A kedves ügyfél ledobja a textilt, formás mellei félárnyékból csábosan táncolnak az ügyintéző arca előtt. Üvöltés, majd egy szárnyas állat robban bele a bank üvegkalitkájába, mindenhol vér: Czukor Balázs és Surányi Nóra darabja kísérletet sem tesz rá, hogy mankókat toljon hónunk alá. Aki lemarad az kimarad, mindent teljesen megérteni pedig semmiképpen nem lehetséges, legalábbis mindenképpen felesleges.
A Weöres Sándor Színház kivételesen alkalmas terep a kísérletezőkedvű, a jelenre rezonőr rendezőknek. Czukor Balázs pedig nem egyszerűen egy régi vendég, hanem hazatérő rendező: Czukor a színház alapítása körüli teendőkben fontos szerepet vállalt, illetve Szombathelyen a mai napig sokan emlegetik vágyakozva a Cudar világ vagy A félkegyelmű című darabok Czukor-féle bemutatóit. A szombathelyi közönség transzformációja hosszú évek óta zajlik, a cél, hogy a színházlátogatók egyre magasabb művészi teljesítményt és minőséget várjanak el, ezzel párhuzamosan egyre nagyobb erőfeszítéseket hozzanak egy-egy alkotás befogadására. Hogy a kísérlet közel teljes sikerrel járt, azt bizonyítja az is, hogy a maga töredezettségében, bérleten kívül, színpadra kerülhet egy olyan darab, amilyen a Home Bank; valóban a 2018-ban élő befogadó életének mindennapos momentumai közül forgat ki párat, hogy olykor igazabban szóljon, mint a valóság.
Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház
A banki fogadótérben előadott történettelen alkotás kerete nyomasztóan szokásos: egy reggelen álmos, ideges, szürke emberek sietnek a személytelen és jellegtelen bankfiókba: láthatunk ideges orosz „hölgyet”, titkos műtétre gyűjtő kamionsofőrt, talajvesztett bácsit, de az íróasztal másik oldalán sem a Hivatal vagy Hatalom arctalan biorobotjai, hanem hasonlóan összetörhető emberek ülnek. Minden szereplő-ember egy külön történet, egy külön mese, ezek a mesék azonban véletlenül sem állnak össze egy nagy egészé, legfeljebb beköszönnek egymáshoz. A színész úr éppen csak beugrik alájátszani, míg a kamionsofőr teljes élete feltárul előttünk; rengeteg a kizökkentő aránytalanság, de, bármekkora nehézséget támaszt elénk ez a kiegyensúlyozatlanság, tudatos alkotói döntés eredménye, hogy a Home Bank egésze szembe száll a történetekkel kapcsolatos konvencióinkkal. Ezeknek a hétköznapi és klasszikus, akár színházi kereteknek a lebontására a darab megálmodói összeesküdtek a játszókkal is, akik teljesen alárendelik színészi talentumaikat a cél, vagyis inkább a nyomasztó majdnem-céltalanság érdekében.
A néző nehézségeit növelik a nehezen értelmezhető, sokszor jelentéktelen pillanatokban előhívott gag-ek, viszont éppen ezek azok az elemek, amik az abszurditás igazi magvát magukban hordozzák: jólesően hőkölünk hátra az artikulálatlan üvöltéstől s közben irigykedhetünk, hogy a való világ díszleteibe ezek a színpadi megoldások nem átültethetők.
Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház
A töredezettség, a történettelenség, az abszurditás látszólag egyetlen pontban sem kísérlik meg, hogy a csonthéjas gyümölcsök magvához hasonló belső körbe kísérjenek bennünket: valódi felütést még látunk, van valódi lezárás is, de semmi sem rendeződik el, más, távolabbi síkon kell értelmeznünk az átélteket. Azt világosan érezzük, hogy rólunk, az ismerőseinkről, a körülöttünk élőkről hallhattunk valami fontosat. Talán túlzás nélkül állítható az is, hogy a darab némán, tettek nélkül tiltakozik a durva közöny stációi ellen: tettek nélkül, mert valódi, megkönnyebbülésre igazán okot adó pillanatból nagyon keveset tartogat. Talán a kamionsofőr hölgy mesélhetne kicsinykét…!
Játszók: Alberti Zsófi, Avass Attila, Bajomi Nagy György, Bálint Éva, Bánfalvi Eszter, Csonka Szilvia, Dunai Júlia, Endrődy Krisztián, Fekete Linda, Horváth Ákos, Kazári András, Orosz Róbert, Trokán Péter valamint Bors Gyula, Jenei Ágnes, Horváth Dániel
Írta: Czukor Balázs, Surányi Nóra
Alkotótárs: Surányi Nóra
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Jelmeztervező: Zelenka Nóra
Zeneszerző: Horváth Dániel
Kellékes: Viszlay Zoltán Fülöp
Súgó: Jenei Ágnes
Ügyelő: Bors Gyula
Rendezőasszisztens: Schmidt Róbert
Rendező: Czukor Balázs
Bemutató: 2018. január 26. péntek, 19 óra, Márkus Emília terem
Az előadás megtekintése 12 éves kortól ajánlott! ű
Külön köszönet Tatár Józsefnek.
