Manapság gyakran hallunk olyan sztereotip gondolatokat, hogy a költészet „halott”, senki nem olvas már verseket, nem érdekes a költészet a 21. században. Egyre több ember idegenkedik el a költészet szépségétől, mert érzelmeik előhívására inkább egy filmet vagy zenét választanak. Az irodalom lírai területe kétségkívül elragadhatja bárki figyelmét, csak időt kell szakítani egy verseskötet lapozgatására, hiszen ha belemélyed az ember, nem fogja tudni letenni. Számos előnye van annak, ha verseket olvasunk: mindenekelőtt kizökkent a megszokottságból.
A versekkel kapcsolatos téves közhelyek elriaszthatják az embert attól, hogy az irodalmat válassza kikapcsolódásképp. A „túl érzelgős”, „érthetetlen” és „elvont” kifejezések beleivódtak a köztudatba. Gyakran hallhatjuk azokat a negatív jelzőket is, hogy „bonyolult” vagy „unalmas”. Minden versnek meg van a maga világa, és először tényleg bonyolultnak tűnhet a megértésük, de ha belefektetünk egy kis energiát, akkor elénk tárulkozhat a lírai alkotás világa. Megismerni egy vers képi világát elsősorban rajtunk áll, az előttünk lévő gondolatok nem tények, a saját érzelmeink befolyásolhatják a vers értelmezését: egy borongósabb, rosszabb nap után inkább melankolikusabb, szentimentálisabb hangulatot érzékelhetünk, viszont a boldog, és élettel teli pillanatok után inkább az optimista gondolatok lehetnek fontosabbak számunkra.
Tény, hogy több türelmet és figyelmet igényelnek a költemények, mint egy film, viszont kizökkentenek a megszokottságból. Egy vers olvasása közben olyan energiák szabadulhatnak fel bennünk, amelyekhez nem vagyunk hozzászokva, és amitől felfrissül az agy, a gondolkodás, valamint fejlődik a kreativitás és a memória is. Itt nem az általános vagy a középiskolai irodalomórákra kell gondolni, ez inkább élménynek tekintendő, ahol a saját szórakoztatásunkra fókuszálhatunk. Egy vers megismerése nem csupán a tökéletes elemzésen alapul, ha megérezzük a ritmikáját, amit össze tudunk kapcsolni a mondanivalóval, akkor máris sikerült átérezni a költemény mondanivalóját. Sajnos az iskolai élmények sokakban negatív emlékeket hagytak, így emiatt elzárkózhatnak a versolvasástól, viszont akiknek megadatott, hogy az irodalomórákon is átélték a katarzist egy-egy vers olvasásakor, azok szerencsésnek mondhatják magukat.
Egyre többen azért nem olvasnak verseket, mert a klasszikus költeményeket nehezen tudják értelmezni a hajdani szóhasználat miatt. Ellenben számtalan kortárs szerzőnk költeményeivel találhatjuk szemben magunkat, amelyek ugyanúgy vihetnek nem mindennapi varázslatot a szürke hétköznapokba. Számtalanszor hallottunk már Varró Dániel és Simon Márton sikerműveiről, de ugyancsak találhatunk verses csodákat Lackfi János és Szabó T. Anna remekművei között. Bár az igazi idilli hangulat akkor alakul igazán ki, ha papíralapú verseskötettel a kezünkben helyezzük kényelembe magunkat, viszont ha ez nem lehetséges (ami a mostani helyzetben teljesen érthető), akkor jó néhány online felületen is megtalálhatjuk kedvenceinket. Érdemes rákeresni a www.poet.hu oldalára, valamint a Digitális Irodalmi Akadémián is megtalálható számtalan költő életműve.
Akik megbirkóztak a verseskötetek olvasásával, belevághatnak saját versek faragásába is. A versírás csínját-bínját érdemes elsajátítani, hogyha kedvet kaptunk az alkotáshoz. Ebben a sajnos megállított világban nagyon kevés idő marad a hobbijaink űzésére, így az otthon, nyugalomban töltött perceket könnyebb összevonni a versírásra szánt idővel. Számtalan módon ötletelgethetünk, gyűjthetjük gondolatainkat noteszbe vagy a telefonunk jegyzetfüzetébe, illetve rímek után is kereshetünk a www.rimszotar.hu-n. Viszont egy vers nem attól válik verssé, hogy rímel. Nem kötelező elvárni magunktól a szépen csengő rímeket, a szabadversek is éppúgy gyönyörűek, a lényeg, hogy kifejezzük vele önmagunkat. Ha megfogott a versírás utáni vágy, akkor mindenképpen próbálkozz meg vele!
„Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság – ezek mind nemes dolgok, kellenek a lét fenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni” – mondta a Holt költők társaságában a Robin Williams által játszott tanár a diákjainak.
Szavait érdemes megfogadni és továbbadni az utókornak, hogy ne merüljön feledésbe!
A főkép elérhető itt.
