Mind tudjuk mi történt 1986. április 26-án, hiszen egész nyáron ez folyt a csapból. A Chernobil című sorozat még az addigiaknál is nagyobb hírverést csinált a 33. évvel ezelőtti atomerőmű-katasztrófának. Hogyan lett Pripjatyból fosztogatóktól, felfedezőktől és influenszerektől nyüzsgő szellemváros?
A Kijevtől 90 kilométerre található Pripjaty városát 1970-ben alapították, hogy otthont adjon a közelben található Vlagyimir Ilijics Lenin atomerőmű dolgozóinak. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy az ott élő 50 ezer ember mind az erőműben dolgozott, hiszen a várost működtetni is kellett. Pripjaty tehát egy átlagos város volt iskolákkal, óvodákkal, kórházakkal, éttermekkel. Habár a kitelepített lakosságnak először azt mondták, hogy néhány nap múlva visszatérhetnek a katasztrófa sújtotta városba – és csak a legszükségesebb holmikat hozzák magukkal –, soha többé nem költözhettek vissza.
A katasztrófa után fél évvel a szovjet kormány elrendelte egy új város felépítését 30 kilométerre a csernobili atomerőműtől. A területet, melyre Slavutych városa épült, 2 méter friss, radioaktív szennyeződéstől mentes földdel terítették be. A városon örmény, azeri, észt, grúz, litván, lett, orosz, és ukrán építészek is dolgoztak, ezen nyolc nemzetiség szakemberei építették fel Slavutych nyolc kerületét, amelyek arculata emiatt teljesen egyedi lett. A város első polgármestere azt mondta: „Ha Pripjaty a halált és a pusztulást jelképezi, akkor Slavutych az újjászületés!”
A sorozat megjeneése után a város elárasztották az influenszerek.
Forrás: zello.one
Az 1986-ban történt baleset csak megerősítette az általános össznépi félelmet, mely már a II. világháború vége óta övezte a nukleáris technológiát. Ha ez nem lett volna elég, ez az évtized is többé kevésbé hidegháborús hangulatban telt. Belengte a boldog békeidőket egyfajta szolid rettegés, melyet rengeteg filmben és sorozatban láttunk már megjelenni. Ott van például a nyár közepén megjelent Stranger Things 3. évada, melyben – minden spoiler nélkül – nagy szerep jut az oroszoknak, akikről az amerikaiak valamiféle szektaként vélekednek, akik evidens, hogy valami rosszban sántikálnak. De itt egy kicsit nyomasztóbb példa is: Gondoljunk csak Godzillára, akit egy atomrobbanás változtatott vérengző, városokat leromboló óriás rondasággá. Aki esetleg nem tudná, Godzillát egy japán filmstúdió jegyzi, az első film pedig 1954-ben jelent meg, alig egy évtizeddel azután, hogy az amerikaiak megsemmisítették Hirosimát és Nagaszakit egy-egy atombombával.
Hirosima és Nagaszaki bombázása. Forrás: Wikipedia
Ugyancsak nagy visszhangja volt az 1983-as Másnap című filmnek, mely nyíltan azért készült, hogy a nagyhatalmak vezetői kétszer is meggondolják, mielőtt megnyomják azt a bizonyos piros gombot. A film bemutatta, hogy mivel jár az átlagember számára egy atomháború. Fiatal kismamák veszítik el gyermekeiket, családok szakadnak szét, kisgyerekek vakulnak meg, az újrakezdés pedig esélytelen: a talaj, a növények, az állatok mind sugárfertőzöttek.
Részlet a Másnap c. 1983-as tévéfilmből. Forrás: CONELRAD Adjacent
A fosztogatókat és kalandvágyó katasztrófaturistákat nem tántorította el, hogy Pripjaty csak 2011 óta lett hivatalosan is látogatható, az internet már azelőtt is tele volt fotókkal és videókkal a településről, melyből egyik pillanatról a másikra szellemváros lett. Nem csoda, hogy ilyen sok embert vonz ez a hely, ki ne lenne kíváncsi a településre, melyben 33 évvel ezelőtt megállt az élet. Pripjaty-ban a természet visszavette, ami az övé, de ettől eltekintve minden ugyanúgy néz ki, mint 1986-ban. Néhány évvel ezelőtt például felkerült YouTube-ra egy videó, melyen azt láthatjuk, hogy valaki lemerészkedik a pripjaty-i kórház pincéjébe, hogy felvételt készítsen a katasztrófa éjszakáján dolgozó tűzoltók sugárfertőzött ruháiról, melyet a kórház dolgozói vittek le az alagsorba. A nadrágok, overálok és bakancsok máig ugyanott hevernek, halálos radioaktivitást sugározva magukból. Ha lehet hinni a szóbeszédnek, már olyan is volt, hogy egy csapat fiatal BMX-ekkel gurult végig a kórház halálos pincéjén. A történet természetesen az ukrán hatóságokhoz is eljutott, akik nemrég beomlasztották a pince lejáratát.
A 2019 tavaszán bemutatott Chernobyl című sorozat volt az, mely újabb lökést adott a Pripjatyot átitató világszintű érdeklődésnek. A sorozat ma már az IMDB-toplisták első helyén csücsül, nyomasztó, idegőrlő hangulatával pedig sikerült mindenkit hatalmába kerítenie. Influenszerek hada rohanta le a Pripjatyba túrát szervező utazási irodákat, hogy meglovagolják a téma aktuális felkapottságát. Szelfiket készítettek felöltözve és kevésbé felöltözve, vlogokat forgattak, fotóztak és blogoltak.
A hatóságok tehát továbbra is fenntartják azt a 30 kilométeres kiürítési zónát, melyet egykor meghatároztak, azonban Ukrajna nemrég megválasztott miniszterelnöke a terület revitalizációját sürgeti. Idén júliusban a honlapján fejtette ki álláspontját, miszerint:
Csernobil és Pripaty szellemvárosa körül a természet sikeresen újraéledt egy globális antropogén katasztrófa után. Ezt pedig meg kell mutatnunk a világnak: kutatóknak, ökológusoknak, történészeknek, turistáknak
Az ukrán miniszterelnök hajlik a katasztrófa sújtotta terület gazdasági fejlesztésére. A nyár folyamán ő is meglátogatta Pripjatyot, majd azt nyilatkozta, hogy a kiürítési zónából Ukrajna egyik leggyorsabban fejlődő térsége lesz. Hozzátette, hogy először is létesítenek egy „zöld folyosót”, mely legális, hivatalos és biztonságos bejáratot fog biztosítani a turisták számára.
Csernobil lett a világ egyik legtipikusabb példája a „dark tourism” kifejezésnek. Ahhoz lehet ezt hasonlítani, mint az egykori náci haláltáborokat. De az, hogy mi az etikus viselkedés egy ilyen helyen, mi a morálisan elfogadott, továbbra is homály fedi. Az pedig, hogy minderre a közösségi média korában próbálunk rájönni, még morbidabbá teszi a helyzetet.
Fejléckép: Undark
