tanulmányozására;:ezek általában hatóránként frissülnek. Mivel az előrejelzések is hatóránként készülnek, mindig friss adatokat tudunk felhasználni hozzájuk. Ebben az esetben is fontos az aktuális helyzetképet figyelni, viszont ekkor Magyarországra, vagy akár a határon túlra is nézzük. Ha például Ausztriában zivatar van, akkor ki tudjuk számolni, hogy az várhatóan mikor fogja elérni az országot, és azt is tudjuk, hogy mikor kell szólnunk erről az irányítóknak.
Mennyire stresszes ez a munka?
Kevésbé, mint egy légiforgalmi-irányítónak, hiszen náluk állandóan fix stressz van. Nálunk változó: hirtelen zivatar, széllökés, köd esetén rögtön figyelni kell, riasztani kell a reptér-felügyelőket.
Melyek a legveszélyesebb jelenségek?
Télen a havazás mellett nagyon veszélyes az ónos eső, hiszen az rögtön lefagy, ezért azonnal le kell szórni. Nyáron a zivatarok jelenthetnek nagy problémát. Ferihegyen töltött egy évem során több rizikós helyzettel is szembe kellett már néznünk: a márciusi havazás során például nem teljesen úgy viselkedett a csapadék, ahogy vártuk.
Nem félsz attól, hogy pár évtized múlva a robotizáció révén nem lesz szükség humán erőforrásra a meteorológiában sem?
Az az igazság, hogy itt is van egy ilyen irányú tendencia. A világ legfejlettebb repterein már automatizált észlelések működnek, ezek kerülnek bele a METAR táviratokba (Meteorological Terminal Air Report, azaz aktuális meteorológiai jelentés – a szerk.), emberi közreműködés nélkül. Szerencsére nálunk ez még nem jött szóba, de lehet, hogy hozzánk is el fog majd érni ez. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az előrejelző munkák során nem olyan egyszerű kiváltani az embert ilyen módon, hiszen ott elég jelentős tapasztalati tényező is van. A modelleket is próbálják fejleszteni, de ezek sem lesznek tökéletesek, még rövid távra sem – ezt mi is tapasztaljuk nap mint nap. Vannak esetek, amikor komplett zivatarrendszereket hat órával előre nem tudnak megfogni, mi viszont már látjuk a műholdképen, hogy erre kell számítani.
A globális felmelegedéssel egyre nő az időjárási extremitások száma és mértéke. Milyen hatása van ennek a repülésmeteorológiára nézve?
Erre azért nehéz válaszolni, mert egyrészt maga az időjárási észlelés régen nagyon helyhez kötött volt, másrészt kevés észlelőpont működött. Manapság azonban bárki képes rá, és amatőr észlelő oldalakra akár fel is töltheti az adatait. Például egy kiadós jégeső esetén elárasztják az internetet az ezekről feltöltött fotók és adatok. Ezért kérdéses, hogy vajon tényleg gyakoribbá váltak-e ezek a jelenségek az utóbbi években, vagy esetleg csak több lett az észlelés? Az előrejelzések alapján azt mondhatjuk, hogy várhatóan a zivatarok gyakoribbá és hevesebbé fognak válni. Ha ez valóban bekövetkezik, az nyilvánvalóan hátrányosan fogja érinteni a repülést. Az idei év kifejezetten zivataros volt, ezzel összefüggésben pedig a repülőgépek késéseinek száma és ideje is növekedett. Sok esetben kellett a gépeknek Cb felhőket kerülgetni (Cumulonimbus, azaz zivatarfelhő – a szerk.), ha Ferihegyen volt zivatar, akkor nem tudott időben felszállni a gép, vagy ha máshol volt zivatar, akkor onnan érkezett késve.
Mihajliv Renáta galériája
