A “Hogyan tovább?” előadássorozat következő állomásához érkeztünk, melynek keretében újra választ kerestünk egy sokakat régóta foglalkoztató kérdésre. Mottó: „Nem repülhetsz a sasokkal, ha pulykákkal kapirgálsz.” (Brian Tracy) – írta Limpár Imre újabb előadásáról az azt megszervező ELTE Karrierközpont. De miről is szólt az előadás?
A Limpár Imrétől megszokott oldott hangulatú 70 perc két olyan karakterről, az energiavámpírokról és az örömgyilkosokról szólt, akiktől nem árt óvakodni, ha a siker útján szeretnénk járni; valamint arról, hogyan tudjuk megvédeni magunk tőlük – akár kiküszöbölhetők az életünkből az adott személyek, akár nem. Legyen szó főnökről, kollégáról vagy egy rokonról, a megfelelő reakciók és technikák segítségével célt érhetünk.
Első lépésként be kell azonosítanunk kapcsolati rendszerünkben, az életünkben fontos szerepet játszó személyek közül azokat, akik potenciális energiavámpírok vagy örömgyilkosok lehetnek számunkra. Ezekkel az emberekkel ezután másképp kell eljárnunk, ha el akarjuk kerülni ránk gyakorolt negatív hatásukat. Készíthetünk ábrákat is szociális hálónkról, a jelenről és az elképzelt jövőről (1-1,5 év) is. Utóbbiban kifejezhetjük, hogy kivel mennyi időt szeretnénk tölteni a jövőben.
A gond megoldásánál könnyebb helyzetben vagyunk, ha érzelmileg nem áll hozzánk közel az adott személy: így megtehetjük, hogy egyszerűen nem közöljük vele örömeinket vagy a problémás információkat. Amennyiben azonban egy számunkra fontos személy, pl. egy barát az örömgyilkos, érdemes örömeinket utólag megosztani vele, amikor már kellőképpen “kiörömködtük” magunkat, így nem tudja elrontani a pillanatot. A magunk szórakoztatására akár el is játszhatunk a gondolattal, hogy “most erre mit fog mondani”.
Azoknál a személyeknél, akik 5 percenként felhívnak, és folyamatosan, minden pillanatban kapcsolatban kell lenniük veled, a nagy mértékű kitartást igénylő paradox technikával érhetünk el sikert: ennek lényege, hogy te “még olyanabb” vagy, mint energiavámpírod, tükröt tartasz neki, amiben ha nem is látja meg önmagát, tőled biztosan fejvesztve menekülni fog.
Általánosságban is használható módszer az, ha elkezdesz őszintén beszélni magadról. Ezeket az embereket nem érdekli, hogy mi van veled, hiszen csak magukkal foglalkoznak, tehát a hatás garantált. Néha persze megesik, hogy valakinek rossz napja van, és szüksége van egy lelki szemetesládára. Ezzel nincs is semmi probléma, amíg kézben tartja a helyzetet, és a “puffog, pampog, picsog” időt mondjuk heti 4 órára korlátozza.
Összefoglalva: a lényeg, hogy a kontrollt visszaszerezzük. A kontrollt magunk, a viselkedésünk (hiszen mi is éppolyan eséllyel lehetünk energiavámpírok vagy örömgyilkosok), illetve a másokkal töltött időnk felett. A másik embert persze nem változtathatjuk meg, de minden esetben jogunk van kimondani az igazat.
Kép: karrierkozpont.elte.hu
