A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze, háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díja színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari nevét az elmúlt években sajnos leginkább elhúzódó betegsége miatt lehetett hallani, azonban a 20. és 21. század egyik legnagyobb művésze áll a szalagcímek mögött. A színésznő 2021. április 16-án, 86 éves korában hunyt el, de fontos megemlékezni arról, milyen életút, és legfőképpen milyen ember bújt meg a kitüntetések sora mögött.
Törőcsik Mari vitathatatlanul a magyar színjátszás egyik, ha nem a legnagyobb alakja. Színpadon és filmvásznon egyaránt tanúbizonyságot tett tehetségéről, utóbbival nemcsak a hazai közönséget varázsolta el, 1976-ban Cannes-ban megkapta a legjobb női alakítás díját a Déryné, hol van? című filmben nyújtott alakításáért. Legismertebb filmszerepe viszont a legelső szerepe volt, amit még főiskolás korában forgatott. A kultikus Körhinta című alkotásban Törőcsik Soós Imre oldalán vált egy csapásra az ország Marijává, a Körhintát az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára is jelölték. Ahogy díjai, úgy filmszerepei is szinte felsorolhatatlanok, a klasszikusok mellett nem félt kísérletezni sem. Láthatjuk többek között az Édes Anna címszerepében, a Légy jó mindhaláligban, a Pál utcai fiúkban, a Peer Gyntben, a Kossuthkifliben és a Swingben. Utolsó filmjét, az Aurora Borealis – Északi fényt 2017-ben forgatta.
Törőcsik fővárosi és vidéki színházakban is megfordult pályája során. Karrierjét a főiskola elvégzése után a Nemzeti Színházban kezdte 1958-ban. 1979-ben szerződött a mai Győri Nemzeti Színházba, ahol nemcsak színészként számítottak rá, hanem művészeti vezetőként is. 1990-től Szolnokon kápráztatta el a közönséget, 1993-tól három éven keresztül vezette a budapesti Művész Színházat, 2002-től pedig ismét a Nemzeti Színház társulatának tagja lett.
Pályatársai és néhány néző visszaemlékezéséből az derül ki, hogy ami a lenyűgöző életút mellett igazán naggyá tette őt, az a méltósága és embersége volt. Szerénységét végig megőrizte, sosem vette készpénznek, hogy őt mindenki ismeri, még a Nemzeti Színház művészbüféjében is bemutatkozott: „Szeretném kifizetni a számlámat. Törőcsik Mari vagyok.” Bérczes László rendező szerint „mindannyiunk számára Mari a példa: embersége, nagyvonalúsága és a hétköznapokon felülemelkedő egyszerűsége és méltósága, azt remélem, megemel bennünket is”. Bérczes fogja rendezni a Törőcsik Mari emlékestet a Nemzeti Színházban a járványhelyzet enyhülése után. Keleti Éva, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművész, aki színházi fotósként írta be magát a történelemkönyvekbe, és nemcsak szakmai, hanem baráti kapcsolatot is ápolt Törőcsikkel, arról mesélt, hogy nehézkésen indult a művésznő pályakezdése: „Felkerült vidékről, és úgy hozta a sors, hogy Fábri – Fábri Zoltán, a Körhinta rendezője (a szerk.) – próbafelvételt csinált róla. Ez volt megírva, ez volt a sorsa. Iszonyú nehezen indult el a színpadon. Ha Major Tamás nem hisz annyira benne, és nem mondja azt Gellért Endrének, hogy verd ki belőle a Solvejg szerepét, és ha nem jó, akkor is el kell indítani ezt a kislányt a színpadon, talán nem is lesz ez a karrier. Akik körülvették, szerették őt. Támogatták szellemileg, művészileg.”
Hegedűs D. Géza a 24.hu-nak adott interjújában emlékezett pályatársára, akivel többször is együtt dolgoztak: „Fantasztikus pálya, fantasztikus élet… A második világháború utáni magyar kultúrtörténet és színháztörténet egyik legfontosabb művésze távozott sajnos közülünk most. Az ő jelenléte attól volt varázslatos és nagy léptékű, hogy bármilyen szerepben is láttuk, filmen vagy színházban, az volt az érzése, élménye az embernek, hogy közülünk van reprezentálva valaki. Minden megnyilvánulásában, mélységében, őszinteségében, humorában, nőiességében, érzékiségében, szépségében, emberi minőségében olyan volt ő, akikkel szeretünk együtt lenni, akik állandóan hordozzák az igazságot. Törőcsik Mari volt maga az igazság a színpadon és filmen is”
A pályatársak megemlékezéseiből láthatjuk, hogy nemcsak kiemelkedő művész, hanem nagyszerű ember is volt Törőcsik Mari. Munkássága viszont fennmarad az utókornak is, a jövő generációit is várja egy körre a körhinta.
Borítókép: Eöri Szabó Zsolt
Forrás: Nemzeti Színház, Színházonline, Fidelio, 24.hu
