Csípős, hideg este volt, leheletem táncba kezdett az emlékeimmel. Felmerült bennem a gondolat, hogy mi az én személyes kötődésem a magyar folklórhoz. Mintha a hallásom pontosabban tudott volna emlékezni, mint a tudatom, fülembe úszott az összes dallam, amiket gyerekkoromban hallottam olyan fesztiválokon, mint a Kaláka vagy a Hétrétország. Izgatottan, a nosztalgia melegétől fűtve léptem be abba a terembe, ahol kéthetente csütörtökönként a népdalok ereje közösséget teremt.
Családias, nyugodt légkör fogadott. A lelkes résztvevők – énekesek és egy harmonikás – az asztalok tetején ülve követték Siklós Csenge minden instrukcióját. Látogatásom napján épp kalotaszegi népdalokat tanultak. És jelen esetben a tanulást a szó legnemesebb értelmében használom, ugyanis két külföldi hallgató is aktív tagja a csapatnak, az ő érdekükben minden szöveget először úgy mondtak végig, mintha verset olvasnának, és le is fordították nekik angolra. Elvarázsolt ez az önzetlen odafordulás mindkét részről – a magyar hallgatók buzgó segíteni akarása, és a két külhoni lány érdeklődése kultúránk iránt. De a dalok is hasonlóan pozitív hatást gyakoroltak rám. Egyrészről mert szövegük közelebb hozta hozzám egy letűnőfélben lévő életforma díszleteit, népszokásokat, a mezőgazdaságból élő emberek környezetét, gondolkodásmódjukat, értékrendjüket. Másrészről volt valami szívszorító keserédesség a mondanivalójukban, melynek árnyalatait tökéletesen festette a levegőbe a lányok magasba szökő hangja.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_0007-2-1920x1280.jpg)
De nem csupán a dalok keltették fel az érdeklődésemet, hanem az emberek is, azok az emberek, akikből létrejött egy aprócska, ám annál különlegesebb közösség.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_0064-1920x1280.jpg)
Különböző utakon jutottak el idáig, volt, aki a diósgyőri vár romjai között egyszerre tanult beszélni és dalolni, járni és néptáncolni. Más szíjgyártó szüleivel járta a vásárokat, és nemcsak a folklórt szívta magába a tiszta hétvégi levegővel, hanem a harmonika szeretetét is. De akadt olyan is, akinek korábban semmi különleges kötődése nem volt a népzenéhez, csupán az óvó és elfogadó közeg miatt döntött úgy, hogy elkezd ide járni.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_9916-1280x1920.jpg)
Mezőkövesden voltunk terepgyakorlaton, és este elkezdtünk közösen énekelni néhány üveg bor mellett. Ez olyan jó és felszabadító élmény volt, hogy úgy döntöttem, átmentem az egyetem falai közé. Így alakult meg a népdalkör idén szeptemberben.
Kíváncsi voltam, hogy hogyan alakult meg a népdalkör, erről Siklós Csenge mesélt nekem:
Csenge a népzene világában nőtt fel, hároméves korától néptáncolt a Csillagszemű táncegyüttesben, nyolc évig tanult népénekelni az Óbudai Népzenei iskolában, Budai Ilonától és Fábián Évától nyerte ismereteit, és a népmesemondás is érdekelte, annyira, hogy még egy ehhez kapcsolódó kurzust is elvégzett. Tehát jelentős szakmai tudással is rendelkezik, bár itt nem a szakszerűség a vezérlő elv, hanem a szeretet és a lelkesedés. Nem számít, hogyha valaki nem tud tisztán énekelni, vagy nem hibátlan a ritmusérzéke, hiszen annak idején a falu fonójába sem csak a muzikális emberek jártak, mindenkinek egyenlő joga volt részt venni például egy táncházon, és mindenki énekelt.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_0183-1280x1920.jpg)
Csenge szerint ezek azok a fontos, megfoghatatlan apróságok, amik a legtöbbet adják neki és a diákjainak.
Nagyon szép ebben az egészben, hogy összeállt egy kis csapat – eleinte féltem, hogy nem leszünk elegen, de minden héten meg tudom tartani az órát, mert legalább öt ember mindig eljön. Az is fantasztikus, hogy elkezdtek járni a külföldiek, ez új szférákat nyitott meg előttünk, bebizonyosodott, hogy a népzenének nincsenek határai, ők is szívesen tanulják. Ez a másfél óra egyfajta kiszakadás a hétköznapok monotonitásából. Számomra az is nagyon fontos, hogy mindenkivel legyen személyes kapcsolatom, megismerjem azokat, akikkel közösen éneklek.
Csenge és a résztvevők is egyetértettek abban, hogy a legszebb élményük az volt, amikor felkérték őket egy fellépésre, egy könyvbemutatón kellett énekelniük. Harmonikás kísérettel álltak ki, és olyan magabiztosan és harmonikusan tudtak együttműködni, mintha már évek óta közösen edzenék a hangszálaikat.
Arról is kérdeztem Csengét, hogy mennyiben más ezeket a dalokat a külföldi diákoknak tanítani. „Az sokat segít, hogy ők érdeklődnek a népi kultúra iránt, ezért nincs szükség arra, hogy szájbarágósan magyarázzak el nekik mindent, például tisztában vannak azzal, hogy hogyan kötődnek a magyar néphagyományok a jelenlegi Romániához… Néha nehéz lefordítani a dalszövegeket, nem tudja az angol változat visszaadni az eredeti jelentést. Volt erre egy vicces példa, az egyik dalban szerepelt a magyarvistai kocsma. Ezt mi a legnagyobb igyekezettel is csak „magyarvistai pubnak” tudtuk lefordítani, amit hallván nem biztos, hogy maguk elé tudták képzelni azt a kocsmát, amire mi asszociálunk…
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_0114-1920x1280.jpg)
A két külföldi diáklány – az egyikük Szlovéniából, a másikuk Észtországból érkezett – is megosztott velem pár érdekességet. Mindketten elmondták, hogy náluk egyáltalán nem hangsúlyos a népi kultúra, a városokban, ahol felnőttek szinte semmilyen kapcsolatuk nincs az embereknek a folklórral. Nagyon különlegesnek találták a határon túli magyarok lelkes hagyományőrzését. Valamint arra is fény derült, hogy az észtországi népdalok jó része női szemszögből jelenít meg szituációkat, míg a magyar dalok mondanivalóján keresztül inkább férfigondolkodást vélt felfedezni az észt lány.
![](https://elteonline.hu/wp-content/uploads/2021/11/MG_9901-1920x1280.jpg)
Az együtt töltött másfél óra legfelemelőbb pillanata akkor jött el, amikor engem is körükbe invitáltak, és együtt énekelhettem velük arról, mi felhőzte el a kalotaszegi emberek lelkét annak idején. Hangunk összeolvadása olyan felszabadító élmény volt, mintha minden nehézség lágyan elemelkedett volna a mellkasomról… Az est leszálltával már egy csokornyi népdal szövegével a fejemben és dallamokkal a melegséggel csordultig telt szívemben léptem ki újra az utcára.
Aki kedvet kapott a népdalkörhöz, keresse bátran Siklós Csenge Annát! A vírushelyzet miatt a találkozások heti rendszerességgel – csütörtökönként déltől kettőig – a Rengeteg Romkaféban lesznek megtartva.
Fotók: Czirók Dániel (ELTE Online)