A HBO Go 2019-ben mutatta be a Foodie love, magyarul A szerelem sava-borsa címen futó drámasorozatát, aminek középpontjában egy férfi és egy nő megismerkedésének folyamata követhető végig nyolc részen keresztül. A spanyol széria rendezője Isabel Coixet, a két főszereplőt pedig Laia Costa és Guillermo Pfening alakítja.
A történet szerint Ella és El egy applikáció segítségével találtak egymásra, méghozzá úgy, hogy az alkalmazás az általuk kedvelt és nem kedvelt ételek megjelölése alapján párosítja össze az embereket. Az első epizód nyitányaként mindketten a kamerába nézve – mintegy tévéműsorban előadott nyilatkozatként – mindketten elmondják, mit várnak a találkozótól, az esélyeiket latolgatják, megnevezik félelmeiket, beszélnek múltbéli hibáikról, amiket előző kapcsolataikban követtek el. Egy kávézóban látják egymást először, a néző pedig fél óráig szinte nem lát semmi mást, csak két egymással szemben ülő embert, akik beszélgetnek, olykor pedig a gondolataikat is hallhatja. Az első randevút újabbak és újabbak követik, az első öt részben látott, sokszor távolságtartó viszonyuk után végignézhetjük az első csókjukat, majd az első együtt töltött éjszakát. A hatodik rész a másnapot mutatja be, míg a hetedikben már olyan érzése van az embernek, mintha ez a két ember évek óta ismerné egymást. Azt gondolom, logikai szempontból ennél a pontnál következett be a törés, nagyon kevéssel a vége előtt, ugyanis ezzel, hogy összeszokottnak tűnő párként láthatjuk őket, kibillenti eredeti medréből és hangulatából az eddig jólesően borús hangvételű sorozatot. Ezután azonban az eddig felszín alatt lappangó problémákra helyeződik át a hangsúly, amelyekre korábban ugyan történt utalás, de nem igazán kaptak kiemelkedő szerepet, annak ellenére, hogy meglétük nagyban befolyásolta kettejük kapcsolatának alakulását. Feltűnik El korábbi szerelme, de főként Ella előző párjának szerepe válik láthatóvá a nő életében, jelenében. Végül az utolsó két részben két utazást kísérhetünk figyelemmel, az egyiken közösen vesznek rész, a másikon csak az egyikőjük. A megoldást, vagy inkább a választ, hogy együtt kell-e maradniuk, az utóbbi dönti el, véleményem szerint a helyes irányba terelve választásukat.
Annak ellenére, hogy a magyar cím kissé giccsesre sikerült, a sorozat teljes mértékben mellőzi a közhelyeket, sallangmentesen, őszintén és tisztán beszél dolgokról, nem riadva vissza a tabudöngetéstől sem. Drámai gerincét olykor komikus elemek teszik színesebbé, ám mégis képes megőrizni sajátos, mélabús atmoszféráját, ami beszippantja a nézőt. Mindezek ellenére képi világa egyáltalán nem ezt az érzést kelti, élénk, meleg színek láthatók, a képek élesek és világosak.
A két főszereplő neve szinte végig rejtve marad, mindkettejüké csak egyszer hangzik el a nyolc rész alatt, ezzel is általánosabbá téve a helyzetet, azt, hogy ezek a dolgok bárkivel megtörténhetnek, hogy az ismerkedés, a párkeresés, a kapcsolatban élés mindenki számára hasonló nehézségeket rejt. Hogy az út a boldogságig egyáltalán nem könnyű, és hogy ezen az úton nem csak az arra kiválasztottak mehetnek végig, hanem bárki, aki csak akar. A karakterek mindegyike szimpatikus, szerethető, még a mellékszereplők közt sem akad egyetlen ellenszenves figura sem. A két főhős mindent megtesz a maga módján azért, hogy működjön a kapcsolatuk, még akkor is, ha ezek a tettek nem mindig sülnek el jól. Azt gondolom, ez alapjában véve idealizálásnak tűnhetne, ám egyáltalán nem tökéles alakokként, hanem teljes mértékben emberien, botladozóan, olykor elesetten vannak megjelenítve, ezáltal olyan hétköznapi emberek benyomását keltik, akiknek minden reményük a szerelemben, a kiegyensúlyozott párkapcsolatban van. Ezzel a névtelenséggel akár az is magyarázható, hogy egy idegennek csak egyszer mutatkozhatunk be, az első találkozáson nagyon sok minden múlik. Nagy mértékben ekkor dől el, hogy valakit kedvelünk-e vagy sem, hogy akarunk-e még találkozni vele. Illetve az, hogy egyszer hangzik el a nevük, többször nem kérdeznek vissza, mutatja a kölcsönös odafigyelés fontosságát is. A bemutatkozás egyszeri lehetőségére azonban mégis adódik cáfolat, ugyanis közös útjuk során összevesznek, ám a női főszereplő – aki általában kimondja a sorozat életbölcsességeit – azt javasolja, lépjenek be újra a szállodai szobába, mintha most érkeztek volna, elfelejtve ezzel hosszú órákig tartó konfliktusukat, ugyanis a nő megtanulta, hogy ilyesmire nem szabad időt fecsérelni az amúgy is rövid ideig tartó életből.
Összességében tehát a sorozat, annak ellenére, hogy első pillanatban romantikus és közhelyes maszlag benyomását kelti, egy szigorúan kimért és alaposan megfontolt életvezetési útmutató, terápia és tanácsadó a maga nyolcszor harminc-harmincöt percével. Bátran tükröt tart férfinak és nőnek egyaránt, vezetve a kezét, hogy kis odafigyeléssel legközelebb ne kövesse el korábbi baklövéseit.
Képek: imdb.com, elmundo.es
