Június 12-én a MOME Manage [it] Yourself kerekasztal-beszélgetéssorozata is átköltözött az online térbe. A téma az előadói szférában a járványhelyzet miatt felmerült nehézségek és lehetőségek. Mutatjuk az első két meghívott vendég, Kocsis Máté és Lukács Levente gondolatait; a moderátor a volt ELTE-s hallgató és újságíró kollégánk, Helli Szimonetta.
„Magamtól soha nem csináltam volna meg azt, hogy két hónapig nem csinálok semmit.” Lukács Leventétől hallhattuk ezt a mondatot, aki a táncos világot képviseli a program során. Levente jelenleg a design- és művészmenedzsment szak végzős hallgatója, ezelőtt a Táncművészeti Egyetemen szerzett diplomát. Elmondta, hogy egy táncos számára elengedhetetlen a napi tréning, ennek betartása azonban nehéznek bizonyult az elmúlt három hónapban. Cserébe több időt tudott a háttérmunkákra szánni: egyik projektjéhez például, melyben ő nem művészként, hanem menedzserként van jelen, elkészítették rendesen az üzleti és stratégiai tervet.
Lukács Levente, táncművész (Fotó: Szász Zita Laura)
Pozitív élményként az elmúlt időszakból Levente azt emelte ki, hogy az online közzétételek miatt több olyan produkciót tudott megnézni, amikhez más módon lehet, hogy nem is jutott volna hozzá, és örömmel vett minden olyan kezdeményezést, ami összefogta a művészeket. Ezzel együtt nagyon hiányzik neki az élő színház, mert ennek az élményét semmi nem pótolja. Szóba került az online táncoktatás, amit ő maga nem csinált ugyan, de ismerős kollégái igen: mivel az oktatás egyik alapja a személyesség és a kölcsönös visszajelzés, nehéz lehetett úgy tanítani, hogy „nem tudod, ki nézi a közvetítésed”. Illetve a szívecske és ölelés reakciók egyszerűen nem elegek visszacsatolásnak.
Tisztában kell lenni azzal, hogy az előadóművész erőssége a személyes előadói képesség, és ez az, amit a művészek az online platformokon keresztül nem feltétlenül tudnak teljes egészében megmutatni. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet ugyanazt az élményt videón keresztül átadni, mint amiben élőben része van az embernek? Elképzelhető, hogy be kell majd illeszteni a filmkészítési és vágási tárgyakat a tanrendbe, hogy a művészek ne jöjjenek zavarba, ha esetleg sűrűbben érne minket olyan helyzet, mint a mostani. Ezenkívül önmagunk folyamatos továbbképzése és új szakemberek bevonása is szükséges.
Ha szeptembertől előreláthatóan beindulnak az előadások, ez a befogadóhelyiségek szempontjából azt is jelenteni fogja, hogy az esetleges akkorra szóló foglalásokat a pótlandó előadásokkal kell összeegyeztetni, ami egy másik kihívás lesz. Menedzserként Levinek a Flying Bodies Társulat életét kell újraszerveznie, akiknek például a Sziget Fesztiválra szóló meghívását törölték. Az elmúlt időszakban viszont több időt tudott saját magára is szánni, ami elmondása alapján „nagyon fárasztó tud lenni”, így számára az is tanulság volt, hogy jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit szeret, és mit akar.
Kocsis Máté, a második beszélgetés kérdezettje szerteágazó munkássággal bír: egyrészt zenész, emellett a Manage [it] yourself alapítói közé is tartozik. Első komolyabb zenekarának, a The Idorunak, 2009 és 2014 között volt tagja, amivel két Fonogram-díjat is nyertek. Jelenleg számos projekt szervezője és közreműködője.
Kocsis Máté, zenész
Véleménye szerint a járványhelyzetre nem lehetett felkészülni, nem volt rá egy előzetesen felállított „válságkezelési” stratégia. Sok művész az online térbe költözött, a Talk2nighttal Mátéék is adtak karanténkoncertet, de Leventéhez hasonlóan ő is úgy vélekedik, hogy az online programok nem adják vissza egy élő koncert élményét. Viszont ez a platform jó arra, hogy fennmaradhasson a kapcsolat a művész és a közönség között. Mivel azonban a zenészek körülbelül 70%-a az élő zenélésből él, így sokan nem tudtak ezzel az állapottal mit kezdeni, ezért is kell mindenképpen alternatívákat keresni, hogy ne érje többé váratlanul az embert. Máté továbbá hiányol egy olyan érdekképviseletet, ami a kulturális szférában dolgozók véleményét tolmácsolná felsőbb vezetők felé.
Nem szabad elfelejteni, hogy a koncertnélküliségnek is megvannak a maga előnyei: több idő lett gyakorlásra, az élet átgondolására vagy az eddig halogatott tervek megvalósítására. Máté például többször szeretné magát abból a bizonyos mókuskerékből kiszakítani, és törekedni arra, hogy jobban odafigyeljen a belső dolgokra a karanténidőszak után is. A művészetről pedig azt tanulta, hogy „alapvetően az a jó művészet, ami az ilyen válsághelyzetekre reagál, és elgondolkoztatja az embereket. Igazság szerint mindig ez az elgondolkodtatás volt a művészet feladata. Úgy érzem, rengeteg új alkotás fog születni, mert van miből inspirálódni.”
Máté szerint mindenesetre a veszélyhelyzet feloldása után „az biztos, hogy minden egyes zenész meg fogja becsülni az első koncertjét, a zenei világban elfoglalt helyét, a színpadot és a közönséget. És ennek fordítva is ugyanígy kellene lennie.”
Fotók: MOME Design-és művészetmenedzsment
