A 2020-as év után biztos sokan gondolták, hogy huszonegy majd az én évem lesz. Valószínűleg számos újévi fogadalom szólt utazásról, fogyásról, vagy éppen izmosodásról. Talán nem vagyok egyedül azzal sem, hogy már jó előre beterveztem romantikus mozizásokat és éttermi vacsorákat a párommal és láttam előre, ahogy a barátokkal átbulizunk egy éjszakát a helyi szórakozóhelyen.
Na, erre egyelőre még várni kell, de egyáltalán nem állítanám, hogy nem látszik a fény az alagút végén. Addig is marad az otthoni edzés és a kanapés filmszínházak. Az ilyesfajta időtöltéshez pedig mi is jönne jobban egy sorozatajánlónál?
Igaz, az Az Esernyő Akadémia (vagy ha úgy jobban tetszik, The Umbrella Academy) nem a legfrissebb sorozat a Netflix felhozatalában, de talán vannak páran rajtam kívül, akiknek pont egy nehéz vizsgaidőszakra volt szükségük ahhoz, hogy belekezdjenek.
A történetről röviden: 1989. október 1-jén a világon negyvenhárom nő egyidejűleg szül, annak ellenére, hogy aznapig egyikük se mutatta a terhesség jeleit. Ez felkelti az érdeklődését egy feltaláló, polihisztor milliárdosnak Sir Reginald Hargreevesnek aki megpróbál minél több gyereket begyűjteni közülük.
Végül hét anya mond le a megmagyarázhatatlan körülmények között fogant gyermekéről, akikből Hargreeves szuperhős csapatot alapít Esernyő Akadémia néven. A „testvéreket” kifejezetten spártai körülmények között neveli, szigorú napirendi pontok alapján élik az életüket. Hargreeves nevek helyett számokat ad a gyerekeknek, ám a robot-anya, Grace elnevezi őket: Luther, Diego, Allison, Klaus, Ötös, Ben és Ványa.
Sir Reginald Hargreeves büszkén nevezhetne a világ legrosszabb apa díjára, mivel minden gyermekét iszonyatosan megnyomorította lelkileg. Luthernek súlyos apakomplexuma lesz, Diego körülbelül egy egyszemélyes megváltónak gondolja magát. Allison az élete minden területén az erejétől kezd el függeni (bármire rá tudja venni az embereket). Klaus kábítószerfüggő, Ötös tizenhárom éves korában eltűnt, Ben meghalt. Ványa pedig, a család fekete báránya az egyetlen, akinek nincsen semmi ereje, így hát őt a kezdetektől fogva páriaként kezelték, mind az önjelölt apja, mind a testvérei.
A szétzilált Esernyő Akadémiát végül az apjuk halálhíre hozza újra össze, de lehet, hogy az öreg Hargreeves még holtában is csak egy újabb próba elé állítja őket?
A sorozat Gerard Way nagy sikerű, azonos című képregénye alapján készült és a népszerűségéhez minden bizonnyal hozzájárult, hogy Way vezetőproducerként dolgozott a munkálatokon. Az Esernyő Akadémia zsenialitása viszont nem feltétlenül a történetben rejlik, hanem a karakterek kidolgozottságában.
Azt érdemes még most leszögezni, hogy nem egy szokásos „szuperhősfilmet” kapunk. Bár Jeremy Slater rendezése operál kifejezetten erős akciójelenetekkel, egymástól elidegenedett, kiégett emberekről beszélünk, akik nem mindig tudnak csapatban dolgozni, és egyáltalán nem mindenhatók. (Bár ez az utolsó állítás valamilyen szinten vitatható lehet, de nem fogok spoilerezni.)
Luther, az érzékeny óriás, akinek a hihetetlen testi ereje a szuperképessége, az egész fiatalságát a mostohaapjának áldozta. A végsőkig hitt benne és ő maradt utoljára mellette, amikor már minden testvére szétszéledt a világban. A jóhiszeműségével visszaélve Sir Reginald Hargreeves a végsőkig kizsigerelte a fiát, aki mostanra már képtelen normálisan megbirkózni az érzéseivel.
Diego majdhogynem a tökéletes ellentétjét képezi Luthernek. Hirtelen haragú, egyáltalán nem szabálykövető és egy tipikus macsó-, szépfiúmaszkot épített maga köré. Körülbelül ő állhat a legközelebb a megszokott szuperhősszerephez, de ezt a lehető legrealistábban és kifacsarva tárják a nézők szeme elé. Egy edzőterem alagsorában él és takarításból tartja fönn magát. Éjszaka pedig a hőskomplexumától hajtva áldozatokat keres, akiket megmenthet, miközben a bűnözőket sokszor aránytalanul súlyosan megsebesíti vagy éppen meggyilkolja. Diego képes a legtöbb lövedéket vagy elhajított tárgyat a levegőben irányítani, ezért mindig dobókésekkel van felszerelve.
Allison élete akár sikertörténetként is felfogható lenne, hiszen világhírű színész lett belőle, házas és anya. Azonban a csillogó máz alatt egy válóper és a lánya látogatási jogának megvonása rejtőzik, ami ellen foggal-körömmel küzd. A férje teljesen elidegenedett tőle, mivel a szülői kötelezettségeinek enyhítésére rendszeresen az erejét használta föl. Igazság szerint már maga Allison sem tudja eldönteni, hogy eddig amiket elért, a házasságától kezdve a karrierjén át, mennyire köszönhető saját magának, és mennyire annak a képességének, hogy mindent megkaphat, amit csak akar.
(Sorozanjunkie)
Klaus minden bizonnyal sokak kedvence, a legszórakoztatóbb karakter, aki amennyire viccesnek tűnik, annyira tragikus sorsú. Ő az egyetlen, aki tud beszélni az elvesztett testvérükkel, Bennel, tekintve, hogy látja a holtakat. Súlyos kábítószer-függősége van, ami miatt nem tudja irányítani az erejét rendesen, holott az addikciója pont a képességétől való rettegéséből adódik. A legjobb barátja pedig az a testvére, aki már tizenhárom éve meghalt. Magyarázni sem kell, ez miért szomorú.
Ötös az én személyes kedvencem, Aidan Gallagher egy ötvennyolc éves férfit játszik, aki egy tizenhárom éves fiú testében ragadt. Az ő története alapvetően spoilereket tartalmaz, ezért nem részletezném, de komoly témákat feszeget a magányról és a koraérettségből adódó szociális elidegenedésről.
Ványa a lány, aki semmiben sem különleges, és különleges emberek között nőtt föl. Ki más, ha nem ő lenne a történet központi karaktere?
Az élete lehetne egy részegen megírt tündérmese is, ami épphogy csak egy lépésre lenne a tragédiától. Ványa nem elég, hogy a családjában is a középszerűség védőszentje, de olyan mérhetetlenül átlagos, hogy nincs az élete területén egyszerűen semmi, amiben képes lenne egyedit vagy kimagaslót alkotni. A gyermekkoráról írt egy könyvet, amelyben leleplezi az Esernyő Akadémia sötét titkait, amelyel a színfalak mögött zajlanak. Ezt az apja el sem olvasta, a testvérei csak megutálták, de legalább még az embereket sem érdekelte. Azóta egy lepukkant panelben él és egy klasszikus zenekar harmadik számú beugró hegedűseként dolgozik. Másodállásban pedig gyerekeknek tart hegedűórákat.
Viszont ezek a mozzanatai azok, amelyek a képernyő elé szegezik a nézőt. Ezer meg egy olyan filmet és sorozatot láttunk, amely különleges emberek különleges életéről szólt, a futószalagon gyártott Bosszúállóktól kezdve a soha rosszabb napokat nem látott DC-filmeken át, viszont ezek már sokszor nem tudnak újat mutatni. Az embereknek szüksége van arra, hogy azt lássák, azok, akiket jobbnak tartanak maguknál, ugyanolyan esendőek és bűnösek, mint ők.
Mindenki sír néha, amikor senki nem látja, mindenki ugyanúgy ügyetlenül és sokszor döbbenetesen kínosan közeledik ahhoz, akit szeret, és mindenkinek megvan a saját függősége, amibe fojthatja a bánatát, ha már minden kötél szakadt (ez jobb esetben sajtburger a kedvenc gyorsétterméből).
Persze Az Esernyő Akadémia egyáltalán nem hibátlan. A képi világa a CGI-jeleneteknél sokszor gyenge, ami a Netflix szűkmarkúságának köszönhető a legtöbb projektjének első pár évadában. A szereplők sem mindig hozzák az elvárt szintet, és én őszintén szólva Elliot Page-en voltam a legjobban meglepődve. Számomra sokszor ő tűnt a legkevésbé őszintének az érzelmesebb jeleneteknél. Lehet, hogy egyszerűen csak nem igazán a szívügye a projekt, vagy személy szerint nekem nem működött annyira Ványa szerepében, ezt nem tudom megmondani. Ettől függetlenül remélem, hogy az átalakulása ellenére találnak valami megoldást arra, hogy maradjon a következő évadra/évadokra, mivel kétségtelenül rontani szokott a sorozatok és filmek átélhetőségének minőségén egy-egy lecserélt színész.
A legnagyobb gond talán mégis az ismétlődő történet lehet. Két évad esetében talán még elmegy, hogy majdnem ugyanazt a sztorit vázolják fel, csak más köntösben, de remélem, a harmadikra ez már változni fog. Persze tudom, hogy ez egy képregény-adaptáció és hűnek kell lennünk az eredeti koncepcióhoz, de sok más területen is eltérést mutatott a Netflix produkciója az eredeti puhakötetes munkához képest. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő. Vagy éppen a múlt (ha megnézed a szériát, érteni fogod).
Összességében, ebben a sokszor depresszív és még többször bizonytalan időszakban mi lehet jobb kikapcsolódás, mint hogy fekete és nem fekete humorral fűszerezett szerencsétlenkedését nézzük a kedvenc szuperhőseinknek?
Kiemelt kép: Port.hu
