Az Egyetemi Anyanyelvi Napok keretében tudománykommunikációról szóló kerekasztal-beszélgetést rendeztek. A diskurzus felütése a tudománykommunikáció funkciójának a helyzete volt, s mivel a vendégek eltérő tudományterületekről érkeztek, ezért a különböző nézőpontok összeütköztetése garantált volt. Beszámolónkat olvashatjátok.
A beszélgetésben egyetemünk különböző karain tanító és kutató oktatók vettek részt, név szerint Csabai István (TTK, Fizikai Intézet), Ferencz Győző (BTK, Angol-Amerikai Intézet), F. Lassú Zsuzsa (TÓK, Neveléstudományi Tanszék) és Szabari Vera (TáTK, Szociológiai Intézet). A moderálásáért Constantinovits Milán felelt. A vendégek kezdésként elmesélték, hogy ők milyen területeken kutatnak, illetve hogyan találkoznak azzal, hogy az eredményeiket közérthetően is át kell adniuk.
Szabari Vera a tudományszociológiát, illetve a magyar szociológia történetét vizsgálja. Ezekről általában rádiós műsorokban szokott beszámolni a szélesebb közönségnek, de kiállításhoz is írt már fülszövegeket. F. Lassú Zsuzsa a gyermekjólétet és a lelki egészséget kutatja elsősorban, amikről többnyire szülőknek szóló magazinműsorokban kell közérthetően beszélnie. Gyakran visszatérő kérdés a gyermekbántalmazás és a szexuális nevelés is, rendszeresen felkérik, hogy ezekről a témákról is beszéljen.
Csabai István az adatforradalom, a big data, valamint a gépi tanulás jelenségeit vizsgálja jelenleg, s nagyobb eredmények elérése után szokott ezekről beszámolni a rádiós és televíziós megkereséseknek köszönhetően. Emellett publikus előadásokat tart, illetve az Élet és Tudomány című folyóiratba is ír. Ferencz Győző verstannal, poétikával, költők életútjával (Radnóti Miklós, Nemes Nagy Ágnes) foglalkozik, jelenleg pedig az ír irodalmat és költészetet kutatja. Szerinte a műfordítás és a könyvismertetés is remek lehetőség a közérthetőség felé.
A bölcsészettudomány nyelve eleve közelebb áll az általános nyelvhez, ez könnyebbé teszi az eredmények ismertetését ezen a területen. Régebben a szociológia nyelve is a köznyelv volt, de egy idő után (az 1960-as években) politikai okokból el kellett ettől távolodnia. Ugyanez a jelenség megfigyelhető a csillagászatban is, csak ott ez már a 16. században megtörtént. Ezen a területen amiatt volt erre szükség, hogy kevésbé kételkedjenek az új tudományos tényállásokban, mivel csak így volt arra lehetőség, hogy az új megállapítások fennmaradjanak.
Nagyon fontos kérdés, hogy a figyelmet miként lehet egy-egy tudományra terelni. F. Lassú Zsuzsa szerint a pedagógia és a pszichológia ellentétes helyzetben van, mivel az előbbire már gyerekkorban is sokan láthatnak jó példákat, míg az utóbbi csak felnőttkorban kezdi el igazán érdekelni az embereket. Aki mégis pszichológiával foglalkozik, az feltételezhetően valamilyen egyéni indíttatásból teszi ezt. Csabai István szerint a fizika és a csillagászat túlságosan mélyen szakmai megközelítéssel működik manapság, ezért csak annak lehet igazán élvezetes terület, aki előtte nagyon sokat tanult hozzá.
Szabari Vera úgy gondolja, hogy a szociológia esetében nagy szerepe lehet a szociális érzékenyítésnek, ezzel közelebb lehet hozni az emberekhez ezt a tudományágat. Azért is szükséges ez, mert nem kapcsolódik egyetlen szakma sem hozzá. A tudomány – általánosságban is – jól működő iparág, ezért a kommunikáció nem feltétlenül a tudós feladata. Ferencz Győző meglátása szerint sok mindenben hasonló helyzetben van a bölcsészettudomány is, mert azok sem jelennek meg olyan formában a közoktatásban, ahogyan a felsőoktatásban. Ebből következik, hogy az egyetemi oktatás is lehet tudományos közvetítés.
Manapság azt is nehéz eldönteni, hogy mi számít tudományosnak, az áltudományos munkák nagyon könnyen terjednek. A tudósoknak valamilyen szinten a felelősségük lehet, hogy az emberek különbségeket tudjanak tenni. A pszichológiában nagy nehézséget jelent, hogy a természettudományok felé tendál az utóbbi időkben, ráadásul a tankönyvek, monográfiák csak ismertető jellegű kiadványoknak számítanak. Szintén problémás, hogy a legtöbb publikáció más nyelven jelenik meg, mivel nincsen magyar nyelvű impaktfaktoros folyóirat. Nem alakulnak ki az új, magyar nyelvű szakkifejezések, ezért a kommunikáció is nehezebb lesz.
A szociológiánál hasonló a helyzet, ott is azokat nem érik el a tudományos munkák, akiket igazán érintene, vagyis akikről ezek szólnak. Csabai István szerint szétvált a szaktudomány és a társadalmi prezentálás, ezért olyanokra lenne szükség, akik közvetíteni tudnának. Ferencz Győző felhívta arra a figyelmet, hogy a tudományágak belső problémái miatt jöhettek létre az áltudományok, és ezekkel nem versenyez az ismertetés műfaja. Például a Wikipedia sem egy olyan lexikon, amit ignorálni kellene, az angol nyelvű változata kifejezetten hasznos, csak a helyén kell tudni kezelni. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az áltudományok a kritikai gondolkodás hiánya miatt lehetnek sikeresek.
A hatékony tudománykommunikációra alkalmasak lehetnek az ismeretterjesztő televíziós és internetes csatornák, ebben viszont nem mindenki értett egyet. A megoldást a kritikai gondolkodásra tanításban látták, F. Lassú Zsuzsa szerint például az internetes eszközöket is többet, bátrabban lehetne ehhez használni. Ferencz Győző az oktatásban látja a megoldást, amiben jelenleg nagy problémát okoz, hogy hagyományosan „nem kérdező” a magyar kultúra, eleve a „hallgató” szó is azt fejezi ki, hogy mi a dolga az illetőnek.
Szabari Vera arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudomány alapja a tekintélyelvűség, nem lehet minden korábbi eredményt megkérdőjelezni, szükség van valamilyen alapra. Csabai István kifejtette, hogy a kommunikáció demokratizálódott, lebomlott a tekintélyelvűség, és a több csatorna miatt „mindenki mondhat mindent”. F. Lassú Zsuzsa ezt egy pszichológiai megfigyeléssel egészítette ki, a túlságosan sok választási lehetőség miatt egzisztenciális szorongás alakul ki az emberekben, aminek az eredménye egy olyan döntés meghozatala lesz, aminek nincs tudományos alapja.
Lényeges kérdés, hogy mit kellene máshogy csinálni. Ferencz Győző a(z) (köz)oktatásban nagyobb hangsúlyt adna a projektek készítésének, illetve a társadalmi kérdések megvitatását is fontosnak gondolja. Csabai István és F. Nagy Zsuzsa is a lobbitevékenység erősítésében látja a javulás lehetőségét, és ehhez kapcsolódik Szabari Vera válasza is, aki az erősebb marketingtevékenységben látja a megoldást. Ez azért lenne fontos, mert statisztikák szerint a Magyar Tudományos Akadémia a legelfogadottabb intézet Magyarországon, és a tudományos eredményeket sem kérdőjelezik meg, de a tudomány hasznosságát igen. A jobb tudománykommunikációra szükség van.
Fotók: Burkus Dávid, ELTE Online
