Beleszólhat-e egy előadás a társadalom működésébe? Miért ilyen éles a határ a független és a kőszínházi műhelyek között? Mi válthatja fel a realista irányzatokat? Hogyan alakult át a vizualitás, a test, a zene szerepe? Milyen világszínházi trendekhez tudunk kapcsolódni? Hová tűnt a kortárs dráma? Mi hívta életre a szerzői színházat? Milyen szerepük lehet a dokumentumszínházi előadásoknak? És egyáltalán: hol és mitől tart most a magyar színház? Ezeket a kérdéseket feszegeti a szabadegyetemi előadássorozat, mely a színház mindenkori mibenlétét tárgyalja, alkalmanként egy-egy szegmensére fókuszálva.
A Szabadegyetem programsorozat legutóbbi eseménye az experimentális színházról szólt, múltját és jelenét, lehetséges megvalósulásait ismerhette meg a hallgatóság április 25-én a Stúdió K-ban. Schuller Gabriella tartott előadást a hetvenes évek kísérletező színházi törekvéseiről, majd kortárs alkotók beszélgettek arról, hogyan élik meg munkájuk során mindezt, mit gondolnak erről a formanyelvről, s milyen határai és nehézségei vannak egy kísérletező jellegű munkafolyamatnak. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői Forgács Miklós, Boross Martin, Szabó Veronika és Antal Attila voltak, akik a kőszínháztól több szempontból eltérő, kortárs színházi élet meghatározó figurái.
Schuller Gabriella, az Artpool Art Research Center munkatársa tartott szemináriumot
Schuller Gabriella előadásán számtalan dolgot lehetett megtudni a hetvenes évek experimentális színházaival kapcsolatban, a téma egyik legfőbb tanulmányozójaként ismertette, hogy ebbe a kategóriába véleménye szerint két színház tartozik bele: a Dohány utcai lakásszínház, továbbá Nagymányi László különböző színházi formációi. A hetvenes évek experimentális színházai igen izgalmas jelenségek voltak korukban és napjainkban egyaránt. A korabeli színháztudomány és színházi élet számára tabu volt tanulmányozni őket, ahogyan a közéletben sem igazán lehetett beszélni, esetleg írni róluk, ennek következtében rendkívül jól dokumentált eseményekké váltak, így napjainkban kifejezetten jól tanulmányozható témák.
Schuller Gabriella a heroizáló emlékezetről is beszélt előadása során
A szeminárium arra is felhívnta a figyelmet, hogyan formálódik a színház emlékezete, ugyanis ezek az alkotók korukban fekete bárányok voltak, művészetüknek egyáltalán nem, vagy alig volt korabeli közönsége. Sokszor álnéven kellett tevékenykedniük, majd kényszerű emigrálásukat követően kultikus hőssé váltak, s maradtak is napjainkig. Az alternatív előadások érdekessége, hogy valóban jobban dokumentáltak, mint némely hivatalos színház tevékenysége, elnyomott helyzetükből fakadóan ezek a körök egyfajta ellenemlékezetet is létre kívántak hozni. Formanyelvüket tekintve úttörő előadások, nem feltétlenül politikai hitvallásúak, mégis egyfajta politikai ellenállást sejtetnek.
Az átfogó előadást egy tartalmas kerekasztalbeszélgetés követte, ahol a színházi szakemberek megosztották tapasztalataikat egymással és a közönséggel. Boross Martin kezdte a beszélgetést azon véleményével, miszerint a kísérletező színház megnevezés önmagában marginalizál, így nem tartja szerencsésnek a használatát. Maga az experimentális színház vagy kísérletező színház fogalma is nehezen meghatározható, szinte mindent jelölnek vele, ami valamelyest eltér a megszokott történetmesélő formuláktól. Szerinte az új formákra szükség van, a formakeresés a legfontosabb esztétikai döntés egy előadás esetében. Szabó Veronika ugyancsak nem ezen tengelyek mentén szeretné meghatározni az ilyen előadásokat, szerinte a kísérletező hozzáállás nem formai aspektusa egy előadásnak, inkább az alkotó és befogadó együttműködésének lehetőségeivel való kísérletezés.
Forgács Miklós, Boross Martin, Szabó Veronika, Antal Attila
Antal Attila elmondta, hogy minden próbálkozás, ami eltér a megszokottól, kockázatos kísérlet, amelynek a kimenetele bizonytalan. De nem is ez a fontos véleménye szerint, hanem a kontextusba helyezés, a célok és elvárások egy munkával kapcsolatban. Forgács Miklós nem tartja problémásnak, ha marginalizálunk színházi közösségeket és formanyelveket, ugyanis a színházkultúra a mainstream törekvések és a peremterületekre kerülő próbálkozások kölcsönhatásában létezik, s ettől lesz igazán izgalmas.
A kerekasztal-beszélgetés során kulisszatitkokat is megismert a hallgatóság
A kerekasztal-beszélgetés jóízű személyes történetekkel, elbukott próbálkozásokkal és ötletek megosztásával, a hallgatóság kérdéseinek megválaszolásával zárult.
A programsorozat következő alkalma május 13-án lesz, ahol a független színházról lesz szó. Az eseményt itt találod.
Kiemelt kép és fotók: Burkus Dávid
