Az EZF-en Zolával beszélgettünk az egyetemi zenekarok lehetőségeiről, és arról, érdemesebb-e ezen a fesztiválon vetélkedni, mint a tv-ben.
Mitől lehet sikeres egy egyetemi zenekar? Mitől tűnhet ki a többiektől szerinted?
Alapvetően két oldalról lehet ezt megközelíteni, az egyik az, hogy olyan zenét játszol, olyan stílusban zenélsz, amire alapvetően hallgat a közönség. A másik az, hogy egy olyan zenét kezdesz el játszani, amit még senki, erre mondják azt, hogy „művészkedés”. Ez a neccesebb, bátrabb, hiszen vagy bejön, vagy nem. Önmegvalósításnak is mondhatjuk, és nagy lutri. Persze bejöhet, csak nincs recept rá, hogy hogyan is kell csinálni. Élő példa rá Polgár Odett a Megasztárból, aki 17 évesen nem jutott tovább, de most teljesen mást csinál, és tömegeket vonz, és a Petőfi Rádió is játssza. Olyan zenét játszik, ami nem is underground és nem is mainstream; és ezek nem is jó szavak a zenére ma már, mert van jó zene és szar zene. Ezek pedig, hogy underground vagy mainstream, már összemosódnak.
Tehát alapvetően stílusbeli különbségek lehetnek a zenekarok között, így ezek jelenthetnek kiugrási lehetőséget. Nagyon jó példa a Kispál, akik úgy nőtték ki magukat az egyetemi környezetből – több egyetemi korosztályt kiszolgálva –, hogy szinte észre sem vettük. Az, hogy kiből lesz több korosztály zenekara, múlik azon is, hogy kinek jön be, hogy milyen közönségekkel találkozik a zenekar, mennyire jön be pont akkor annak a közönségnek pont az a zene. Nem mindig a legjobb zenészekből álló, legjobb dalszövegekkel rendelkező zenekar fut be.
[imagebrowser id=47]
Az EZF mitől lehet más, mint a TV-s tehetségkutató műsorok?
Az EZF, mivel más a közönsége, más zenekarokat és stílusokat preferál, mint ezek a tehetségkutatók, ahol sok más szempont is érvényesül, hiszen szélesebb közönséget kell kiszolgálniuk. Tavaly ugye az EZF döntőjének a zsűrije voltam, és tényleg olyan szintű zenekarok voltak a döntőben, akikre mertem számítani. Annak pedig külön örültem, hogy nem csak pop/rock stílusú zenekarok versenyeztek. Egyébként tavalyról nekem a Derült Égből volt a kedvencem, akik nem hoztak semmi újdonságot, de mégis hónapokig beszéltem róluk itt-ott, mert valahogy nagyon egyben volt az egész. Az ELTE Zenekarok Fesztiválja azért nagyszerű szerintem, mert tényleg sokszínű és én merem azt remélni, hogy itt olyan előadók is megjelenhetnek, akik nem feltétlen akarnak beleugrani a TV-s tehetségkutatók világába. Hiszen nem feltétlen kell olyan nagy ugrásokkal a rivaldafénybe kerülni, ahogy ez ezeknél a showknál működik.
Az előző zenekaroddal, az Atlantic Cityvel voltál hasonló tehetségkutatón?
Irgalmatlan régen volt már az Atlantic City, de persze voltunk ilyeneken. 2001-ben volt, amikor elmentünk az Erzsébet ligeti Színházba, amikor volt egy ifjú tehetségek fesztiválja. Vicces volt, és egyébként az Amber Smith vert meg minket – de csak egy picivel. Ők már akkor elég komoly zenekar voltak, klubboztak és talán már akkor alakult a külföldi karrierjük is. Tehát a tehetségkutatók mindenképpen komoly lehetőséget jelentenek akár TV-ben, akár egyetemi, vagy más környezetben. Az, hogy ki, mit, és hogyan tud kamatoztatni belőle, az más kérdés.
