Van egy hely, ahol összeérnek a művészeti ágak. Ahol mindenki megtalálja a számára érdekes programot. Ahol a zene egyenrangú a tánccal, az irodalom a képzőművészettel, a ráadás pedig a gasztronómiában rejlik. Mindez pedig már harminc éve így van.
Szombat reggel pakolok a bőröndömbe, rutinos fesztiválozóként előző este listát írtam azokról a dolgokról, amiket semmiképp nem szabad itthon felejteni. Ahogy pipálom a tételeket, úgy leszek egyre izgatottabb, hiszen idén veszek részt először a Művészetek Völgyén, ami ráadásul most jubileumot ünnepelt, ugyanis harmincadik éve rendezik meg a Veszprém környéki falvakban. Tavaly ráadásul magát a fesztiválszezont is megtépázta a vírushelyzet, így nem tudtam ellátogatni semmilyen ilyen jellegű rendezvényre, pedig korábban terveztem. Egy év kimaradás után tehát újra fesztiválhangulatba kerülök, amibe nem rondít bele a vonatkésés és a forgalomtól lassan haladó busz sem. Mire a kapolcsi templomhoz érek, már várnak a barátaim, még csak a társaság egy része van itt, a többiek a következő napokban jönnek. Elfoglaljuk a szálláshelyet, egy magánkempinget választottunk a falu szélén. Nyugalmas, könnyen megközelíthető, barátságos tulajdonosokkal és szomszédsággal. Van olyan sátor, amelyik már áll, a többit sem tart sokáig felépíteni, indulhatunk is karszalagot váltani, ebédelni.
Már ez alatt a rövid séta alatt több ismerőssel találkozom, ami később a hét során még többször előfordul. Hiszen a Művészetek Völgye minden szempontból családias fesztiválnak számít. Az emberek közvetlenek, segítőkészek, könnyen elegyednek idegenekkel beszélgetésbe, de a települések kicsiny területe is hozzájárul a falusias, otthoni érzések előtöréséhez. Másrészt pedig rengeteg családdal, kisgyerekes szülővel lehet találkozni, mivel a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki számára akadnak izgalmas programok.
A szombat délutánt a terep feltérképezésével, az estére való készülődéssel töltjük. Sajnálkozunk, amikor megtudjuk, hogy az első kinézett program, a Hiperkarma koncertje elmarad, helyette az Irie Maffia fellépésén veszünk részt. A színpadhoz vezető út elsőre rejtélyesnek és kalandosnak tűnik, de később már itt is jól kiismerjük magunkat. A koncert után a Folk Udvar táncházán veszünk részt, sajnos csak az esemény végére érünk oda, de rögtön találunk még zenés programot: a kapolcsi főutcán összeverődött tömeghez csatlakozva retro slágerekre táncolunk. Hajnalig maradunk, már csiripelnek a madarak, amikor a kemping felé tartunk táncolva, énekelve.
Vasárnap dél körül kelünk, ebéd után a kapolcsi Fő téren telepedünk le. Megvárjuk az ismerősöket, akikkel időközben megbeszéltük, hogy mindketten a Völgyben vagyunk, és jó volna találkozni, majd elindulunk Taliándörögdre. A teltházas Carson Coma-koncertről előbb eljövünk, vissza Kapolcsra a Panoráma Színpadon helyet kapó Dés László-koncertre. Utána az udvarban megmarad a jó hangulat, mi is közelebb férkőzünk a színpadhoz, hiszen fél óra múlva fellép az Elefánt zenekar. Teli torokból üvöltünk, az énekessel együtt ordítjuk a dalok szövegét, majd háromszor visszatapsoljuk őket. Amint vége, vesszük is az irányt Vigántpetend felé, kezdődik az Önismereti diszkó. Nem maradunk túl sokáig, fáradtak vagyunk, a fesztiválozókat szállító Csigabusz pont a kemping előtt rak le minket.
A hétfő lazább nap, nem kell annyira rohanni egyik programról a másikra. Délután háromkor már babzsákokon ülünk a taliándörögdi Petőfi Udvarban, Csengey Balázs kutató beszél Csengey Dénes és Cseh Tamás közös munkásságáról. Látunk filmrészleteket, amelyekben mindketten statisztaként szerepeltek, meghallgatjuk néhány közös dalukat, illetve az előadó személyes történeteket is elmesél édesapjáról és annak jóbarátjáról. Itt maradunk a következő programra is, ami a Pilinszky és én címet kapta. Prieger Zsolt és Törőcsik Franciska közös produkciójában az elektronikus zene találkozik a költő verseivel, a kettő fúziója pedig meghökkentő, mégis szívbemarkoló érzést képes kiváltani a hallgatókból, nézőkből. Korábban részt vettem már egy előadásukon a Margó Fesztiválon, amelyet Térey János szövegeire építettek, akkor is ugyanúgy meghatódtam, mint most.
Az irodalmi programok után visszabuszozunk Kapolcsra. Vacsorára lepényt eszünk, majd indulunk is a Panoráma Színpadhoz, kezdődik a Kiscsillag-koncert. Tombolás után kézműves söröket kóstolunk, kedvencemmé a gyömbéres karamellás válik. Megint buszra szállunk, nagy a tömeg, közösen népdalokat éneklünk, a repertoárba belekerül néhány Kiscsillag-szám is, dallamtapadás a nemrég véget ért koncertről. Taliándörögdön a Fonó Udvar felé vesszük az irányt, már megy a Meszecsinka-koncert. Nem ismerem az együttest, a társaság egyik tagja ajánlotta. Először nem érzem annyira az én zenei világomba valónak, végül elkap a hangulat, megyek a ritmussal, táncolunk, lefekszünk a fűbe, nézzük a csillagokat, úgy hallgatjuk az énekesnőt. Végül egész korán aludni térünk a kapolcsi szálláson, másnapra sok energia kell.
Kedden délelőtt előkerül a gitár, előkerülnek a nálunk levő könyvek, majd különböző eszközöket is bevonunk a kemping területéről, mintegy hangszerként használva őket. Az előző napi Pilinszky-előadásból inspirálódunk, improvizált zenei alapra olvasunk fel részleteket a kötetekből, végül pár Cseh Tamás-dalt is elénekelünk. Délután háromkor megint a Petőfi Udvarban vagyunk Taliándörögdön, a József Attila szerelmei című előadást hallgatjuk meg a PIM Szabadegyetem keretein belül. Itt egyenként hallhatunk minden nőről, akik iránt a költő valaha is gyengéd érzelmeket táplált, illetve számos érdekességet tudhatunk meg magáról József Attiláról is. Meghökkentő történetek is elhangzanak, például az, amikor két nap ismeretség után az író megkérte egy hölgy kezét, amikor pedig az nemet mondott, József Attila felgyújtotta a saját haját. Vagy amikor azzal vádolta kései szerelmét, Gyömrői Editet, hogy nem szereti eléggé, mert a nőnek nem fájt akkor a feje, amikor a költőnek igen.
Kissé ledöbbenve megyünk át a Hangfoglaló udvarba Mordái koncertre. Ezt a zenekart sem ismertem korábban, de teljes mértékben pozitív meglepetés, ugyanis népdalokat dolgoznak fel rockosított, olykor metálosított stílusban. A tiszta, egyszerű népi énekek így teljesen más hangfekvést, teljesen más intenzitást, de ezáltal többletjelentést is kapnak, talán kétszer olyan erősen képesek hatni a befogadóra. A rockkoncert után alternatívabb vizekre evezünk, de maradunk ezen a helyszínen. Színpadra lép a mindannyiunk által nagyon kedvelt Galaxisok zenekar. Végigénekeljük a koncertet, már alig van hangunk, de nincs idő pihenni, sietünk a szintén nagyon várt Esti Kornélra, vissza Kapolcsra. Itt az érzelmes számoktól kicsit megszakad a szívünk, de mégis jó hangulatban megyünk a Fő térre. A kocsma előtti udvar felé vesszük az irányt, itt még szól a zene, van társaság. Hajnalig beszélgetünk.
Szerda az utolsó napunk itt, sajnáljuk hogy vége, de nem tudunk maradni, másnap mindannyian sietünk valahová. Ezért inkább örülünk, hogy együtt tudtunk tölteni öt napot, ráadásul ebben a festői környezetben és ilyen jó hangulatban. Elhatározzuk, hogy az utolsó napot még megtoljuk, mindenhová elmegyünk, sokáig fennmaradunk. Éppen ezért kora délután már belépőkártyákért állunk sorban a dörögdi színház előtt az Apád előtt ne vetkőzz című előadásra. Miután egy órával a kezdés előtt sikerült jegyet szereznünk, megebédelünk a helyi kocsma menüjéből választva. A Péterfy-Novák Éva regényéből adaptált előadás után leülünk kicsit beszélgetni a színház melletti udvaron. Megrázó élmény volt mindannyiunk számára. Én olvastam korábban a könyvet, a többiek még nem, ez is szóba kerül, hogy mik a hasonlóságok és a különbségek az eredeti mű és a feldolgozás között.
Színház után a Hangfoglaló Udvarba megyünk Ohnody-koncertre. Egyikünk sem ismerte korábban, ilyen koncerten még nem voltunk, de nagyon pozitív élményekkel távozunk, én azóta elkezdtem hallgatni az előadó dalait. Utána kicsit szétszéledünk, valaki visszamegy a kempingbe, valaki marad Dörögdön Paso-koncerten, valaki pedig a Pest-Buda Udvarba megy Kaukázus koncertre. Én Bagossy Brothers Companyre látogatok el, az alapból népzenei motívumokkal dolgozó együttes ez alkalommal különösen ráerősített erre a vonalra, vendégfellépőkként ugyanis hoztak magukkal gyergyói népdalénekeseket is. A közel kétórás koncert alatt felvonultatták a magyar népzene legszebb dalait és persze saját slágereiket is. Végül mind találkozunk a fesztivál ideje alatt iránymutatóvá vált kapolcsi evangélikus templomnál. Még üldögélünk kicsit a Fő téren, aztán rápihenünk a másnapi utazásra.
Reggel összepakoljuk a csomagjainkat, rohanunk a buszhoz. Miközben végigmegyünk a falun, átfutnak rajtunk a helyszínhez fűződő emlékek. Most mind elsietünk, ki erre, ki arra, de megígérjük egymásnak, hogy jövőre visszatérünk.
Képek: Művészetek Völgye
