A Politológus Műhely “Veszélyben az ország? A bevándorlásról szakszerűen” címmel szervezett kerekasztal beszélgetést. A résztvevők arra keresték a választ, vajon az otthonukat elhagyni kényszerülő emberek számára mit jelenthet az Európai Unió. Milyen lépésekre lenne szükség a migrációs válság kezelésére? Hogyan viszonyulnak hozzánk a migránsok, illetve mi hogyan viszonyulunk hozzájuk? Jelentenek-e bármilyen biztonsági kockázatot, és ha igen, akkor milyet? A beszélgetés résztvevői Lattman Tamás, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatója, Marton Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, és Tarjányi Péter, biztonság- és védelempolitikai szakértő voltak.
A beszélgetés során először azt próbálták tisztázni, hogy pontosan miről is beszélhetünk – humanitárius katasztrófáról vagy újkori népvándorlásról, illetve pontosan kik, honnan és miért is indultak útnak.
Tarjányi Péter szerint fontos tisztázni, hogy ez a népmozgás nem egy népvándorlás, hanem egy háborús konfliktus végterméke. Az a probléma, hogy ez egy megosztott közegben történik. Miközben egy elsősorban humanitárius katasztrófát lát, aközben ez a helyzet rengeteg politikai szándékkal, akarattal tűzdelődött meg, és ebből egy hatalmas massza lett, amelyben rengeteg olyan folyamat van, ami a döntésképtelenség irányába mutat. Egy olyan válsághelyzet van, amely államigazgatási lépéseket igényelne, amelyben olyan feladatokat kellene az államnak végre hajtania, amelyeket jelenleg önkéntesek tesznek meg helyette.
Ez egyértelműen egy humanitárius válsághelyzet, semmilyen körülmények között nem népvándorlás. A népvándorlás egy politikai kommunikációs stratégia része. Ez egy olyan humanitárius válsághelyzet, aminek világosan lehet látni az okát és akár a következményeit is fel lehet mérni – mondta Lattman Tamás.
Marton Péter az egész vándorlás okát a nemzetközi tehermegosztás kudarcában látja. Jelenleg a menekülteket kibocsátó országokból az emberek nem a szomszédos államokba indulnak meg, hanem egyből az Unióba szeretnének menni. Ez egy új helyzet, amiben mind az Unión belül, mind globálisan egyre több kudarccal találkozunk.
Szintén fontos kérdés a menekült státusz elbírálása szempontjából, hogy gazdasági bevándorlókról beszélhetünk-e.
Lattman szerint az, hogy egy gazdasági motiváció is van a bevándorlásban, az teljesen evidens dolog. De azok, akik menekültként jönnek elsősorban menekültek, és csak mindezek után egy szempont, hogy jobban akarnak élni. A migránsoknál a célállomást jellemzően az határozza meg, hol vannak már kapcsolataik. Azért jönnek jellemzően egyedülálló fiatal férfiak, mert a családot ott hagyták, és ha valahol sikerül megtapadniuk, akkor maguk után hozzák őket. Nem tűnik élesen elválaszthatónak a gazdasági vándorlás és a menekültek vándorlásának kérdése, mondta.
Marton Péter szintén úgy látja, hogy nem kellene ilyen élesen elválasztani a menekülteket a gazdasági bevándorlóktól.
Jelenleg az egyik nagy félelem a migránsokkal szemben, hogy alvó ügynökök, esetleg terroristák találhatóak köztük, akik így szabadon jutnak be az Európai Unió területére. Ezzel kapcsolatban is megkérdezték a résztvevőket.
Ez egy olyan kérdéskör, ami alkalmas a riogatásra, mondta Tarjányi. Véleménye szerint a terroristák nem a mostani menekült áradattal érkeztek ide, hanem már itt vannak az elmúlt évek hibás terrorelhárítási stratégiájának köszönhetően.
Marton Péter egy érzékletes példát alkalmazott a helyzetre. Képzeljük el, hogy egy Londonban élő magyar elkövet egy bűncselekményt és ezt követően megjelennek olyan cikkek, hogy minden magyar bűnöző, akkor érezzük, hogy ez nem jó és bántja az önérzetünket. Sokan azt mondják, a menekültek között is sok a terrorista, pedig éreznünk kellene a párhuzamot a két helyzet között.
Sokan a kvótarendszerben látják a helyzet megoldását. Magyarországnak mi lehet a szerepe ebben a folyamatban, illetve milyen más megoldást találhatunk?
– Szerintem nem a kvótarendszerről kell vitatkozni, amikor az is problémát jelent számunkra, hogy a rendőreink enni kapjanak, vagy a menekültek gyógyszerellátását biztosítani tudjuk. Vannak rögzített feladataink és ezeket a feladatokat kellene ellátnunk – mondta Tarjányi Péter.
Lattman szerint a kvótarendszerről való vitatkozás szakmailag nem megalapozott, önmagában nem fogja megoldani a helyzetet.
– A kvótarendszert egy komplex nagy európai megoldási rendszer nélkülözhetetlen elemének látom, de önmagában értelmetlen. A kvótarendszer nagyon sok további kérdést nyit meg. Ezt közös uniós intézményeknek kellene megoldani, és levenni ennek a munkának a terhét különösen a határ menti tagállamokról, mert ezek az emberek nem oda akarnak menni. Utána kell eldönteni, hogy mik legyenek azok az ösztönző szempontok, amiért ott maradnának, ahova a kvóta szerint kerülnének – zárta Lattman.
Kép: politologusmuhely.com
