Március 13. és 18. között 40 magyaros, alap- és osztatlan tanári szakos hallgató látogatott el Erdélybe. A körtúra során Csíkszeredán, Marosvásárhelyen és Kolozsváron szálltunk meg, e városok és környékük nevezetességeit, irodalmi, kulturális központjait látogattuk meg. Útinaplónkat olvashatjátok.
- nap – március 13.
Este hat órakor várakozásokkal telve indultunk el a SYMA csarnoktól autóbusszal. Tizenegy körül rendben átértünk a román–magyar határon, ennek örömére Téglás Eszter és Kovács Miklós Dániel, a két főszervező kulturált pálinkaosztásba kezdett.
- nap – március 14.
Pirkadatkor érkeztünk meg a Gyilkos-tóhoz, ami a csípős idő miatt még be volt fagyva. Csupán a sziklákról lecsobogó víz és egy kis mellékpatak jelezték, hogy a szunnyadó természet hamarosan felébred. Reggelre értünk a csíkszeredai Hunguest Hotel Fenyőbe, ahol már svédasztalos reggelivel vártak bennünket. A hotelben kifejezetten kényelmes, fürdővel ellátott, két- és háromágyas szobákban lakhattunk. Délután Csíkszentsimonra, a Csíki Sörgyárba látogattunk, ahol megtudtuk, hogy a Tiltott Csíki Sör készítéséhez kizárólag árpamalátát, komlót, élesztőt és forrásvizet használnak. A gyárlátogatáson megtekintettük a sörfőzés helyszíneit, kóstoltunk malátát és sört, illetve megvendégeltek minket egy paraszttálas lakomára is. Este a Csíki Játékszínben jártunk, ahol Borisz Akunyin Sirály c. darabját játszották, amely az eredeti Csehov-dráma továbbírása. Ez Kosztya gyilkosságával kezdődik, és egy Poirot-figura deríti fel a bűnügyet újra és újra, míg az összes karakter indítékát megismerjük párhuzamos valóságokban.
Malátakóstolás a Csíki Sörgyárban
- nap – március 15.
Reggeli után elbuszoztunk Gyimesbükkre, a Rákóczi-várba, ami Erdély legkeletibb pontja. Pár perces meredek lépcsőzés után a magasból gyönyörű kilátás nyílt Moldova felé. Ezután Tusnádfürdőre mentünk szuveníreket vásárolni, és megtekinthettük az impozáns magyar és román templomokat. Csíkszeredára késő délután érkeztünk vissza, ahol a Piroska és a farkasok adott március 15-i ünnepi koncertet. Ezután az éjszakai élet kedvelői bulizhattak a Budapest Baarban, a Petőfi Kávéházban és a Grundon is.
- nap – március 16.
Délelőtt bepótoltuk a Csíki Székely Múzeumot, amire előző nap délután már nem volt idő. Itt megnéztünk egy dokumentumfilmet a kecskefejésről, majd körbejártuk a helytörténeti tanulságokkal szolgáló termeket. Ezután Parajd felé vettük az irányt, ahol meglátogattuk a sóbányát. Egy hatalmas földalatti tér tárult a szemünk elé, mikor leértünk. A levegőt áthatotta a tisztító erejű só illata. Délután Korondra mentünk, ami a fazekas művészetéről híres, és azt is megtudhattuk, hogy az igazi korondi edényekhez nem használnak piros festéket, hanem csak kéket és zöldet. Az estét már Marosvásárhelyen töltöttük, a Hotel Everestben, ahol nagyon barátságosan fogadtak minket.
- nap – március 17.
Másnap a Tordai-hasadékhoz mentünk, ami a legenda szerint a kunok elől menekülő Szent László király megsegítésére omlott le. A valóságban viszont egy búvópatak vájt mélyedést a szikla gyomrában. Ezt követően megindultunk Kolozsvár felé. Ha jól emlékszem, itt csendült fel először a Tic Tac Lady c. szerzemény, ami az utunk során még többször is felbukkant. Kolozsvárott a Retro Youth Hostelben szálltunk meg, ami nagyon családias hangulatú volt, és közel helyezkedett el a városközponthoz. A szabadidős városnézés után ellátogattunk a Szépművészeti Múzeumba, ahol a román klasszicista festők képeiből és a szocializmus korából származó plakátokból álló kiállítást tekintettük meg. Az estét ismét kultúrával, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban töltöttük, ahol Ibsen Nóráját játszották, modern köntösbe bújtatva. Az előadás megosztotta a hallgatókat, volt, aki giccsesnek, szájbarágósnak és öncélúnak találta, ellenben volt, aki érzékletesnek, merésznek és sokatmondónak. Én az utóbbiak közé tartozom. Ezután a szabadprogram keretében páran felmásztak a Gellért-hegynek megfeleltethető helyi magaslatra, míg többen bulizni indultak. A továbbiakat fedje balladai homály.
Gyimesbükkben
- nap – március 18.
Utolsó napjához érkeztünk utazásunknak, elhagytuk a kolozsvári szállást, és Magyarország felé vettük az irányt. Útközben még megálltunk Nagyváradon ebédelni, itt mindenki mehetett szabadon. Én például megtekintettem Ady és a Nagyváradi Napló íróinak szobrát. Ezután élményekkel telve és kimerülten indultunk haza. Tíz óra környékén érkeztünk meg a Keleti pályaudvarhoz, és az utazás hivatalosan is véget ért.
Számomra a legmeghatározóbb helyszín Kolozsvár volt, mivel a kis utcákon barangolva egészen el tudtam veszni, a jó értelemben. Az Insomnia nevű kávézóban találkoztunk André Ferenc költővel, aki elmondta, hogy egyetemisták számára tökéletes hely Kolozsvár, mert pezsgő a kulturális élet, remek társaságok alakulnak az itt élő fiatalokból, és az árak is megfizethetőek. Erősen elgondolkoztam rajta, hogy ide jöjjek Erasmusra egy év múlva.
A kirándulás remek volt, Erdély legjavát szippanthattuk magunkba ezen a hatnapos úton. A helyiek vendégszeretőek, a pálinkájuk pedig finom. Szívesen elmennék máskor is, mivel a feszes tempó ellenére Erdély még mindig tartogat felfedeznivalókat a kíváncsi látogatóknak.
Képek: Kovács Miklós Dániel
