Négyrészes sorozatunkban Budapest négy arcát mutatjuk be fotókban és írásban. Ugyan most talán nem érezzük azt jóleső karácsonyi nyüzsgést, ami már december elejétől fogva a belváros utcáit, tereit jellemzi, de azért sétálni még így is bátran kimehetünk, hogy megcsodáljuk fénydíszeket, a felállított karácsonyfákat, vagy csak egyszerűen a látképet a Várból. Adunk mellé egy kis segítséget, hogy érdekességeket is megtudhassatok az egyes helyszínekről. Olvassátok, és menjetek Ti is helyszínelni – persze csak óvatosan!
Bevallom, nehezen születik ez a cikk. Nem mintha a karácsony nem lenne hálás téma egy újságíró számára, azonban itt van az akarat, hogy valami újat, érdekeset mutassunk ilyenkor is, amikor a szokásos karácsonyi hangulat talán nyomottabbnak tetszik. Szerencsére kezembe akad Karinthy Frigyes Budapest karácsonya 1913-ban c. novellája, amiben úgy ír, mintha ő lenne önmaga unokája 1963-ból. Visszaemlékezve a saját korára, így fogalmaz: „Felvillant lelki szemeim előtt nagyapám arca, aki […] talán ezen a napon szintén a szerkesztőségben dolgozott, és törte a fejét, hogy miről írjon.” Máris nem érzem magam annyira egyedül, még ha Karinthy novellája és e cikk születése között 107 év telt is el.
Gondolatom elsőnek a Várba vezet, ahonnan, főleg sötétben, én személy szerint nagyon szeretem nézni a várost, így mindenképpen terveztem, hogy a Várnegyedről is szerepeljen egy karácsonyi történet. A Pesti Napló hűen be is számol róla, hogy 1882 és 1884 karácsonyát Ferenc József és Erzsébet királyné, becenevén Sissy, Budán töltötték. Kettős ünnepnek számított ez, hiszen Sissy születésnapja is december 24-én volt. Az ünnepek utáni időről a Pesti Napló 1884. december 31-ei számában örömhírként közli, hogy Erzsébet „gyöngélkedő egészsége ittléte alatt annyira helyre állt, hogy most már orvosai megengedték kedvencz sportja, a lovaglás gyakorlását is.” A napi egy órás lovaglás után lányával sétált, vagy „a Tabán és Krisztinaváros girbe-gurba utczáit is járja egyedül, minden kíséret nélkül.” Erzsébet királyné akkora népszerűségnek örvendett, hogy Posner Károly Lajos műintézetéből, Vidéki János tervei alapján egy nevét viselő dísznaptárt is kiadtak.
Keresgélésem során egy másik dokumentumra bukkanok 1914-ből, egy levélre, amit az akkor 13 éves Németh László fogalmazott a Bajnok utca 2/b alatti lakásukból. A címzett az édesapja, Németh József, aki katonaként szolgált ekkor a fronton. Németh aggódását fejezi ki apja felé: már három napja nem kaptak tőle levelet. Nem véletlen hát, hogy a karácsonyról a következőképpen ír: „A karácsonyi ajándékokról úgy állapodtunk meg a Mamukával, hogy semmit sem kapok, de azért az ajándékok mégis elég szépen nőnek. 5 K-ás sakktábla, 3 K-ás notesz és egy doboz cukrot kaptam már eddig. De a legnagyobb ajándékot, amit szívem kíván, az én Apukám visszatértét, nem tudja most nekem semmiféle angyal megadni.”
Németh édesapja visszatér, hisz halála csak 1946-ban következik be. Ha megnézzük azonban a két évvel korábbi Színházi élet decemberi számát, egy sokkal békésebb karácsonyt fedezünk fel benne, aminek főszereplője Beöthy László színigazgató volt. Beöthy minden évben karácsonyfát állított, hogy „a béke ünnepén alája gyűjtse dédelgetett gyermekeit, az írókat, a művészeket, a primadonnákat és kedvenc zeneszerzőit. […] Az ágakon aranyfüsttel bevont ragyogó szerepek, csillogó partitúrák és káprázatos szövegkönyvek himbálóznak és a „gyermekek” zsivajából meglepetésszerű ötletek és témák kelnek szárnyra.” Így tehát könnyen elképzelhető, hogy az ekkor született ötletek az évad során színpadokon is megjelentek. Főleg, ha olyan művészek gyűltek a fa alá, mint Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Szirmai Albert, Molnár Ferenc és (elvált) felesége, Fedák Sári. Molnárról még azt is megtudjuk, hogy ilyenkor ő volt a társaság lelke: „Nem győztek eleget kacagni szellemes megjegyzésein. Majd szétszedték, […] mikor roppant kedvesen bemutatta azokat a táncokat, amelyeket ő maga szerzett.”
Talán Beöthy hagyatéka, hogy egyes színházak karácsonyfát állítanak az épület elé? Ezt nem tudom biztosan állítani, de az Operaház már sok éve követi a faállítás hagyományát, így mind az Erkel Színház, mind az idén átadott Eiffel Műhelyház előtt ott állnak az óriási és gyönyörűen díszített fák. Apropó díszek: mindig más tematikában készülnek a dekorációk, melyeket az Opera saját festői és szobrászai készítenek. Idén a Diótörő c. balett ihlette a díszeket, így a fákra balerinák, balett-táncosok, katonák és mézeskalács-imitációk kerültek, amelyek közül mindegyik egy kicsit más fizimiskát kapott.
Budapest leglátványosabb karácsonyi díszeit talán mégis az utca fénydekorációi adják. Idén ebben is változást tapasztalhatunk, mivel a fényforrások felfüggesztéséhez újfajta, favédő technikát alkalmaztak. Így az Andrássy úton nem a fákra tekerték fel a fényfüzéreket, hanem az út fölé kifeszített fém sodronyra rögzítették a díszeket. Ezáltal a 26 fapár között 182 db, mintegy 60%-ban organikus alapanyagokból készült dekoráció került, a Városháza parkban pedig 20 fán összesen 440 szív, harang és gömb található. Voltunk kint megnézni, és elmondhatjuk: tényleg hangulatosra sikerültek.
A fotókat Lazar Anilla készítette. A cikkhez tartozó galériát itt tudjátok megtekinteni.
Források:
Jolsvai Júlia szerkesztésében Karinthy Frigyes: Karácsonyi társasjáték – Budapest karácsonya 1913-ban, 151. old, Jaffa Kiadó, 2020
Németh László levele Németh Józsefnek, 1914. december 20.
Színházi Élet, 1912. december 29. – január 5., 5. szám
Pesti Napló, 1884. december 31.
A Budapesti Dísz-és Közvilágítás Kft. adventi díszkivilágításról szóló sajtóanyaga, 2020
