Horváth Luca, a Természettudományi Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke 2 év után búcsúzik posztjától. Milyen út vezetett idáig? Lucával beszélgettünk a tanulmányairól, a hallgatói érdekképviseletről, a megvalósult projektekről és az elért sikerekről.
Miért választottad az ELTE Matematika BSc-t?
A matekot mindig is szerettem, ebben pedig megerősített az élmény, mikor egy iskolai „fordított napon” nekem kellett matematikát „tanítanom” az osztályomnak. Jó érzés volt látni, ahogy a magyarázatom után megértették a dolgokat, és meg is tudták oldani a feladatot. Ekkor jöttem rá, matektanár szeretnék lenni.
Kilencedik osztályos koromban – továbbtanulás szempontjából – engem 3 téma érdekelt igazán. A matematika, a fizika és a sport. Ezek alapján kezdtem el kutakodni az aktuális felsőoktatási „tájolóban”. Felírtam magamnak néhány egyetemet, illetve képzést, melyek ideálisak lehetnek számomra, később pedig ezek közül került ki az ELTE TTK matematika BSc.
11-es koromban részt vettem a BME Felvételi Előkészítő Bizottság (FEB) táborában, ahol rengeteget fizikáztam és matekoztam. Ekkor jöttem rá, hogy a fizika nem feltétlenül az én világom, a matekot azonban annál inkább megszerettem. A gimnázium alatt egyébként jártam az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó hétvégi táboraiban is, ahol ugyancsak sok matekórán vettem részt. Ezeken a hétvégéken rengeteg emberrel ismerkedtem meg, sokukkal máig tartom a kapcsolatot. Igazából ez a tábor volt az, ami megadta a végső lökést az ELTE felé.
Ezek után hogyan alakultak a tanulmányaid az egyetemen?
Az első év után – habár eredetileg tanár szerettem volna lenni – az alkalmazott matematika specializációt jelöltem meg. A specializációt – néhány tárgy kivételével – nagyon élveztem. Miután elvégeztem az alapképzést, el kellett gondolkodnom, hogy hogyan tovább. Végül az osztatlan tanárképzés mellett döntöttem, ahol a matematika mellé a média-, mozgókép- és kommunikációtanári szakot választottam másodiknak.
Ekkoriban én már félállásban matematikát tanítottam egy gimnáziumban, ahol rájöttem, hogy a tanítás nem való száz százalékig nekem. Ismét elkezdtem tehát kutakodni a mesterképzések között, és láss csodát, abban az évben alakult meg az ELTE Gazdálkodástudományi Intézet. Rájöttem, hogy ez lesz számomra a megfelelő hely, a pénzügy mesterszak matematikai pénzügy specializációja pedig nagyszerű választásnak bizonyult. Ennek ellenére a tanárképzést sem hagytam abba, párhuzamosan tanulok a két képzésen.
Korántsem biztos, hogy belőlem végül tanár lesz, de semmiképp sem gondolom, hogy haszontalan az a tudás, amit itt megszerzek. Úgy gondolom, hogy rajtunk áll, hogy pontosan mit is sajátítunk el az egyetemi képzésünk során, és az is, hogy ebből a tudásból végül mit hozunk ki. Az egyetem megtanít a kritikus gondolkodásra, megtanítja, hogy hogy lásd rendszerben a dolgokat, ezek pedig nagyon fontos az élethez.
Mivel fogott meg az egyetemi közélet? Hogyan alakult egyetemi életed ezen oldala?
Gólyaként én is részt vettem a GyógyMatek GT-ben (szerk.: az ELTE BGGyK hallgatóinak és a TTK matematika szakos hallgatóinak közös gólyatábora), ahol a mentorok, a szeniorok és a szervezők is nagyon rendesek voltak. Tetszett, hogy már itt elkezdtek kibontakozni azok a barátságok, amik sokunk számára máig igen meghatározók. Már ekkor eszembe jutott, hogy milyen nagyszerű lehet gólyatábori csapatot vezetni, de csak később tudtam meg, hogy ehhez mentornak kell lenni. Nem volt mit tenni, jelentkeztem mentornak.
A Mentorrendszer egyébként korántsem csak a gólyatábori csapatvezetésről szól, de nekem többnyire csak ez lebegett a szemem előtt. Nem vettem túlzottam komolyan a dolgot, az első mentorteszten meg is buktam. Azt kell mondjam, hogy ez nagyon jót tett, ugyanis rájöttem, hogy ez egy nagyon komoly dolog. A következő alkalomra már mindent megtanultam, át is mentem a mentorteszten.
Az első mentorságom nagyon jól sikerült, a rengeteg jóleső, pozitív értékelésen és élményen felbuzdulva pedig a következő évben is jelentkeztem mentornak. Mentorságom alatt már egyre tevékenyebben vettem részt a matematika szakterület életében, elkezdtem járni a szakterületi csoport üléseire is.
A következő évben már jobban beleláttam a Hallgatói Önkormányzat munkájába, egyre inkább elkezdtek érdekelni a tanulmányi ügyek; máig úgy gondolom, hogy tényleg hatékony eredményeket lehet elérni ezen a területen a hallgatói érdekképviseletben. Nem sokkal később – másodmagammal – pályáztam is a tanulmányi elnökhelyettesi tisztségre, a szavazatok azonban úgy alakultak, hogy egyikünk sem lett megválasztva.
Eközben képviselő lettem a TTK HÖK-ben, majd később az EHÖK-ben is. Hamarosan a TTK HÖK az EHÖK Ellenőrző Bizottságába is delegált, aminek később az elnöke lettem. Két éve pedig, rengeteg huzavona és gondolkodás után pályáztam a TTK HÖK elnöki tisztségére.
Milyen nehézségekkel kellett megküzdened az első ciklusodban?
Nagyon nagy célokkal, lelkesedéssel vágtam bele az elnöki ténykedésbe, azonban rá kellett jönnöm, hogy ez egy lassabb folyamat lesz, sok gondolkodással, beszélgetéssel, eszmecserével. Elnökségem első időszakában nagyon keveset aludtam, ami miatt eléggé legyengült az immunrendszerem, sokat voltam beteg. Számomra prioritás volt, hogy az egyes megbeszélésekre, tárgyalásokra mindig felkészülten érkezzek; úgy gondolom, hogyha valaki delegálva van egy testületbe, az nem teheti meg, hogy nem vesz részt az üléseken, ezt pedig nem is gátolta a kevés alvás.
Később kialakult bennem egy megfelelő munkafolyamat, felmondtam a gimnáziumban is, ahol tanítottam, ezzel együtt pedig elkezdtem többet aludni. Mindez jó hatással volt a koncentrációmra, a türelmemre és a közérzetemre is. Ezt követően minden kicsit gyorsabban ment, sokkal hatékonyabban végeztem a feladataimat.
Tavaly az ELTE volt az EFOTT házigazdája, így ennek a szervezését is az első ciklusomban kezdtük el, ez kellően komplex feladat volt. Úgy gondolom, hogy egy nagyszerű rendezvényt sikerült összehoznunk az EFOTT-tal közösen, igazán büszkék lehetünk rá.
Csoportkép a Természettudományos Hallgatók Szövetségének megalakulása után | Fotó: HÖOK
Hogyan tudnád összehasonlítani elnökséged első és második ciklusát?
A második ciklusra megtanultam kicsit nyugodtabban hozzáállni a dolgokhoz, mint azelőtt. Tudtam, hogy jönni fognak a problémák, de azzal is tisztában voltam, hogy meg tudjuk majd őket oldani. A második évben éreztem csak igazán, hogy némely egyeztetés, tárgyalás, megbeszélés milyen fárasztó is tud lenni. Szerencsére olyan emberekkel voltam körülvéve, akik – ha látták rajtam ezt a fajta kimerültséget – leültek velem beszélgetni, megpróbáltak motiválni, vagy épp hazaküldtek aludni.
Egy tavalyi interjúban – a második ciklusod elején – három fontosabb célkitűzést említettél. A terepgyakorlatok finanszírozásának problémáját, a tanulmányi ösztöndíjak rendezését, illetve a képzési és kimeneti követelmények „megreformálását”. Milyen megoldást sikerült találni ezen problémákra?
Februárban sikerült elérni, hogy az egyetem finanszírozzon olyan tanulmányi kötelezettségeket, amelyeket eddig a hallgatóknak kellett kifizetniük. A Természettudományi Karon ez a terepgyakorlatokat érintette, de például a TÓK-on is voltak hasonló problémák. Örömmel jelenthetem, hogy a TTK kari költségvetésében elkülönítésre került 30 millió forint a következőkre: „Szakmai gyakorlatok, terepgyakorlatok és egyéb tanulmányi kötelezettség költsége”. A probléma tehát rendeződött.
A tanulmányi ösztöndíjak megreformálásával kapcsolatban rengeteg számítást végeztünk, reményeim szerint pedig az előterjesztés is hamarosan meg fog születni, amit majd a hallgatók felé is kommunikálni tudunk. Úgy gondolom, hogy egy kicsit igazságosabb lesz a rendszerünk, megpróbáltunk reális változtatásokat megfogalmazni.
A képzési és kimeneti követelmények felülvizsgálata továbbra is folyik, ezzel kapcsolatban pedig a szakterületi koordinátorok segítségét is kértem. A képzési és kimeneteli követelmények országos szinten értelmezendők, így fontos, hogy más egyetemek természettudományi karával is kommunikáljunk, illetve fogalmazzunk meg megoldási javaslatokat. Büszkén jelenthetem, hogy 2019. május 10-én megalapítottuk a Természettudományos Hallgatók Szövetségét, ez a szervezet – reményeim szerint – ki fogja alakítani közös álláspontját a KKK-kal kapcsolatban. Idén diplomázik le az első gimnáziumi tanári évfolyam, akik az osztatlan tanárképzésben kezdték meg felsőoktatási tanulmányaikat. Fontos, hogy nagyon figyeljünk az ő véleményükre is, hiszen ők azok, akik a kezdetektől fogva látták a képzést. A tanárképzés helyzetét és képzési tervét országosan vizsgálják felül. Különböző munkacsaportok fogalalkoznak egyes kérdésekkel, ezért nagyon fontos, hogy itt is országos szinten határozzuk meg álláspontunkat. A Bölcsész Hallgatók Szövetsége készített egy anyagot a tanárképzéssel kapcsolatban(amit én is véleményeztem), amit a HÖOK segítségével az EMMI-hez is elkerült. Ez az anyag képezi alapját a hallgatók által képviselt irányvonalaknak.
Az elnökséged alatt született meg a TéTéKás GT; a szakos gólyatáborokból egy nagy gólyatábor lett. Mi volt ennek a célja, milyen nehézségek merültek fel a szervezés során?
A pályázatomban is leírtam, hogy számomra nagyon fontos a kari és az ELTE-s identitás. A gólyák csökkenő létszáma miatt a szakterületi gólyatáborok már egyre kevésbé tudtak jól működni: Nem voltak gazdaságosak sem a gólyáknak, sem az egyetemnek. Sok-sok egyeztetés után a TTK HÖK Küldöttgyűlése 2017 novemberében úgy határozott, hogy kari gólyatábort fog szervezni. Ez sajnos sok kompromisszummal, lemondással járt több szakterület részéről is.
Az első TéTéKás GT megszervezése nagyon nehéz volt, ugyanis több korábbi, tapasztalt szervező már nem vett részt a munkában. Ez szerintem teljesen érthető, sokuk ragaszkodott a szakterületi gólyatáborához. Azonban azoknak a szervezőknek, akik részt vettek munkában, elhivatottnak kellett lenniük. Fontos volt, hogy azt kommunikálják a gólyák felé, hogy ez egy nagyszerű rendezvény, hiszen a gólyáknak nincs előzetes benyomása ezzel kapcsolatban. Ha sikerül egy jó tábort szerveznünk, akkor azt élvezni fogják, teljesen mindegy, hogy mi volt egy évvel azelőtt.
Összességében az első tábor is remekül sikerült, idén pedig sok tavalyi hibát ki tudtunk küszöbölni. Megpróbálunk sokkal inkább eleget tenni a szakterületek egyéni igényeinek, ezzel pedig még inkább bevonni őket a szervezésbe. Egy gólyatábor akkor lesz jó, ha mindenki a magáénak tudja érezni. A TéTéKás GT nagyon jót tett a karnak, olyan szakokon átívelő barátságok születtek, amik régebben ritkaságszámba mentek. Jó látni ezeket a „kevert” baráti társaságokat.
Milyen tapasztalatokat szereztél mentorként, majd később elnökként?
Megtanultam nagyobb plénum előtt beszélni, ebben sokat segített mind a mentorság, mind az elnökség, mind a különböző egyetemi testületi üléseken való részvétel. Tapasztalatot szereztem abban, hogy hogyan kell gyorsan reagálni egy hozzám intézett kérdésre. Egy e-mail esetében ez viszonylag egyszerűbb, hiszen az embernek van lehetősége jól meggondolni a választ, azonban egy megbeszélésen ez nincs feltétlenül így. Az elnökség is megtanított a rendszerben való gondolkodásra, arra hogy jobban átlássam, hogy egy döntésnek mi lesz a távlati hatása. Ez egy nagyon fontos dolog, és relatíve mégis elég kevesen csinálják.
Nem fogok elégedetlenül távozni ebből a tisztségből, úgy érzem, hogy tényleg sikerült sok mindent elérni. Alapvetően nincs túl nagy hiányérzetem, a terveim nagy részét véghez tudtuk vinni. A Hallgatói Önkormányzatban mindig van mit csinálni, sosem lehet reggelente úgy felkelni, hogy „Na, mindennel kész vagyok”. Folyamatosan keresni kell az új projekteket és a problémákat, amin változtatni kell.
Fotó: Tóth Bálint
Mik a legszebb élményeid mentorként illetve elnökként?
Nagyon szép emlék marad, amikor kiderült, hogy sikerül megoldani a terepgyakorlatok finanszírozásának problémáját. Úgy éreztük, hogy tényleg sikerült elérnünk valamit, amivel a hallgatóknak tényleg sokkal jobb lesz.
Idén felkértek, hogy zsűrizzek a BTK tehetségkutatóján, a PATINA-n, ahol a Dió (szerk.: Dióssy D. Ákos) mellett ülhettem, ez pedig nagy élmény volt.
Amikor először mentor voltam hallottam, hogy egy gólyám telefonon beszél az egyik szülőjével, és a telefonba mondta, hogy most le kell raknia, mert beszélnie a mentorával. Őszinte leszek nem értettem mi történt éppen, az egyik barátomat vártam, kicsi meg is ijedtem, hogy baj van. Aztán megszólított és elmesélte, hogy sikerült egy nehéz vizsgája. Viccesnek találtam, hogy azért rakta le a telefont, hogy ezt el tudja mesélni. Az ilyen pillanatokért éri meg résztvenni a hallgatói érdekképviseletben.
Hogyan tovább a TTK HÖK elnöki posztja után?
Horváth Mihály EHÖK elnök úr felkérésére a következő ciklusban indulni fogok gazdasági alelnökként. Ennek örültem, hiszen illeszkedik a jelenlegi tanulmányaimhoz.
Menyhárt Barbarát (jelenleg az EHÖK külügyi alelnöke), Horváth Mihályt (jelenleg az EHÖK elnöke) és engem együtt választottak meg kari HÖK elnöknek (szerk.: Horváth Mihály – BTK, Menyhárt Barbara – BGGyK). Mi hárman rendkívül jó barátok vagyunk, a feladatainkból kifolyólag pedig rengeteg időt töltöttünk együtt. Murai László EHÖK elnöksége alatt egyébként egy nagyszerű csapat jött össze, elég szomorú voltam, amikor véget ért az a ciklus. Ha valaki felkérne, hogy dolgozzak ismét együtt az akkori elnökséggel, nagy valószínűséggel igent mondanék. Azt gondolom, hogy pont most vagyok életem azon szakaszában, hogy az elkövetkező 1-2 év fogja meghatározni a jövőmet.
Fejléckép: ELTE HÖK
