Az eltűnt látnivaló nyomában – Nyerges Gábor Ádám kötetbeharangozó estje

Egy beszélgetés, melynek keretében szerző és szerkesztő közösen próbálják kitapogatni az értelmezés határait a megfogható és az elhallgatott valóság tereiben. A helyszínelők küldetéstudatával térképezik fel a vershelyzeteket, majd térnek vissza olyan megbúvó nyomokhoz, titkos jelekhez, amelyek mentén felgöngyölíthető ez a belső univerzum. Nyerges Gábor Ádám tavasszal megjelenő, Nincs itt semmi látnivaló című kötetének beharangozóját február 18-án tartották a Kis Présházban. A szerzővel a kötet szerkesztője, Benedek Anna beszélgetett. Kozma Ágnes tudósítása.

A kötetet mindketten ismerik, csak másképp. A szerző benne él, ismerős mozzanatokból, képekből, gondolatokból és érzelmi benyomásokból kirajzolódó látlelet a számára feltáruló világ, de túl közel van, hogy elfogulatlanul kapcsolódjon hozzá. A szerkesztő a nyomozó egyedülálló megfigyelőképességével, kiélezett érzékekkel – de mégsem kívülállóként – azonosítja ennek a poétikának a sarokköveit.

A nyomozás, a helyszínelés tematikája kezdettől átszövi a beszélgetést, és szorosan kapcsolódik a Prae által is felkarolt krimi műfajához. De hogy mindez hogyan költözött pontosan a szövegekbe, arról még a szerző sem tud semmi biztosat. A több mint két év terméséből válogatott versek egy lírai nyomozati anyag érzését keltik, amit a cikluscímek is tükröznek: Szembesítés, Kísérlet. Miközben a költő tekintete minden helyet potenciális bűnügyi helyszínné változtat, szövegszinten is leképeződik a nyomozás, ami a korábbi Berendezkedés című kötetben is rögzített hiányokból, panaszokból és frusztrációkból kiindulva kutatja az emberi kapcsolatok és a világ történéseinek összefüggéseit.

Megkerülhetetlen tehát a kérdés, hogy az új kötet mennyire távolodott el a Berendezkedés univerzumától. Nyerges Gábor Ádám bevallása szerint sosem érezte még, hogy két kötete ilyen közel állt volna egymáshoz: a Nincs itt semmi látnivaló továbbgondolja a Berendezkedés megfigyeléseit, amit visszatekintve sokadik újrakezdésként, „első kötetként” értékel a szerző. Az új kötetben viszont már jelentősebb a hosszú, retorizált versek aránya, kevesebb a „dadogás és nyökögés” – ahogy ő fogalmazott –, ami nagyrészt habitusbeli elmozdulás következménye. A Berendezkedésben a vegyes hangulatú észlelésekből, tapasztalatokból kibontakozó élményanyag után a Nincs itt semmi látnivalóban már érett konklúziókat von le a szöveg.

A kötetek hasonló ívet követnek: a lineáris koncepció helyett körkörös utat járnak be univerzális témákat, visszatérő motívumokat és hangulatokat közvetítve, amelyek az olvasót is a belső nyomozás izgalmas helyszíneire terelik. A Nincs itt semmi látnivaló felépítése ugyanakkor megragadható a minden ciklusba jutó Egy ember… címváltozatú verseken keresztül is, hiszen ezek többféle nézőpontból (gazdasági, eszmei, filozófiai, személyes) vizsgálják a ma emberének lehetőségeit.

A versek közös nevezője, a „konstans állandó”, ahova tettes és áldozat, szerző és olvasó minduntalan visszatér, a városi környezet otthonosan ismerős tere. Kölcsönös függés ez: az élettelen táj élő anyaggá változik, amint emberi létezés nyomait tárja fel, az emberi létezés mozzanataira pedig a városkép kinagyított részleteiből lehet következtetni. A kötet illusztrációi is erre a kapcsolatra reflektálnak: Horror Pista (Máriás István) festményei a borítón és a belső füleken is helyet kaptak. A borítón látható Racionalistaellenes tüntetés című kép dinamikusan rögzíti a közéletiség léttapasztalatát betört üvegű, régi épülettel, összecsapó tüntetőcsoportokkal, míg a másik két festmény mintha a kötet nyitó- és záróversének tökéletes illusztrációja lenne. A versek és a képek előzetes egyeztetés nélkül, sorsszerűen találtak egymásra.

A már említett hasonlóságokon túl azért érzi magát még otthonosabban az új kötetben az, aki ismeri a Berendezkedést, mert régi ismerősként üdvözölheti például Cowboy Joe-t és Magányos Francist, az előző könyv visszatérő figuráit. Nyerges Gábor Ádám beszámolója alapján ők olyan szereplők, akik némi távolságtartással kezelt, ironikus, kevésbé komolyan vehető, de nem kevésbé fontos élményeit, léttapasztalatait fogalmazzák meg.

Aki az ízelítő alapján kedvet kapott egy alapvetően elemző fókuszú, ámde játékos hangvételű, ismerős városi tájakat és az azonosulásig szerethető fiktív karaktereket felvillantó, hullámzó hangulatú nyomozáshoz, a kötetet előrendelheti a Prae Kiadó oldalán.

Fotók: Oláh Gergely Máté