Vasárnap, a Margó Irodalmi Fesztivál zárónapján mutatták be az ELTE BTK Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének jelenleg habilitált egyetemi docensként dolgozó oktatója, Schein Gábor Megleszünk itt című új könyvét. A szerzővel a PIM dísztermében Szegő János, a kötet szerkesztője beszélgetett, Pál András pedig a regény egy részletének felolvasásával működött közre. A regény fő kérdései közé tartozik, hogy mit kezdhet az ember az életével, valamint, mi választ el és köthet össze embereket, akik ugyan szomszédai egymásnak, mégis idegenek saját létezésükben.
Szegő János először is annak, aki még nem tudta volna, elárulta, hogy Schein Gábor irodalomtörténész is, így első kérdése arra irányult, hogy mennyire tudatos szépirodalmi műveinél a műfaj kiválasztása. Erre azt válaszolta, hogy írt már prózát és lírát is, és általában az anyag természete és az ő viszonya az anyaghoz az, ami eldönti ezt a kérdést. A most megjelent Megleszünk itt című regény cselekményének egyik szálát – a matematikatanár, Kiefer lázadását a lakbér fizetése ellen, majd lövöldözését – például 2009-ben hallotta Svájcban, amikor hosszabb időt töltött ott. Az események hatalmas port kavartak a svájci médiában, a valódi elkövető levelével voltak tele az újságok. Ezt a történést akkor először versben írta meg, 2015-ben elbeszélésként is megjelent, most pedig egy polifonikus regénybe szőtte bele, mivel egyre jobban foglalkoztatta, hogy egy ilyen bűncselekmény hogyan zajlana Magyarországon.
Ezután a regény konkrétabb bemutatására került sor, melyből megtudhattuk, hogy a matematikatanáré mellett megjelenik benne egy házaspár története is, így a mű többszólamúvá válik. Ezek ellentmondásos szálak, egyrészt a főszereplő alkalmazkodásra képtelensége miatt, másrészt azért, mert a pár alkalmazkodással próbálja megmenteni házasságát. A nyelvek és az értékrendek is teljesen különbözőek és ellentétesek. A két férfi szereplő egymás komplementere: Kiefer kisvárosi értelmiségi, gondolkodni nem képes, míg Zoltán szintén értelmiségi, de ő hamar belátja (Kieferrel ellentétben) az életében történő események folytathatatlanságát. A női főszereplő, Ágnes látja csak át férje kilátástalanságát, de neki is inkább a fiuk nevelése lesz a célja, hogy ne azokat az értékeket képviselje, amelyeket férje.
Fotó: Valuska Gábor
A főszereplőknél az ellentmondásosság és a folyamatos harc is megjelenik; míg Zoltán az apjával, Kiefer saját testi ébredésével küzd meg. Szegő Jánosnak egy szó jutott eszébe az olvasás közben (lehet, hogy a nemrég látott Csernobil sorozat miatt is): a feszültség. Az ellentétek sorába és a problémák közé tartozik még, hogy Zoltán törékenysége ahhoz vezet, hogy nem bírja elviselni más törékenységét, és Ágnes révén éli meg érzelmeit. Kiefer pedig nagyon hosszú ideig nővérével él együtt, és testvére halála törést okoz számára, hiszen fel kell nőnie egy sajátos gyerekstátuszból.
Szegő felhívta arra is a figyelmet, hogy Schein regényének nyelvezetében megfigyelhető egyfajta animalitás, valamint elképesztő természetességgel és élethűen tud írni olyan témáról a könyvben, mint például a rákos betegség. Ez abból ered, hogy Schein régóta érdeklődik a mikroszövetekben lejátszódó folyamatok iránt, valamint az ember és az állat kapcsolata is foglalkoztatta, vagyis hogy egyáltalán mi számít állatinak és mi emberinek. A cselekmény egy része az érzékiséggel foglalkozik, és a könyv álláspontja szerint test és lélek nem két külön dolog, hanem egymásban tükröződnek.
A beszélgetés vége felé járva derült ki, hogy míg rengeteg magyar könyvben a foci, ebben a regényben az úszás kap központi szerepet mint szövegszervező elv. Kiefer ez által a sport által jön rá sok mindenre a cselekmény folyamán. Az úszás egyébként Schein saját életére visszavezethetően jött, ő is szeretné egyszer majd megírni izgalmas, gyerekkori úszástörténetét.
A regény mélyrehatóan foglalkozik a fent említett témákkal, így nem csoda, hogy Scheinben írás közben tudatosult az, hogy nem tud egy befejezést írni a regénynek, így az olvasó (a Black Mirror sorozathoz hasonlatos módon) három alternatíva közül választhat, melyek közül kettő a halálhoz, egy pedig az élethez kötődik. Schein Gábor mint olvasó az utóbbinak drukkol.
A borítókép Valuska Gábor munkája.
