Bemutatkozik a kultúra rovat – Papp Daniella

Új sorozatunkban az ELTE Online kultúra rovatának szerzői mutatkoznak be. A bemutatkozás formája tökéletesen rájuk bízott: esszé, öninterjú, listába szedett vallomás, képekkel, videókkal, linkekkel telepakolt tárca… Ami jön. Ami ők, az adott illető. Hatodikként Papp Daniella.

A világon a legnehezebb dolog egy újságíró számára magáról írni. Egy újságírópalántának meg pláne. Én egyelőre az utóbbi kategóriába tartozom, bár nagyon igyekszem, hogy hamarosan hivatásos újságíró legyek. Na tessék, már el is árultam magamról valamit. De miért is nehéz nekem ez ennyire? A válasz egyszerű. Egy újságíróhallgató az összes óráján azt hallgatja, hogy egy igazán jó szakmabeli objektív, nem elfogult, kívül marad az eseményeken, és a lehető legkevésbé viszi bele saját nézőpontját a cikkébe. Ebben az esetben mindennek az ellenkezőjét kell csinálnom. A lehető legszubjektívebb és legelfogultabb leszek, úgy, hogy az események rólam szólnak, és az én nézőpontomból íródnak. Nem egy mindennapi kihívás… Ám legyen, vállalom!

Tehát azt már tudjátok, mi leszek, ha nagy leszek. Elmesélem azt is, honnan indult ez az egész. Gimnazista koromig kell visszatekerni az időt. Kecskeméten járunk, a Református Gimnáziumban. 2012 van. A tanév elkezdődött, én pedig lelkes gólyaként ültem be az iskolapadba. Nem telt el sok idő, mire találkoztam Krettné tanárnővel és a Grefiti-vel, avagy a gimi diákújságával. Krisztivel, egy számomra máig kedves barátnőmmel, lelkes újoncként léptünk be a szerkesztőségbe, hogy mi bizony diákújságot fogunk írni. Akkor még csábító tényező volt, hogy néha lóghatunk órákról, elmehetünk akármilyen sulis eseményre vagy interjúzhatunk a tanárainkkal. Szorgosan átdolgoztuk mind a négy évet, de nekünk akkor ez még inkább szórakozás volt. Komolyan egyikünkben sem merült fel, hogy hivatásunknak is ezt válasszuk. Képzeljétek, 16 éves koromig meteorológus akartam lenni… Aztán Krettné tanárnő közbelépett, és megmentett az unalmas fizikától és az égbámészkodástól.

http://www.krg.hu/diakujsag/impresszum/pappdaniella

 

DSC03814

Néhány fontos tény rólam. Lehet, ezzel illett volna kezdenem, de jobb később, mint soha. Pakson születtem. Szüleim és a kisöcsém, aki már magasabb nálam, a mai napig ott élnek. Na jó, nem is olyan kicsi már, csak nekem tűnik mindig úgy, hiszen 7 év van köztünk. A matek kedvéért én 21 éves vagyok. A többit rátok bízom. Fiatal szüleim vannak, édesanyám 19 évesen szült, így nagyon közeli kapcsolat van közöttünk, imádok hazajárni hozzájuk. Másfél éve van egy barátokfdm, Dávid. Szeptember óta már együtt lakunk Budapesten a mi kis kuckónkban. Mindig is ilyen szerelemről álmodtam… Ő tényleg utánam jött többször is majdnem a világ végére. És végül, de nem utolsósorban nekem is vannak barátnőim, akikkel nagyon szeretünk csacsogni. Orsit már 14 éve ismerem, Brigi a legbohókásabb, Zsófival mindig jól megértjük egymást, Esztivel pedig sosem jutunk a mondandónk végére. A legjobb barátnőm, Petra viszont tökéletesen az ellentétem. De ez így izgi.

 

Azt hiszem, már csak az maradt ki, hogy elmondjam, mit csinálok, mikor épp nem suliban vagyok, nem dolgozom, nem szakdolgozatot írok, nem nyelvórán ülök, és nem EO-s cikket írok. Jogos lenfdne a kérdés, hogy az alváson kívül van-e bármi más is, ami érdekes lehet. De mint látjátok, én nem szeretek unatkozni. Pörgős lány vagyok, aki sokat bír, és mindezt még élvezi is. Szóval szabadidőmben nagyon szeretek olvasni, színházba és moziba járni, és néha még futni is. A futás eléggé időszakos és kedvfüggő, de amire nagyon büszke vagyok, hogy egy éve, mikor Erasmuson voltam Athénban, lefutottam a félmaratont (21 km). A könyveket illetően tulajdonképpen mindenevő vagyok, de akit még sosem sikerült megunnom, az Agatha Christie volt. Mozizni sűrűbben járok, mint színházba, annak ellenére, hogy mindkettő segít feltöltekezni. Egy igazán jó filmről vagy darabról képes vagyok utána órákat beszélni. A többiek örömére… Mindig azt mondják, inkább írjam meg. :)

Most már tényleg búcsúzom. Csak azt sajnálom, hogy lassan az ELTE Online-tól is búcsúznom kell, hiszen ez az utolsó szemeszterem. Már két és fél éve írok ide. Tulajdonképpen itt lettem újságírópalánta…