Az idén április 28-án megrendezett ELTE Karriernap keretén belül nemcsak a standok színes választékát járhatták végig a látogatók, hanem az egész napot átívelő szakmai előadásokon is részt vehettek: a programsorozatot Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus zárta „A vállalkozási gondolkodásmód tanulhatósága” című, izgalmas témákat fejtegető előadásával.
Az előadás fő gondolatmenetét a cím is jól érzékelteti, hiszen valóban a vállalkozói gondolkodásmódhoz köthető fontosabb „trükkökre”, illetve szemléletmódra helyeződött a hangsúly. A dinamikát három kihelyezett szék adta meg: a múlt, a jelen és a jövő székei. Limpár Imre ülőhelyét ezek között váltogatva érzékeltette, hogy élete melyik szakaszából oszt meg éppen a közönséggel egy-egy tanulságos történetet, feltételezést, tervet. A személyesen átélt helyzetek bemutatása bensőséges légkört teremtett, így annak ellenére, hogy az előadást mindvégig egyedül tartotta a szakpszichológus, az kevésbé keltett monológszerű hatást.
Több nyitott kérdés is elhangzott az előadás közben, mint például hogy a vállalkozásba való belekezdésnek van-e ideális ideje. A válaszokat először mindenki magában átgondolhatta, majd Limpár Imre kifejtette saját véleményét az egyes témákról. Ezen kérdés esetében utalt arra, hogy általában megjelenik valamilyen külső nehezítő tényező – például a Covid világjárvány vagy a jelenleg fennálló orosz–ukrán konfliktus –, amire hivatkozva sokan nem mernek belekezdeni a régóta tervezgetett vállalkozásukba. Pedig csak kidolgozott megoldási tervre és bátorságra van szükség, kifogásokra azonban sosem.
A vállalkozói élet pozitív oldalát kihangsúlyozva felmerült, hogy egy vállalkozó sokkal szabadabban rendelkezik a saját idejével, és nem a főnöke állítja össze helyette az időbeosztását: szabad felhasználású idővel rendelkezik, amelynek motiváló ereje jó esetben nagy mértékű. A szakpszichológus szerint nem mellékes az sem, hogy egy adott szituációban a fizetésünkről beszélünk, amiért egyben az életidőnket is adjuk, vagy a bevételünkről, amely egy általunk kigondolt, majd megvalósított feladatért jár cserébe.
Sokszor felmerül a kérdés: mi a munkád? Limpár Imre felhívta a figyelmet arra, hogy ha unalmasan adjuk elő a választ másoknak, akkor valószínűleg nem is fog érdekelni senkit, hogy mivel is foglalkozunk pontosan. Nagy eséllyel akkor mesélünk a hivatásunkról, a vállalkozásunkról unott hangnemben, ha mi sem élvezzük azt, amit valójában csinálunk.
Érdekes gondolatmenet hangzott el arról is, hogy ki hogyan nyilvánul meg a cégről, ahol jelenleg dolgozik:
- Az adott cégnek dolgozom. – Limpár szerint ez a legelenyészőbb motiváltságra utal, amikor valaki csak a kötelező jelleg miatt teljesíti a feladatait a munkahelyén.
- Az adott cégnél dolgozom. – A motiváltság szintje ebben az esetben is vitatható, mindenesetre ez a kijelentés egy fokkal nagyobb lelkesedést hordoz magában, mint az ezt megelőző.
- Az adott cégben dolgozom. – A pszichológus szerint mindenképpen ez a megfogalmazás takarja a legnagyobb elhivatottságot és fejezi ki azt, hogy az egyén a csapat teljes értékű tagjának érzi magát.
Említésre került még „Az adott cégért dolgozom” szófordulat, amivel kapcsolatban Limpár Imre úgy gondolja, hogy önmagában ez is egy pozitív töltetet hordozó kijelentés, ami egyben az elhivatottságot is kifejezi és hangsúlyozza.
Egy vállalkozásba való belekezdés együtt járhat kezdeti akadályokkal és számos, megoldásra váró helyzettel. A „vállalkozói szellem” tanulhatósága viszont vitathatatlan, mindössze önfejlesztést igényel. Az előadás záró gondolataként elhangzott a kérdés: kinek mennyit ér az önfejlesztése? Ezt végiggondolva mindenki mérlegelheti, hogy személy szerint bele merjen-e kezdeni a már eddig is tervezett vállalkozásába, vagy sem. Hiszen a céljaink megvalósítása csak rajtunk és az elhatározásainkon múlik.
Limpár Imre további gondolataival a weboldalán találkozhattok ide kattintva.
Hamarosan, május 17-én kerül megrendezésre a pszichológus kerek számú, 60. előadása az ELTE Bölcsészettudományi Karán. További információkat és a következő előadás témáját megtudhatjátok az esemény Facebook-oldalára kattintva.
Fotók: Lazar Anilla
