Az ELTE Playlist interjúsorozat keretein belül igyekszünk bemutatni olyan feltörekvő, vagy már befutott zenekarokat, akik az ELTE-hez is köthetőek. Végh Janka és Major Dóra a Majdnem Híres Rocksuliban ismerkedtek meg egymással és kezdtek el közösen zenélni. Februárban debütált első daluk, az Aki érdekel. Beszélgettünk velük a dalról, az alkotás folyamatáról és hamarosan érkező videóklipjükről is.
Meséljetek magatokról! Mit tanultok, mivel foglalkoztok?
Janka: Jelenleg politológiát hallgatok az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, szeptemberben pedig megkezdem tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítős, OKJ-s osztályában. Rájöttem, hogy zenével szeretnék foglalkozni, tanulni pedig sohasem késő, ezért is jelentkeztem a Zeneakadémiára.
Dorci: A napokban adom le a szakdolgozatomat a Budapesti Corvinus Egyetem marketing szakán. Ezután a mesterképzésre való jelentkezés lesz folyamatban, kommunikáció és médiatudomány irányba szeretnék továbbmenni. Nagyon szeretek marketinggel foglalkozni, kreatív pályának tartom, és az itt tanultakat könnyen tudom alkalmazni a zenei világban is.
Mikor kezdődött nálatok a zene iránti szeretet? Mióta foglalkoztok vele?
Dorci: A zene mindkettőnk esetében egészen kiskorunk óta jelen van. Gyakran énekeltünk a nagyszüleinknek, majd zeneiskolába is jártunk. Az éneklés nekem egy kicsit később érkezett az életembe. A furulyázás, zongorázás és egyéb szárnypróbálgatások mellett 13-14 éves koromban a testvéreimmel lett egy zenekarunk, ahol elkezdtem énekelni.
Janka: 12 évig jártam zeneiskolába, ahol tanultam hegedülni, zongorázni és énekelni is. Kipróbáltam a dobolást, fél évig csellóztam, és tudok ukulelén is játszani. Mindig szerettem ilyen keretek között foglalkozni a zenével.
Hogyan ismertétek meg egymást?
Dorci: Szeptemberben kezdtünk el járni a Majdnem Híres Rocksuli könnyűzenei menedzserképzésére, nagy reményekkel. Itt találkoztunk egymással először, hamar barátságot kötöttünk. Október környékén kezdtünk el közösen zenélni, amikor Janka odajött hozzám az ukuleléjével. Szeretett volna megmutatni nekem egy általa szerzett dalt. Tudtam róla, hogy inkább egyedül szeret zenélni, ezért is lepődtem meg, amikor ezek után megkérdezte, hogy lenne-e kedvem elénekelni vele. Novemberben pedig Instagramon tartottunk egy live-ot, ahol közösen adtunk elő feldolgozásokat és ezt a dalt is. Annyi pozitív kommentet és üzenetet kaptunk, hogy úgy gondoltuk, folytatnunk kellene. Így fogalmazódott meg bennünk a zenekaralapítás ötlete.
Mesélnétek a Majdnem Híres Rocksuliról?
Janka: Ez egy olyan akkreditált menedzserképzés, ahol nagyon komplex tudást kapunk a zeneipar világáról. Ha minden jól megy, a nyáron megkapjuk a könnyűzenei menedzser papírunkat. Több mesterkurzusuk is van, amelyek fesztiválszervezéssel vagy éppen szelf-menedzsmenttel foglalkoznak. Szuper dolognak tartom azt, hogy egy ilyen szakmai közösség tagjai lehetünk. Olyan kapcsolatokat tudunk építeni, amikből a jövőben is egyszerűen profitálhatunk, nyerhetünk támogatást.
Dorci: A mostani digitális zajban nehezebb érvényesülni zenészként. A tehetség és az önkifejezés nagyon fontos, viszont azt sokan elfelejtik, hogy mennyire lényeges a stratégiatervezés és a márkaépítés ezen a területen. Ezen a képzésen ezt is megtanuljuk, sokan segítenek minket ebben. Az egyetlen nehézség, hogy a kurzus túlnyomórészt gyakorlati felépítésű. Kiadóknál, koncerteken, fesztiválokon gyakornokoskodhattunk volna, ami a vírushelyzet miatt most nem megoldható.
Hogyan tudnátok behatárolni a zenei stílusotokat?
Janka: Nemrég fogalmazódott meg bennünk, hogy nem szeretnénk korlátok közé szorítani a stílusunkat. Én minden zenei stílust tudok tisztelni. Minden stílusnak van valami olyan tulajdonsága, ami meg tud fogni. A dalaink esetében is igyekszünk minél több helyről inspirálódni. A népzene és a pop műfaja az, ami egy kicsit talán kiemelkedik. Van tervben azonban olyan dalunk is, ami kicsit funky-s lesz.
Dorci: Szerintem a zenei stílusunkra nagy hatást gyakorol a személyiségünk. Folyamatosan jelen van a kettősség. Nyilván van egy irányvonal, de egyáltalán nem zárkózunk el más hangszertől, hangszereléstől vagy stílustól.
Felosztjátok a feladatokat a formációval kapcsolatban, vagy mindketten belenyúltok mindenbe?
Janka: Tudat alatt osztottuk fel a feladatokat. Sosem volt az, hogy a mellkasomra csaptam volna, hogy én fogom írni a dalokat, Dorci pedig foglalkozzon azokkal a dolgokkal, amikhez én annyira nem értek, mint a szerződések, a kommunikáció és a szervezés. De neki nagyon fekszenek ezek a területek, emellett pedig csodálatos hangja is van, nekem pedig inkább a dalszerzés az erősségem.
Dorci: Nagyon örülök annak, hogy ennyire jól ki tudjuk egészíteni egymást, mindig támogatjuk a másikat. Mindig érdeklődve hallgatja meg a javaslataimat a dalokkal kapcsolatban, közösen formáljuk őket, ebben az öcsém is gyakran segít, aki hangmérnök. Én pedig próbálok Jankának segíteni abban, hogyan tud fejlődni a szervezésben.
Hogyan merítitek az ihletet a dalszövegíráshoz?
Janka: Engem hangulatok, érzések és emberek szoktak nagyon megfogni. Impulzív embernek tartom magam, ezért legtöbbször tényleg egy adott ember és az általa kiváltott érzelmek hatására születnek a dalok. Nincs olyan, hogy leülök és nekiállok, abból sosem lesznek jó szövegek, kell egy bizonyos hangulat az alkotáshoz. Például az Aki érdekel vázlatát egy közgazdaságtan zh előtt írtam, majd később letisztáztam azt. Szerintem az egyetemi évek alatt mindenki megtapasztalja azt, hogy nem tudjuk még eldönteni, hogy mi az, ki az, aki igazán érdekel minket. Annyi érzés, ember és történés érkezik hirtelen az életünkbe, hogy nehezen tudjuk kiszűrni a zajból a legfontosabbakat. Ahogy bekerültem az ELTE-re, én is megtapasztaltam ezt, így született az Aki érdekel.
Nemrég forgattátok első videoklipetek az Aki érdekel című számotokhoz. Hogyan zajlott ez a folyamat?
Dorci: A menedzserünknek van egy kedves barátnője, aki grafikusnak tanul a MOME-n. Amikor a felmerült, hogy szeretnénk forgatni egy klipet, egyből mondta, hogy van egy rendező barátja. Elkezdtünk vele beszélgetni a dalról, aztán egy ideig vártunk arra, hogy mi fog történni. A rendező hozta az operatőr ismerősét, aki tovább bővítette a kört, hogy itt szükség lesz rendezői asszisztensre, látványtervezőre. Tisztáznunk kellett velük, hogy nagyon lelkesek vagyunk, szeretnénk megvalósítani ezt a projektet, de egyetemistaként és kezdő zenekarként nekünk erre még nincs keretünk. Ők pedig azt válaszolták, hogy ez nekik is referencia lehetne, és egyébként is szívesen dolgoznának velünk. Ezért elképesztően hálásak vagyunk.
Janka: Hihetetlen érzés volt, hogy mi csináltunk valamit Dorcival, amiből ezután közösen készítettünk egy teljesen más műfajú, ugyanannyira szuper dolgot. Pontos dátumot még nem tudunk, de május közepén szeretnénk, ha megjelenne a klip.
Vannak olyan hazai vagy külföldi előadók, akik ihletet adnak számotokra?
Janka: Az egyik közös pontunk, akit egyébként a Hangfoglaló program keretein belül ismerhettünk meg, az Takács Dorina (Deva). Ő a népdalokat elektronikus alapokkal fűzi össze, nekem hatalmas inspirációm. Sok autentikus népzenét hallgatok, de további kapcsolódási pontunk az Aurevoir zenekar is.
Dorci: A népzenei vonal erős mindkettőnkben. Régen néptáncoltunk, és a családjainknak, elsősorban a nagyszüleinknek nagy szerepe volt a népzene iránti szeretetünk kialakulásában.
Hogyan élitek meg a járványhelyzetet? Nehezíti vagy könnyíti a munkátokat?
Dorci: A zenekar létrejöttét és az első számunk felvételét nagyon alapos tervezés előzte meg. Szerettük volna minél biztosabb alapokkal megkezdeni a munkát. A járványhelyzet miatt kicsit le kellett lassulni, volt bőven időnk a tervezéssel foglalkozni. Nem szerettük volna a véletlenre bízni a dolgokat, mivel ebben a helyzetben csak a közösségi média felületein látnak minket, nem tudunk még máshol jelen lenni. Amikor lesz lehetőségünk a fizikai térben is találkozni a hallgatóinkkal, egy újabb dimenzió fog megnyílni a számunkra, amit már nagyon várunk.
Mi a legnagyobb motiváció a számotokra?
Janka: Számomra Dorci adja meg ezt, illetve az, hogy nagyon szeretném vele folytatni a közös munkát. Én nem terveztem és nem is igazán szerettem volna egy zenekar tagja lenni, de akkor jött Dorci, és magával értetődő lett, hogy nekünk közösen kell zenélnünk.
Dorci: Én Jankával ellentétben mindig is egy zenekar keretein belül érzetem a legjobban magam. Nagyon szeretek zenélni és énekelni, de úgy, hogy azt valakivel közösen csinálom. Ezért számomra is ő a legnagyobb motiváló erő.
Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?
Dorci: Ahogy arról már beszélgettünk, májusban érkezik az első videóklipünk, a premier 21-én lesz. Hamarosan pedig jön a Csirkefogó című számunk is. Amint lehetőség lesz rá, szeretnénk színpadra állni. A nyárra már van egy-két lebeszélt bemutatkozási lehetőségünk.
Janka: Az elsődleges célunk most tényleg az, hogy ki tudjunk jönni a közösségi média felületeiről, és koncertet is adhassunk végre. Folyamatosan készülnek a dalok, tervben van az első lemez is. Az elején nagyon sietni akartunk, belevágni a közepébe, de rájöttünk, hogy a lassú, tudatos építkezés a legjobb, mindennek megtaláljuk a helyét és az okát.
Kiemelt kép: Bodnár Boglárka
