A Fedél Nélkül egy hajléktalanok által írt és terjesztett „utcaújság”, aminek megvásárlásával nemcsak érdekes olvasnivalóval gazdagodhatsz, hanem a terjesztőt is közvetlenül támogathatod. Jegyzetünkben azt a kérdést járjuk körül, hogy miért is érdemes a Fedél Nélkült olvasni.
Ha nem is cseng ismerősen ez a név, Budapest forgalmasabb csomópontjain és állomásain mégis találkozhattál már a Fedél Nélkül terjesztőivel. A nyakukban lógó méretes terjesztői igazolvánnyal és a kezükben tartott újságokkal a rikkancsokat idézik, azonban visszafogottságukból érződik, hogy inkább kérnek, mintsem adnak. Ez a furcsa attitűd keltette fel a kíváncsiságom és adta a bátorságot, hogy a Keleti aluljárójában szóba elegyedjek egy kedves hölggyel, és kezembe kerüljön egy Fedél Nélkül, azaz a hajléktalanok által írt és terjesztett lap.
Ahogy talán sokan mások sem, én sem tudtam először, hogyan működik mindez, mire számítsak egyáltalán. Az első meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy a terjesztők az újságot darabonként 80 forintért vásárolják meg, az olvasó által a lapért adott összeg ezen felüli része adomány, ami a terjesztőé. Első gondolatom az volt, hogy ez gyakorlatilag egy befektetés, amelyet egy, a hajléktalanságból és a szegénységből aktívan kitörni akaró ember tesz. A terjesztő ugyanis annak reményében vásárolja meg a lapokat, hogy az utca embere majd megáll, és vesz egyet tőle: a sikerre azonban nincs garancia. Rajtunk, járókelőkön áll tehát a dolog, hogy a Fedél Nélkül hozzájárul-e a terjesztők helyzetének javításához, hétről hétre, lapszámról lapszámra bevétellel ellátva őket.
Ami az újság tartalmát illeti, prózai műveken és verseken kívül képzőművészeti alkotások egyaránt helyet kapnak egy – a borítón szereplő – interjúalany mellett. Mivel az újság szerkesztősége az utca, gyakori a szerzői „önsorsreflexió”, a hajléktalan ember perspektívájának láttatása, azonban bőséggel találunk olyan megszokottabb témájú műveket is, amelyekből nem található ki a szerző hányatott sorsa: a szeretet, az elmúlás, a hit vagy éppen a természet állandó motívumait felvonultató alkotások mintha csak középiskolai irodalomtankönyveink lapjairól léptek volna elő. Bevallom őszintén, sosem tudtam annyira értékelni a verseket, mint amennyire az járt volna nekik, hozzáértőbb barátaim véleményére adva viszont mondhatom, hogy már csak az irodalmi értéke miatt is megéri megvenni a lapot.
Hogy miért érdemes esélyt adni az újságnak, különösképp a terjesztőknek? Míg egy kéregető ember ember esetében sokan tagadhatatlanul szkeptikusak az adományuk jövőjét illetően, addig a Fedél Nélkül nemcsak egy újságot jelent, amit megvehetünk és elolvashatunk, hanem garanciát is arra, hogy az általunk adott összeggel a terjesztő személy aktív kitörési törekvését támogatjuk. Emellett azért a nemes célért, amiért ez az újság harcol – hogy alkotói pályázataival, illetve csupán létezésével támogassa az elesetteket és társadalmi mobilitásukat – úgy gondolom, érdemes áldozni.
Csak biztatni tudlak titeket arra, hogy ha legközelebb az egyetemre sietve egy nyakbaakasztós igazolvánnyal újságot kínáló embert láttok, álljatok meg egy pillanatra, és vegyetek egy Fedél Nélkült.
A képek forrása: Fedél Nélkül (Kósa Krisztián fotói)
