Folytatódik a Hivatás és egyetem interjúsorozatunk, melyben tanárszakos hallgatókkal beszélgetünk. Az ötödik részben Kemenczei Edinát, az ELTE Természettudományi Kar harmadéves matematika–fizika szakos hallgatóját kérdeztük az ELTE-s évekről, a tanítás örömeiről és nehézségeiről, valamint a jövőbeli terveiről.
Edina tavaly részt vett a Tanítsunk Magyarországért programban, jelenleg pedig volt iskolájában, a Roszík Mihály Evangélikus Általános Iskolában tanít. Az egyetemi éveken túl természetesen ezekről a tapasztalatokról is beszélgettünk.
Mi volt a fő motivációd abban, hogy a tanári pályát válaszd?
Matematika és fizika szakon vagyok, és tudom, hogy ez a két tantárgy sokaknak nehézséget okoz a tanulmányok során. Úgy gondoltam, hogy ezzel a hivatással sok embernek tudok majd segíteni azáltal, hogy lelkesen átadom nekik a tudásomat. Általános iskolában volt egy matek–fizika szakos tanárom és gimnáziumban egy matematikatanárom, akik nagyon inspirálóak voltak a számomra.
Miért pont az ELTE-t választottad?
Véleményem szerint az ELTE a legtöbb képzésében, a tanárképzésben kiemelten, az első helyen van. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy a gimnázium után itt szeretnék továbbtanulni, hiszen a hallgatókat rengeteg lehetőség várja.
Milyen volt elkezdeni az egyetemet?
Már a gimnáziumot is Budapesten végeztem, így már jobban ismertem a fővárost, ez pedig sokat segített nekem az egyetem kezdetekor. Az ELTE-n nagyon szerettem az új közeget, hogy csupa olyan ember vett körül, akik velem együtt tanári pályára készülnek.
Motiváló volt a számomra, hogy végre tényleg azt kezdhettem el tanulni, amivel később is foglalkozni szeretnék.
Mit gondolsz az ELTE tanárképzéséről?
Most vagyok harmadéves hallgató, így a képzés legnagyobb részét online végeztem. Nagyon hiányzott a rendes kapcsolat a gyerekekkel! Viszont ennek ellenére is remek lehetőségek jöttek velem szembe az ELTE-n, itt kiemelném a Tanítsunk Magyarországért programot, aminek egy éven keresztül én is tagja voltam. A nyáron pedig a kötelező közösségi gyakorlatunk keretében Pilisen voltam, ahol matekot tanítottam gyerekeknek egy nyári iskolában, két héten keresztül. Ez volt az első igazi impulzus, az első olyan alkalom, amikor egy nagyobb csoportot taníthattam. Most szeptemberben elkezdtem rendesen is tanítani, ezek mind szuper tapasztalatokat nyújtottak számomra.
Mesélnél kicsit a Tanítsunk Magyarországért programról?
A kezdeményezés lényege, hogy hátrányos helyzetű gyerekek útját több éven át végigkísérjük, és segítjük őket a tanulásban. Egyetemistaként azért tudom ajánlani a programban való részvételt, mert ezzel jelentős mértékben segítjük a társadalmunkat is, az pedig csak külön pluszt ad, hogy példaképek lehetünk a gyerekek számára. A mentorok nemcsak tanárok a gyerekek életében, hanem barátok is.
Egyszer több gyereket is felhoztam magammal a fővárosba, ezzel pedig életre szóló élményt adhattam nekik, hiszen velem jártak először Budapesten.
Az egyik programon belüli pályázatnak köszönhetően állatkertbe is elmehettünk, ami szintén nagy élmény volt számukra. Én egyszerre öt gyerekkel is foglalkoztam, nagyon szerettem, hogy vegyes volt a csapat összetétele. Szerintem tanárszakos hallgatóként remek tapasztalat, hogy gyerekek vannak rábízva az emberre, akiket korrepetálni kell, beszélgetni, foglalkozni kell velük. Persze a programban való részvételhez nem kell tanárszakon tanulni, bármilyen szakról lehet csatlakozni. Gyakran jobb is, amikor egy biológia vagy éppen informatika alapszakos hallgató nem ugyanazzal a szakmódszertannal próbálja átadni a dolgokat, mint mi.
Hogyan élted meg az online oktatást diákként, illetve a tanítás során?
Egyfelől megkönnyítette a dolgomat, mert nem kellett utaznom, így rengeteg időt spóroltam. Viszont nem szerettem a személytelenséget, nagyon demotiváló volt a számomra. Szükség volt arra, hogy jó kapcsolataim legyenek, kellett a szaktársaim támogatása. Azt hasznosnak tartom, hogy sok minden megmaradt online formátumban, az anyagok könnyen visszakereshetőek. A Tanítsunk Magyarországért program alatt nekem is kellett online foglalkoznom a gyerekekkel, ami sokkal nehezebb volt, mintha személyesen történt volna. Rengeteg probléma merült fel, sok kreativitás kellett ahhoz, hogy a helyzet mindenki számára a lehető legjobb legyen. Jelenleg személyesen oktatok, nagyon bízom abban, hogy nem kell átváltani online formára, mert általános iskolásokkal nagy kihívást jelentene.
Mik az eddigi legjobb élményeid a tanári pályával kapcsolatban?
Nehéz kiemelni bármit is, de imádom a spontaneitást és a szabadságérzetet, amit ez a hivatás nyújt. Jelenleg a régi általános iskolámban tanítok. Viccesnek tartom, hogy a mostani nyolcadik osztályosok akkor voltak elsősök, amikor én voltam ott nyolcadikos. A húgom is közéjük tartozik, így most őt is taníthatom.
Milyen kihívásokkal szembesültél eddig?
Korábban még nem tanítottam, azt pedig tudjuk, hogy minden első alkalom nehéz.
Viszont a kollégáimtól rengeteg segítséget kapok, a kérdéseimmel bátran fordulhatok hozzájuk, minden alkalommal a legnagyobb kedvességgel, szeretettel válaszolnak.
Minden pillanatban éreztetik velem, hogy örülnek annak, hogy ott vagyok.
Mit gondolsz, mitől lesz valakiből jó tanár?
Ez a kérdés nagyon sok PPK-s kurzuson elhangzik. Elsősorban az a fontos, hogy az illető szeresse a tantárgyát, és jól át is tudja adni az ismereteit. Úgy gondolom, hogy alapvető a felkészültség, a kreativitás és a következetesség is ebben a szakmában. Magamon azt érzem, ha nem vagyok következetes, akkor lehet, hogy nem szántszándékkal, de visszaélhetnek azzal a helyzettel.
Mesélnél egy kicsit a jövőbeli terveidről?
Mivel hatéves képzésen vagyok, annak elvégzése után taníthatok majd gimnáziumban is. A fizika miatt nagyon szeretnék magasabb szinten tanítani. Az általános iskolában is élvezem, de itt inkább mesélek róla. Szeretnék feladatokat megoldani, kísérletezni, ezt most úgy látom, hogy később egy középiskolában tudnám inkább megvalósítani. Viszont nagyon szeretek a jelenlegi iskolámban lenni, és remélem, hogy maradhatok is még egy ideig.
Kinek ajánlanád a tanári pályát?
Aki már próbálta korrepetálni, tanítani az osztálytársait, és élvezte is ezt, annak biztosan ajánlanám a tanárképzést. Illetve, ha valaki nagyon szeret egy tantárgyat, de nincs konkrét elképzelése a jövőjét tekintve, akkor is nyugodt szívvel tanácsolom, hogy próbálja ki ezt a szakot. Ha a tanárképzésről van szó, akkor mindenképpen az ELTE-t ajánlanám. Rengeteg párosítás létezik, az órarendek egész jól összehangolhatók. A legtöbb tanártól szakmódszertani támogatást is kapunk. Szakmai és tanulmányi szempontból is kiemelkedőnek találom az egyetemet.
Képek: Edina archívuma
