Frida Kahlo élete igazából bárkinek jó regénytéma lenne. Negyvenhét évnyi szenvedély, keserűség és művészet elegyedik személyes tragédiákkal a mexikói festő életében, ami végtelenül valóságos és ugyanakkor kétségbeejtő is. Haghenbeck Frida füveskönyve című regényében az egyszerű életrajz felépítése sokkal izgalmasabb, hiszen az egészet Frida eltűnt fekete noteszére építi, amely mégis mintha az olvasó kezébe kerülne. A fejezetek végét, Frida életének stációit jelezve receptek zárják, melyek a festőnő konyhájában születettek a hétköznapokra, az ünnepekre és a halottak napjára.
Frida betegesen vonzódott a halálhoz. Persze ez nem furcsa egy olyan nő életében, aki gyerekkora óta végtagtorzulással él, aki tizennyolc évesen villamosbalesetben gerincsérülést és súlyos csípőtörést szenved, és aki elveszti egyetlen gyermekét, majd sose szülhet többet. Frida élete tragédiák sorozata, folyamatos játék a halállal. A könyv ezt a játékot próbálja érzékeltetni, belebújni Frida gondolataiba egy kicsit, alkut kötni a halállal, majd idő előtt könyörögni, hogy vigye el. A halál alakja a regényben a Jótündér Keresztanya, aki egyszerre a kegyelmes és a kegyetlen. A regényben ez a dilemma határozza meg Frida karakterét, az életet kapott és a beteg lány harca, ami művészetében oldódik fel. Frida művészete sosem születhetett volna meg balesete nélkül, mikor teljes testét mozdulatlanra gipszelték és unalmában festeni kezdett, vagy Diego Rivera nélkül, akit Frida második súlyos balesete volt.
És Diego… Ha van szerelem, ami örökké tart, akkor az Frida és Diego kapcsolata. A szeretőből lett feleség, majd megcsalt feleség lineáris grafikonja Frida életében is felrajzolható, viszont legmélyebb keserűségében sem hunyt ki Diego iránti szeretete. Házasságuk elején vibráló szenvedélyből lassú és lapos házastársakká, majd elhidegült vágyakozó szerelmesekké váltak. A regénybeli fekete noteszből kitépett és rendezett receptek itt kapnak értelmet. Frida férje megtartása miatt vált tökéletes háziasszonnyá. A mexikói receptek azt az érzést keltik az olvasóban, hogy azon nyomban neki kell állni főzni, és legalább olyan jó szakáccsá kell válni, mint Frida. Egyébként a teljesen valós és használható receptek, egzotikus és különleges ételek kicsit Mexikó színes világát idézik. Tehát Frida művészete kezdetben Diego mellett a konyhába szorult, míg Diego nélkül a nagyvilágba. Válásuk után szinte az összes nagyvárosban megfordult képeivel, együtt éjszakázott a huszadik század nagy neveivel és a címlapokon mosolygott a különleges festő. Frida művészete kuriózum volt. Műveiben erősen megjelent a mexikói hagyományok lenyomata, a természetközeliség, a színek és a különleges szimbólumrendszer. Önarcképeiben a női arc hidegsége és titokzatossága néz vissza ránk. Minden egyes darab saját életének lenyomata. Frida festészete nem hivatás vagy munka, hanem tiszta önkifejezés. Ő maga sok ideig nem tartotta festőnek magát, csupán érzelmeit vitte fel a vászonra. S miközben Frida élete csúcspontjára, a művészete kiteljesedéséhez ért, a várt boldogság helyett mégis a Diego utáni keserű sóvárgás hatja át. A levelezésük ebből az időszakból egy külön regényt érdemelne, hiszen a szerelem elképesztő intenzitással nyilvánul meg a két művész tollában. És ahogy életükben sem tudtak teljesen egyesülni, úgy haláluk után sem, Diego végrendelete ellenére hamvait nem keverték szerelméhez.
Végül Fridát lassan, de utoléri Keresztanyja. A regény dinamikus felütése a végére egy örökké tartó és hosszadalmas haláltusába torkollik. Frida halálával kezdődik és zárul a mű, ami tökéletesen keretbe foglalja ezt a halálhoz közeli művészetet és életet.
Noha nyelvileg nem nagy élmény, vagy csak a fordítás nem sikerült, a túlcifrázott és a pongyola mondatok között egy nagyon erős történet húzódik meg, ami még ezt a stilisztikai hányingert is elfeledteti. Haghenbeck kompozíciójában a szerelem és halál, az élet és halál kettőssége, dilemmája az, ami Fridát megmagyarázza számunkra. A furcsa, álomszerű és színes alkotásait, amelyek egyszerre bilincselnek oda és taszítanak el. Ez Frida, az energikus lány, aki karizmájával a legvibrálóbb mexikói életet mutatja be, és a haláltól megsavanyodott és görcsösen szűnni akaró művész.
Mexikói reggeli
“Valahányszor külföldre utazom, az hiányzik legjobban Mexikóból, hogy a fahéjas kávé meg a serpenyőben sült finom reggeli ízére kelhessek fel. Ez jelenti az új nap kezdetét, és vele az előző nap csodájának emlékezetét.”
1/2 csésze olaj, 4 tojás, 4 tortilla, 2 főtt paradicsom, 1 csipetnyi oregánó, 1 vagy 2 lángon sütött árbol chili, 1 kanál karikára vágott hagyma, 1/4 kiskanál egészen apróra vágott fokhagyma.
A paradicsomot összekeverjük az oregánóval, chilivel, fokhagymával, sóval és egy kevés vízzel. A tortillákat megforgatjuk a forró olajban, hogy kissé megpuhuljanak, de nem hagyjuk, hogy megpiruljanak. A tojásokat külön, kettesével megsütjük a forró olajban, óvatosan, hogy a sárgájuk egyben maradjon. A tortillákat a tányérokra tesszük, arra jön a tükörtojás, és az egészre ráöntjük a még meleg paradicsomszószt. Végül pedig hozzáadjuk a karikára vágott hagymát.
Könyv : Francisco G. Haghenbeck – Frida füveskönyve
Képek: Frida Pinterest
