Horváth Georginát, az ELTE új hallgatói ügyek rektori biztosát ismertük meg a múlt héten. Az eddigi biztos, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán tanár úr példáját követve ő is hisz a hídszerepben, amelyet a rektori biztos a hallgatói önkormányzat és az egyetemvezetés között betölt. Eddigi tapasztalatairól és a rá váró feladatokról beszélgettünk.
Milyen hallgató volt, mivel foglalkozott az egyetemen a hallgatói évei alatt?
Iskolás koromtól számomra az ELTE volt az egyetem, tehát nem volt kérdés, hogy ide fogok jelentkezni. Hallgatóként nekem az első egy-két év volt a legnehezebb. Első generációs diplomás vagyok, tehát az az előny, ami másoknak megadatott, hogy mire kell koncentrálni az első években, vagy hogy milyen egy jó gyakorlati óra, milyen lesz egy vizsga, hogyan tudjuk magunkat szakmailag fejleszteni, nekem nem adatott meg. Másik oldalról viszont nyilván ez inspirált, hogy egyre jobb legyek: képezzem magamat, kihasználjam az összes lehetőséget, amit a jogi kar tudott nyújtani. Másodéves voltam, amikor felvettek a Bibó István Szakkollégiumba, ahol plusz képzésekben volt részem. Először a Büntetőjogi Tanszéken harmad-negyedévesként, majd a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszéken lettem demonstrátor, és utána TDK-titkár is, tehát nagyjából harmadévtől tudtam, hogy a büntetőeljárás-jog az a terület, amivel foglalkozni szeretnék. Ezen a tanszéken voltam ösztöndíjas PhD-hallgató 3 évig, Hack Péter professzor úr a konzulensem. Most pedig egyetemi tanársegéd vagyok.
Ha jól gondolom, már hallgatóként is foglalkoztatta a tanárnőt, hogy mi az, amiben intézményi szinten fejlődni lehet, vagy az, hogy lehet projektekben gondolkodni az egyetemi életről, viszont ennek ellenére HÖK-ös nem volt.
Nem. Amikor felvettek a jogi karra, akkor a HÖK egy viszonylag zárt rendszerként működött. Sok információm nem is volt róluk, amikor pedig már nyitottak, és lehetett volna jelentkezni, akkor a tanulmányaim szakmai oldala került előtérbe. A doktorandusz önkormányzatnak viszont tagja voltam 3 évig, és 2 évig kari elnöke is – úgyhogy az érdekképviseletbe így belepillanthattam. Egy nagyon jó időszak volt, sokat tanultam abból, hogy melyek azok a súrlódási pontok az egyetemvezetéssel, vagy az adott esetben a kari vezetéssel, ahol kompromisszumokat teremtve kell építkezni.
Pozsár-Szentmiklósy Zoltán tanár úr 6 évig volt a hallgatói ügyek rektori biztosa Ön előtt. Hogyan merült fel a tanárnő felkérése, és hogyan fogadta ezt?
Darázs Lénárd általános rektorhelyettes úrral beszélgettünk erről először, majd Borhy László rektor úrral és Horváth Mihály EHÖK-elnök úrral. Abszolút meglepődtem és örültem neki, nem számítottam ilyen felkérésre. Jóleső, hogy alkalmasnak talált az egyetemvezetés a rektori biztosi feladatok elvégzésére.
A hallgatói ügyekért felelős rektori biztos esetében előny, hogyha fiatal, olyan, aki még nem régen végzett, mert ők talán a senior oktatóknál könnyebben szót tudnak érteni a hallgatókkal, és jobban látják az ő problémáikat.
Pozsár tanár úrral sokat beszélgettem a feladatokról. Felkészített arra, hogy mire számíthatok, melyek lesznek azok a helyzetek, amelyek adott esetben nehézséget okozhatnak a rektori biztosnak, és mi az egyes feladatok tartalmi oldalai. Alapvetően ezek jelentős részével a kinevezésem óta eltelt másfél hónapban már találkoztam.
Pozsár tanár úr pár hónappal ezelőtti adott interjút nekünk, akkor azt mondta, hogy egy hídszerep jutott neki. A rektori vezetés tagja, de emellett a HÖK-kel is állandó kapcsolatban van. Összekötő személye az egyetemi struktúrának, problémák esetén pedig mediátorszerepet tölt be. Ezt hogy látja, tanárnő?
Éppen ugyanezt a két kifejezést szerettem volna említeni én is: egyrészt a hidat, másrészt pedig a mediátorszerepet. Vannak olyan helyzetek, amikor nem is szükséges ez a hídszerep, de nyilván az egy idilli helyzet, amikor mindenki ugyanabba az irányba halad, és nincsenek konfliktusok. Hogyha vannak, akkor pedig meg kell próbálni közös nevezőre jutni. Mindkét oldalt rá kell vezetni arra, hogy lássa a másik oldal motivációját, azt, hogy ez miért fontos számukra – és ha nem tudunk dönteni, akkor viszont közös irány felé kell közelíteni. A munkám nehézségét az ilyen jellegű helyzetek megoldásában látom.
Említette, hogy Pozsár tanár úrral sokat beszélgettek, amikor az átadás-átvétel megtörtént. A hallgatói önkormányzat vezetőivel történt-e már megismerkedés, egyeztetés?
Igen, április elején találkoztam mindegyik kari HÖK-elnökkel. Horváth Mihály elnök úrral már többször is egyeztettem. Ez egy informális találkozó volt azzal a céllal, hogy megismerjem az egyes kari vezetőket. Nagyon érdekelt, hogy mik a céljaik, mit várnak el tőlem. És természetesen én is bemutatkoztam, megpróbáltam felvázolni, hogy mi az, amiben tudok segíteni, hogy ez a hídszerep ne csak elméletben, hanem a valóságban is meg tudjon mutatkozni.
Mik töltik ki a hallgatói ügyek rektori biztosának mindennapjait?
Ami a mindennapokat érinti, az egyrészről a rektori kulturális és sportpályázatoknak a felügyelete. Ez egy elég nagy szelete a rektori biztosi munkának. Ezen kívül, ami még egy nagy rész, az a hallgatói megkeresések: valamilyen problémájuk felmerült, és azért keresnek meg, hogy elmondjam, milyen lépéseket tehetnek. Ilyen jellegű ügyek már az elmúlt másfél hónap alatt is voltak. Azt gondolom, hogy az ombudsmannak nagy szerepe lesz a későbbiekben ebben. Elég könnyű a helyzetem abból a szempontból, hogy Pozsár tanár úr nagyon jól meghatározta az irányokat – az elsődleges célom a kezdeti időszakban, hogy ezt fent tudjam tartani.
Pozsár tanár úr az ELTE Online-nak elmondta, hogy két dolog volt, amit nem tudott megvalósítani a tervei közül. Az egyik az az egyetemi sport terén egy jelentősebb áttörés, a másik meg egy kulturális közösségi tér létrehozása.
Igen, a kulturális térről beszéltünk. Látom ezekből a pályázatokból, hogy az ELTE-hallgatók karoktól függetlenül igényt tartanak a kultúrára, úgyhogy például egy drámaszínpad felállításáról mi is beszéltünk, és később ennek az előkészítő munkáját szeretném magamra vállalni.
Hol látja a HÖK-öknek a jelenlegi szerepét az ELTE-n?
A EHÖK-ben és a kari HÖK-ökben van egy természetes fluktuáció, ami nyilván abból adódik, hogy végeznek a hallgatóink, és el kell őket engednünk. Nem könnyű egy jó HÖK-vezetést követő érdekképviselet dolga. Nehéz lehet fenntartani a kialakult jó viszonyt a kari vezetésekkel és az egyetemvezetéssel, amennyiben más az új HÖK prioritása. A legfontosabb viszont az, hogy az aktuális hallgatói problémákra hozzon megoldást a HÖK. Eközben egyensúlyt kell tartani a célok megfogalmazásakor, hogy legyenek olyan rendezvények, amelyek kikapcsolódást biztosítanak a hallgatóknak, és legyenek olyan rendezvények, amelyek szakmai alapúak, mert mind a kettő fontos.
Hogyan támogatja Ön szerint az egyetem a hallgatókat?
Az ELTE lehetőségeit egy nagy tortaként látom, amiben rengeteg szelet van. Ezt kirakjuk a hallgatók elé, hogy mindenki azt vegye el belőle, ami szimpatikus neki. Sok téren fejlődött az ELTE: akár az ombudsmani rendszerrel, akár azzal, hogy az ELTE Tanácsadó Központ működik, fogyatékosügyi koordinátor dolgozik nálunk, akár a kollégiumok fejlesztésében. A HÖK is rengeteg lehetőséget nyújt: pályázatok, sportolási lehetőségek és programok. Igen sok olyan területe van az életnek, amit az ELTE is lefed. Lehet, hogy nem tudnék hiányosságot mondani… Úgy látom, hogy sokkal inkább az egyes területek fejlesztésében kell előrelépnünk.
Miért jó az ELTE, mi az ELTE legnagyobb vonzereje, ami miatt jó ide járni, vagy itt oktatni-kutatni?
A hallgatói és oktatói eredmények azok, amelyek leginkább magukért beszélnek. Szerintem két dolog számít, amikor egy középiskolás egyetemet választ. Az, hogy mit hall róla, tehát a brand, ami az ELTE-nek nyilvánvalóan jó; és az, hogy mit írnak a rangsorok. Ha az a rangsor olyan mérőszámokkal dolgozik, mint az OTDK- és a nemzetközi eredmények, illetve az oktatói oldalról pedig a minősítések számítanak, akkor abban az esetben az ELTE-t fogja választani – ebben erősek vagyunk minden kar tekintetében.
Az egyetemi hivatali feladatok ellátása mellett Ön is oktató-kutató. Mi a kutatási területe?
Kutatási területem a bizonyítás törvényessége a büntetőeljáráson belül. Azt vizsgálom, hogy milyen módon sértik meg a hatóságok, tehát akár a rendőrség, akár az ügyészség vagy a bíróság az eljárási szabályokat, és hogy ennek a törvénysértésnek van-e következménye.
A tanszéki diákkört vezetem oktatóként. Az orientációs napokat együtt szervezzük a kari HÖK-kel a jogi karon, tehát nagyon sokat dolgozom velük együtt. Mindemellett pedig a Kúria egyik főtanácsadója vagyok.
Eddig egy kar (az ÁJK) hallgatójaként, doktoranduszaként, majd oktatójaként gondolkodott, de ebben a szerepkörben az egész egyetemet képviseli a tanítóktól a gyógypedagógusokon át a természettudósokig. Ez mennyire okoz nehézséget?
A gyakorlatban nem nehéz. Arra kell odafigyelnem, hogyha beszélek például hallgatókkal, akkor ne úgy fogalmazzak, hogy „nálunk”, vagy „a karon”, hanem látható legyen, hogy „az ELTE egyik karán”. Tartalmilag nem azt értem alatta, hogy akkor csak a jogászokkal, politológusokkal és kriminológusokkal foglalkoznék. Teljesen úgy állok hozzá, hogy „az egyetem” egészét nézem. Persze ettől még azért nehéz, mert eddig az ÁJK-t ismertem, és nagyon mások a karok: egészen más problémák, specialitások jellemzők mondjuk a BTK-n, vagy éppen a Bárczin.
Az egész feladat hatalmas kihívás, mert az eddigiek közül semelyikhez sem fogható. Igyekszem a legjobb tudásom szerint képviselni a közel 28 ezer hallgatónkat.
Képek: Réder Brigitta (ELTE Online)
