A Klasszmagyar Műhely szerdánként műhelybeszélgetésekkel, májusban pedig egy Cholnoky Viktort középpontba helyező konferenciával is várja a klasszikus magyar irodalom iránt érdeklődő hallgatókat. A működésről, tematikáról, tervekről és célokról a két vezető, Fazekas Júlia és Santavecz Anita mesélt.
Hogyan merült fel a Klasszmagyar Műhely megalapításának és a közös munkának a gondolata?
Santavecz Anita: 2017 tavaszán sor került a Vetésforgó konferenciára, ahol klasszikus magyar irodalommal foglalkozó kutatók szoktak összegyűlni. Julcsi és én Balogh Piroska tanárnő ajánlásával részt vehettünk ezen az eseményen. Már előtte is tudtam, hogy Julcsi klasszmagyarral foglalkozik, és hogy igen kiemelkedő kutatómunkát végez a reformkori divatlapok és a térpoétika területén, de igazán ezen a kétnapos konferencián kezdtünk el beszélgetni. Én előtte még nem találkoztam olyan hallgatóval, aki ilyen elhivatott lett volna a klasszikus magyar irodalommal kapcsolatban, és ez nagyon szimpatikussá tette számomra. Ekkor merült fel bennünk a műhely megalapításának gondolata. Talán már előtte Balogh Piroska tanárnő is felvetette az ötletet, hogy kezdeményezhetnénk egy ilyen műhely létrehozását.
Műhelyetek 2017. szeptemberétől működik az egyetemen. Ezt megelőzően volt hasonló közösség az ELTE-n, ahol találkozhattak a klasszikus magyar irodalom iránt érdeklődők?
Santavecz Anita: Igen, volt klasszikus magyar irodalommal foglalkozó műhely, azonban ez már régóta nem működött az egyetemen, éppen ezért is tartom a mi kezdeményezésünket fontosnak. A jelenlegi Klasszmagyar Műhelyt megelőzően egy Jókai Műhely is működött az egyetemen.
A műhelyt ketten vezetitek. Hogyan osztjátok fel egymás között a feladatokat és a foglalkozások megtartását?
Fazekas Júlia: Nincs „hivatalos” felosztásunk a feladatok végzésére. Általában egyik héten egyikünk értesíti a tagokat a következő hét témájával kapcsolatban, másik héten a másikunk. Ezt megbolygatja kissé, hogyha épp egy olyan téma következik, amiben már valamelyikünk jobban elmélyedt. Kiegészítjük egymást, mert például – talán mondhatom ezt – a technikai dolgokhoz, mint a levelezőlista vagy a Facebook oldal kezelése, én értek jobban, a foglalkozásokról pedig Anita készít jegyzeteket, ami nagy segítség. Én nem vagyok annyira jegyzetelős típus. Az alkalmaknál egyébként igyekszünk a témák kapcsán kérdéseket feldobni, amikről utána tudunk beszélgetni, meg tudjuk szólítani vele a többieket. Mi sem vagyunk tanárok, ezért inkább arra törekszünk, hogy egy közös beszélgetés alakuljon ki a művekről, aminek mi is résztvevői vagyunk, akárcsak a többiek – pluszban egy kis koordináló funkcióval.
A koordinátor Vitekné Dr. Balogh Piroska tanárnő. Mi az ő szerepe a műhely működésében?
Santavecz Anita: A tanárnő szerepe óriási a műhely létrejöttében. A Vetésforgó konferencia előtt már felvetette az alapítás ötletét. Amikor Julcsival felkerestük a műhely kapcsán, komolyan vett bennünket, és végig támogatott minket. A műhely a 18-19. századi Irodalomtörténeti Tanszék támogatásával működik, és ezt is a tanárnőnek köszönhetjük. Ő volt az, aki biztosította a foglalkozások számára a termet, és úgy érezzük, hogy bátran fordulhatunk hozzá mindenféle tudományos kérdés kapcsán. Ő is részt vesz az alkalmakon, és tudásával, szakértelmével, hozzászólásaival biztosítja az alkalmak tudományos igényességét.
5. Mik a tapasztalataitok az előző féléves munkáról?
Fazekas Júlia: Nagyrészt pozitívak, szerencsére. Sikerült valamennyi hallgatót bevonzanunk a műhelybe, velük együtt kitapasztalni, hogyan is működjön ez az egész. Olyan dolgokat is tanultunk, melyeken a mostani félévre változtattunk a tapasztalatok alapján: ilyen például a heti alkalmak időpontjának közös megbeszélése, vagy az, hogy mindig a következő néhány témát egyeztetjük, így senki sem ijeszt el egy félév elején kitűzött, szigorúnak tűnő tematika, mindenki hozhatja az ötletét, akár ha félév közben kap kedvet valamihez.
Santavecz Anita és Fazekas Júlia, a műhely vezetői
Mekkora a csoport létszáma? Az előző félév látogatóira számítotok a tavaszi félévben is?
Fazekas Júlia: Igen, nekem az egyik legjobb visszajelzés mindenképpen az, hogy akik előző félévben látogatták az alkalmakat, azok most is jönnek, számíthatunk rájuk. Előző félévben ez rajtunk és a tanárnőn kívül 3-5 főt jelentett. A mostani félév elején kaptunk jó pár megkeresést, így már nagyjából 9 hallgató az, aki részt vesz az alkalmak nagy részén. Nehéz konkrét számot mondani, de nem is szeretnénk zárt csoportként gondolni a tagokra, hanem annak örülnénk, hogyha valaki látja a felhívásunkat, és van kedve, el tudna jönni akár egy-egy témáról beszélgetni, és nem érezné magát kívülállónak.
Milyen kiemelt szerzők és műfajok köré épül a tavaszi félév tematikája?
Santavecz Anita: A tavaszi félévben szervezünk egy konferenciát Cholnoky Viktor születésének 150. évfordulója alkalmából, ezért a szemeszter során próbálunk közösen készülni az alkalomra. Amikor még decemberben feírtam magamnak egy listát arról, hogy milyen témákat javasolnék, az egyik tétel az volt, hogy „Cholnoky minden mennyiségben”. Tehát kiemelt szerepet kap a tematikánkban Cholnoky Viktor, ugyanakkor nem csak vele szeretnénk foglalkozni, hanem más klasszmagyaros alkotókkal is, például Jókaival, Czóbel Minkával, Gozsduval és Verseghyvel.
Mikor vannak a foglalkozások, és hogyan zajlik egy-egy alkalom?
Santavecz Anita: Minden szerdán összegyűlünk, a foglalkozások délben kezdődnek az A épület 211-es szobájában. Általában mindig van egy felvezető, amit az éppen aktuális témában jártas társunk ismertet velünk. Ezután beszélgetés indul meg.
Csak a műveket, vagy a hozzájuk kapcsolódó tanulmányokat és szakirodalmakat is tárgyaljátok?
Santavecz Anita: Minden alkalomra ajánlunk szakirodalmat is a tagoknak a szépirodalmi szövegeken kívül. A beszélgetés viszonylag kötetlenül zajlik, mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk, és persze van, hogy szóba jön a szakirodalom is.
A májusi Cholnoky-konferenciátok az Álarcoskodás a mi mesterségünk címet fogja viselni. Meséljetek erről a rendezvényről!
Fazekas Júlia: A konferenciát május 3-án és 4-én rendezzük az ELTE-n. Ahogyan a címből is látszik, Cholnoky Viktor kiemelt szerepet kap a rendezvényen, a konferenciára azonban nem csak az ő műveit tárgyaló előadás-tervekkel lehetett jelentkezni. Olyan előadásokat hallhatunk majd, melyek valamilyen szempontból az álarcokhoz, a szerepekhez, az ismeretlenséghez kötődnek: ez jelentheti egy-egy mű esetén a motivikus elemzést, egy szerző vagy alkotás kánonbeli pozícióját, recepcióban elfoglalt helyét. Nagyon örülünk, hogy a felhívásunkat sikerült más egyetemekre is eljuttatni, így nem csak az ELTE-ről érkeznek majd előadók.
Milyen absztraktok érkeztek, és mikorra áll össze a konferencia programja?
Fazekas Júlia: Szerencsére a jelentkezők nagyon sokszínűen közelítették meg az általunk felvetett témát, lesz szó ismertebb szerző kevésbé ismert alkotásáról, viszonylag ismeretlenebb alkotókról, az álruha és a színjátszás művekben betöltött szerepéről. Főként a századvég és a századforduló irodalmához kapcsolódó előadásterveket kaptunk, de vannak absztraktok, melyek inkább a 19. század első feléhez kapcsolódnak. A programot már nagyjából összeállítottuk, április elején fogjuk közzétenni.
Terveztek a Cholnoky-konferenciához hasonló rendezvényeket a jövőben?
Fazekas Júlia: Amennyiben jól sikerül a rendezvény, biztosan. A konferencia után azonban az előadásokból készített kötet megszerkesztése lesz a következő projektünk.
Mi az eddigi legpozitívabb élményetek a műhellyel kapcsolatban?
Santavecz Anita: A műhely létrehozása előtt azt érzékeltem az egyetemen, hogy mindenki modern magyar irodalommal akar foglalkozni. A sok modernes között én megkaptam, hogy unalmas és elavult szövegekkel foglalkozom, és nem értették a klasszmagyar iránti elkötelezettségem miértjét. Most, hogy megalakult a műhely, jó érzés olyanokkal beszélgetni, akiket hasonló témák érdekelnek, mint engem, és szuper élmény észrevenni, hogy ugyanúgy megdobog a szívük egy Czóbel Minka-kötet láttán, mint nekem.
Miért ajánljátok a műhelyt a hallgatóknak?
Fazekas Júlia: Mert jó lehetőséget jelent azoknak, akik szeretnek az irodalomról, különösen a 19. századi művekről beszélgetni. Továbbá azért, mert segítséget jelenthet a saját kutatás formálásához, visszajelzés szerzéséhez. Van lehetőség olyan művekkel megismerkedni, amire egyébként az egyetemi képzés során nem feltétlenül kerülne sor, és valamennyire fordítva: egymásnak is meg tudunk mutatni nekünk kedves, számukra pedig nem ismert műveket. Előnyt jelenthet az is, hogy ez nem egy tanóra, így persze plusz energia és időbefektetést jelent, kredit sem jár érte, viszont kötetlenül tudunk egyes művekről beszélgetni, véleményt mondani, akár olyan gondolatokat is megfogalmazni, melyeket egy kurzus keretén belül nem mindig akarunk vagy merünk.
Kik kapcsolódhatnak be a munkába?
Santavecz Anita: Mindenkit várunk, akit érdekel a klasszikus magyar irodalom, illetve a 18-19. század kultúrája. Itt olyan emberek gyűlnek össze, akik szívesen beszélnek az irodalomról és esetleg meg is osztják önálló kutatásaik eredményeit. Minden képzés területéről szívesen fogadunk jelentkezőket, vagy akár más tudományos közegből érkezőket. Egyszer egy mérnök is betévedt a foglalkozásunkra, az ajtó mindenki előtt nyitva áll.
Kiemelt kép: Facebook
