A Magyar Nemzeti Galéria idén május 13. és szeptember 19. között ad helyet az egyedülálló Vágyott szépség kiállításnak a londoni Tate Britain múzeum gyűjteményéből. Közel száz inspiráló preraffaelita alkotás tekinthető meg a Galériában. A Vágyott szépség című tárlat a Tate múzeum 1500 utáni brit művészet legnagyobb nemzeti gyűjteményének egyike, melynek középpontjában a 19. századi angolszász művészeti mozgalom foglal helyet, valamint művészeik, a preraffaeliták.
A tárlathoz kapcsolódóan a Galériában látható még a mozgalom magyarországi hatását bemutató kísérőkiállítás is, Az utópia szépsége – Preraffaelita hatások a századforduló magyar művészetében címmel.
A falakon közel több mint fél száz grafikát és negyven festményt lehet megtekinteni. A preraffaelita alkotások jellemzően naturalisztikus ábrázolásmódban születtek meg, számos grafikai vázlat maradt fent, melyet nem alkottak meg a festővásznon, csupán szenvedélyes merészséggel készítettek el. Az 1848 utáni első alkotások „nevetség tárgyainak” voltak feltüntetve provokatív témájuk miatt, majd az angol közönség egyre inkább Rafaello érett reneszánsz korszaka előtt tisztelgő festményekhez kezdett vonzódni.
Kik azok a preraffaeliták?
Röviden az angol művészet forradalmárai. 1848-ban alapította meg a hét tagot számláló Preraffaelita Testvériséget (Pre-Raphaelite Brotherhood, P. R. B.) három fiatal, Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt, akik a londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen lázadtak.
Úgy döntöttek, hogy ellentmondanak a kor idealizált szépségeszményének, és Raffaello előtti korszakot, a középkor mélyen vallásos művészetét követik. Átformálták a hit jelenlétét a mindennapok világába: szerelem, halál, pénz, házasság, gyász, utazás, emigráció. Az irodalmi szerelmi történeteken keresztül mutatták be a modern életbeli problémákat, megalakult a kettős műalkotás: vers és festmény is. Ezt a kor szellemei festett költészetnek hívták. Papírcetlikre, füzetekbe terveztek vázlatokat, sok olajfestményük nem készült el. Új pózok, testtartások után kutattak, hogy melyek tudják igazán kifejezni az érzelmeket, így a legjelentősebb eszköznek a „kéztartás művészetét” tartották. Ezzel jelent meg az idealizált kézmotívum fogalma. Kétfázisú munkamódszert alkalmaztak: a fantáziavilágot megjelenítő vázlatokat természet és modell után készült részletekkel töltötték meg.
A művészet közösségi megélését szerették volna éreztetni. Átértékelődött a művészet szerepe. Az új esztétikai mozgalom célja „tiszta szépség” névvel lépett a köztudatba, vagyis az érzéki és érzelmi tartalmú művészet megalkotására törekedtek. Vágytak a szépségre, s azzal a céllal alkottak, hogy a közösség is idealizált szépségről álmodozzon. Ennek köszönhetően a mindennapi élet művészi környezete megteremtődött, ami óriási hatást gyakorolt az iparművészet és az alkalmazott grafika alakulására.
Magyarországon a 19. század végére ismerték meg egyre többen ezt a művészeti szépséget. A hatás a gödöllői művészek kezeiben csúcsosodott ki, kézműves hagyományt felélesztő törekvések születtek, változtak a rajzművészet és a grafika jegyei is. Törekedtek a tiszta körvonal megjelenítésére, az angol szecesszió inspirálta a magyar művészeket a dekoratív vonalháló, az egyedi művészi betűformák, monogramok (PRB), jelek modern megjelenítésére. A Dante-kultusz itthon is az angol hatásnak volt köszönhető.
Legjelentősebb képviselője a magyar újfajta érzéki művészetnek Gulácsy Lajos (1882–1932) volt, aki 1900 elején számtalanszor látogatta meg Itáliát. Egy ideig a firenzei művészeti akadémia jeles művésze is volt. Művei középpontjában a Biblia mellett Dante állt.
A kiállítás kilenc szekcióban mutatja be a preraffaeliták művészetét. Az első három szekció, a Középkori modernek, a Festett költészet és a Világi hit a mozgalom kezdeteit, illetve a költészet és a vallás meghatározó szerepét mutatja be. A következő, A Modern élet, illetve a Természethűség címet viselő szekciókban a mindennapi angol valóság problémáira, a munka, a női emancipáció, a gyermeknevelés középpontjára fókuszál – ez már sokkal realisztikusabb, tudományosabb nézőpontot vesz fel. Az eszményi szerelem, illetve a test, a lélek s az isteni szépség témái határozzák meg az utolsó három szekció műveit. A preraffaeliták számos más művészetben „vágytak még a szépségre”. Forradalmasították a fotózás művészetét, piktorialista fotográfiát alkalmaztak, főként „női fókuszban”. A modern élet hozta maga után a pszichológiai összetettséget, erre törekedtek más művészetekben is, megszületett az új divat, ami Eliza Beth Eleanor Siddal nevéhez köthető. Emellett újszerűsítették a könyvillusztrációt, próbálták összhangba hozni egymással a képzőművészet, iparművészet, költészet és zene kapcsolatát. Megszülettek a formák és színek elvont tulajdonságai. Mítoszok és legendák nyomán már 1880-ra siker és hírnév övezte a preraffaelita művészetet. A női emancipáció és a női egyenjogúság fogalma megerősödött, műveiket „femme fatale”-ként manipulálták.
Kiemelt kép: szerző fotója
