Márciusban hirtelen bezárt minden, saját szobáinkba kényszerültünk. Aztán pár hónappal később az elszigetelt lét után berobbant a nyár. Rövid idő leforgása alatt két teljesen ellentétes állapotot éltünk meg egy világjárvány kellős közepén. Sorozatunkban alkotókat, művészeket kérdezünk arról, hogyan élték meg, hogyan hatott rájuk és az alkotómunkára az elmúlt időszak kettőssége. Fekete Giorgióval, a Carson Coma énekesével beszélgettünk.
Nagyon furcsa egy világjárvány kellős közepén azzal a kérdéssel kezdeni: „Hogy vagy?”, mégis ezzel kezdeném.
Én jól, és persze a csapat is. De mi mindig jól vagyunk. Ezen kívül pedig, ami tényleg a zenét illeti, általános bizonytalanság vesz körül minket. Egyrészt a rendezvényipar napról napra változik, másrészt az egészségügyi helyzet is nyomasztó. Most például az foglalkoztat, hogy tudunk-e pénteken játszani, mert bármikor azt mondhatják, hogy nem. A megszokás ebben a helyzetben egy jó dolog.
Március körül hirtelen bezárt minden. Emlékszel, milyen érzés volt?
Érdekes volt, mert pont a hétvégén játszottunk Pesten, amit még meg tudtunk tartani probléma nélkül. Az első gondolatunk az volt, hogy klipet kéne forgatni, de hirtelen mindenki a saját szobájába szorult, ezért lett végül az Egyszerűen semmi sem egyszerű című dalunk otthoni felvételekből összevágott videoklip. Ezen kívül még rengeteg tennivaló volt, ami felvetette azt, hogy akkor hogyan tovább.
Hogyan hatott a karantén rátok mint zenekarra?
Halál sokat Facetime-oltunk. A karantén elején elkezdtünk podcastet csinálni, aminek az első adását még személyesen sikerült felvenni. Azután mindenki otthonról rögzítette a videochatet, amit Barni [Héra Barnabás – a szerk.] moderált, összevágtuk, és szerintem nem lett annyira vészes.
A karanténban mindenki elkezdett edzeni, takarítani, önmegvalósítani, pedig egy globális tragédiát éltünk át.
Bárcsak én is elkezdtem volna edzeni, így utólag… Viccet félretéve, a közösségi médiában jól nézett ki minden és mindenki a négy fal között, de a valóságban nem így volt. Igazából mi csinálgattuk, amit csinálgatni kellett, a karantén alatt nem tudtunk próbálni, de néhány dal megírását így be tudtuk pótolni. Meg felújítottam, szóval nem unatkoztam.
Akkor a karantén az új album miatt előnyös volt számotokra.
Az album dalainak nagy része már megvolt. De persze volt olyan dal, ami régóta a levegőben lógott, aminek nekifutottunk, de nem tetszett, aztán otthon volt időnk újragondolni, átdolgozni. Az új albumnak nincs semmilyen átfogó íve, csupán arról szól, hogy mit gondolunk a világról, az emberi kapcsolatokról. Talán jól tükrözi a címe is: Lesz, ami lesz. Szóval, kihoztuk a legtöbbet, amit abból a helyzetből ki lehetett, alkalmazkodtunk.
Milyen kérdések foglalkoztattak a karantén alatt?
Eredetileg azon gondolkoztam, hogyan kell szépen glettelni, meg ilyenek. De a zenekarral kapcsolatban sokat gondolkoztunk azon, hogyan tartsuk fenn a kapcsolatot a közönséggel. Igazából hamar megszületett a filmklubunk a Carson Coma Zsibongó nevű Facebook-csoportban. Minden hétfőn megnéztünk egy filmet, azután kérdéseket, témákat vetettünk fel vele kapcsolatban. Ez jó volt arra, hogy kapcsolódjunk egymással és a közönséggel. Ezután pedig volt egy live koncertünk az A38-on. Vicces volt, mert előtte sokáig nem találkoztunk, nem tudtunk próbálni. Kamerázó emberek előtt koncerteztünk, de hatalmas öröm volt, hogy újra látjuk egymást, ezért igazából egymásnak is játszottunk.
Június táján a hirtelen jött elszigeteltség után szinte berobbant a nyár, nagyon rövid idő leforgása alatt a teljes ellentétét éltük meg annak, amit az előző hónapokban tapasztaltunk.
Július 23-án játszottunk először, de a feloldások után már elkezdtünk próbálni. A karantén után nem próbaterembe mentünk, hanem elvonultunk vidékre, hogy újra összerázódjunk és befejezzük a lemezt. Ezt a helyzettől függetlenül is terveztük, de persze alkalmazkodtunk azért a körülményekhez.
Hogyan hatott rátok ez a hirtelen nyitás?
Elvonultunk, és Magyarországon emiatt csomó korlátozást megszüntettek. Ilyen sorrendben. Komolyra fordítva a szót, szerencsére a karantén alatt végig tudtuk tartani a kapcsolatot. A koncertek nagyon hiányoztak, jó volt újra emberek előtt zenélni. De persze azért kicsit olyan volt, mint a lóversenyek. Mindenki áll, vár a kezdésre, majd kinyitják a kapukat, és mindenki futhat.
Hogyan éltétek meg a nyarat?
Ezt a nyarat nem lehet teljes értékűnek tekinteni, hiszen csak klubkoncerteket lehetett tartani. Nekünk pedig ez volt a második olyan nyarunk, amikor koncerteztünk – emiatt nem volt olyan jó, de örültünk annak, hogy tudtunk játszani. Meg persze az állandó bizonytalansággal számolni kellett, ami egyébként továbbra is fennáll. Nehéz aközött lavírozni, hogy vannak hivatalos korlátozások, meg aközött, hogy mit látunk jónak. De ebben nem szeretnék és nem is tudok igazságot tenni.
Milyen hatással volt rátok az elmúlt időszak bezártsága és szabadsága, ezek kettőssége?
Ez az időszak arra volt jó, hogy átgondolj nagyon sok mindent az életedben, mivel otthon kellett lenni, kevesebb volt a tennivaló. Nekem személy szerint nem volt más alternatívám, nem volt hova menekülnöm, csak feldolgozni, amit fel kell. Nyáron meg persze jobban örültem volna, ha egész végig a buszban ülünk és koncertezünk, de így is kerek volt.
Szerintetek hogyan tovább?
Nem tudom, minden bizonytalan. De a világ legnagyobb keresztbe tett ujjaival várjuk, hogy október 24-25-én meg tudjuk tartani az A38-on a lemezbemutatót. De utána, nem tudom, lehet, hogy írunk egy újabb lemezt. Ami fontos, hogy ne rágódjunk rajta, ne gondoljuk túl, lesz, ami lesz.
Képek: Baló Tímea, ELTE Online
Az új albumot meg tudjátok hallgatni:
