A közösségi szerepvállalás, a sztereotípiák leküzdése és a kari identitás kérdései foglalkoztatják leginkább Hoksza Zsoltot, akit a hallgatók közvetlen szavazással választottak meg az ELTE TTK HÖK új elnökének.
Elnöki programodnak egy Gandhi-idézetet választottál mottóul: „Nekünk kell a változássá lennünk, amit a világban látni akarunk”. Elmondanád, hogy a mottóban a programod vonatkozásában ki a MI, és nekik milyen változáson kell keresztülmenniük?
Az idézetet nem csak ennek a programnak a mottójául szántam, mert úgy érzem, hogy igenis tennünk kell, hogy jobb legyen ez a világ. Nemcsak beszélni róla, hanem cselekedni. Ezt lehet érteni magára a hallgatói önkormányzatra is, ahol, ha vannak szükséges változásra érett pontok, akkor ezeket meg is kell változtatnunk. Ehhez viszont, mint ahogy programomban is írtam, nyitottabbá kell válnunk.
Az idézetek később is központi szerepet töltenek be a programban és aztán az onlájn kampányban is. Mi ennek az üzenete?
Az említetten kívül szerepel még egy Bibó István-idézet is, amelyet már Zaránd Péter is használt valamelyik EHÖK elnöki programjában. Az idézet nagyon jól leírja, hogy miért kell egyáltalán közélettel foglalkoznia azoknak, akik affinitást éreznek ez iránt, így ezt az idézetet a saját motivációm megfelelő jellemzésének is tartom. Az onlájn kampányban pedig a programomból lehetett idézeteket olvasni. Általában nagy érdektelenséget tapasztalok a hallgatói önkormányzatiság felé, nyilvánvalóan nem minden hallgató olvasta el a programomat sem. A kampánynak az volt a célja, hogy mégis a szemük elé tegyünk egy-egy panelt a programból, hogy láthassák, milyen szellemiségben íródott.
Egy jó vezetőnek mindig el is kell tudnia magyarázni gondolatait – mint a Bolyai Kollégium tagja a tudomány fontos szerepet tölthet be életedben, és a tudomány egyes szakterületei is néha magyarázatra szorulnak az adott szakterület laikusai számára: hogyan magyaráznád el, hogy „Mennyire fontos helyet foglal el a legmerevebb és legflexibilisebb aminosav a fehérjeszerkezetben?”?
Picit meglepődtem, hogy ez a kutatási téma visszaköszönt. A rend kedvéért elmondom, ez egy középiskolai kutatóprogram volt, amiből egy előadás és ehhez kicsit kapcsolódóan egy cikk is készült. Ez alapvetően hálózatkutatás, amiből azt a tanulságot lehet levonni, hogy egy komplex rendszerben nem jó a merev struktúra, például fontos az, hogy ami a hálózat központjában van, flexibilis legyen. A hálózatnak változnia kell ahhoz, hogy a megfelelően tudjon alkalmazkodni a környezetéhez. Társadalmi viszonyokra tükrözve ezt, egy társadalmi-szociális hálózatban mindig változnia kell annak, hogy kit engedünk a középpontba, mást is hagyni kell érvényesülni. A konkrétabb eredményekbe nem szeretnék most belemenni, nekem is újra el kellene olvasnom hozzá a cikkem.
Beszéljünk még az átvitt értelmezésről: ha a fehérjeszerkezet maga a TTK hallgatósága, akkor mennyire fontos a legmerevebb és legflexibilisebb hallgató helye? Szükség van a passzív hallgatók mobilizálására?
Szerintem a flexibilisnek és a merevnek is megvan a helye és a létjogosultsága, és a kettőnek valamilyen harmóniája adja meg az optimális eredményt. Azt gondolom, védhető álláspont, ha valaki úgy áll hozzá, hogy egyetemre jár, és csak a saját tanulmányaival szeretne foglalkozni. Magam részéről én célul tűzöm ki, hogy ez az álláspont egy picit visszaszoruljon, és minél több hallgatót bevonjunk a közös gondolkodásba. A saját hitvallásomból adódóan úgy látom, a demokrácia úgy tud jól működni, ha az emberek foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, és nem hagyják, hogy csak úgy folyjanak az események. Ha minél több kérdésben kikérjük a hallgatók közvetlen véleményét, és abból lesz valamilyen produktum, az erősítheti affinitásukat ezekhez az ügyekhez, mert így láthatják, hogy van értelme.
A hallgatók közvetlenül választottak meg téged, és ezek bizonyára elvárásokkal is összekapcsolódnak. Mi lehet egy átlagos hallgató elvárása feléd?
A mi szerepkörünkben a hallgatók által táplált bizalom egy olyan érték, ami alapvetően meghatározza munkánkat, és ami nélkül nincs értelme az egésznek. Ezt a bizalmat csak úgy lehet megtartani, ha az elvárásaiknak megfelelünk. Az alapvető elvárásuk felém az, hogy személyemben ne találkozzanak azokkal a tipikus hökös sztereotípiákkal, amelyek – részben a média hatására, részben pedig a kellemetlen tapasztalatokra visszavezethetően – a hallgatók fejében ott élnek. Ezeket természetesen igyekszem elkerülni. A hallgatói önkormányzattól egy hallgató alapvetően feltételezésem szerint azt várja el, hogy lássa el azokat a feladatokat, amelyekre hivatott. A kampány során találkoztam, beszéltem hallgatókkal, akik sokszor azt érzik, hogy a hallgatói önkormányzat nem megfelelően látja el a tényleges érdekképviseletet a tanárokkal szemben, hogy hiába fordulnak bizonyos problémákkal hozzánk, azokat nem tudjuk hatékonyan megoldani. Ezekben előrelépéseket kell tenni.
Előfordulhat, hogy a szervezetben lesznek olyanok, akiket el kell mozdítanod a helyükről, mert nem olyan színvonalon végzik a munkát, ahogyan azt te és rajtad keresztül a hallgatók elvárják?
Jó az elején tisztázni, hogy nekem ehhez nincs jogköröm. Viszont ha valaki a hozzá képest elvárt minimumokat nem teszi meg, akkor ezt szóvá fogom tenni. A képviselői munkánál is néhol passzivitás tapasztalható, de a képviselőket a hallgatók választják meg, és ők is kérhetik számon. Nem nekem kell megfelelniük, hanem a hallgatóknak, és ilyen szempontból nem is tartanám szerencsésnek, ha így el lehetne őket mozdítani, még akkor sem, ha nem végzik megfelelően a munkájukat. Az operatív feladatokkal ellátott tisztségviselők esetén más a kérdés, őket a küldöttgyűlés választja, és annak igenis számon kell kérnie őket, és leváltani, ha szükségesnek látja.
Maradva a tisztségviselőknél: a Választási Kódex a hökösök politikai szerepvállalásáról szóló pontja többek ellenérzését kiváltotta. Te hogyan vélekedsz erről a kérdésről?
A hallgatói önkormányzati tisztségviselői minőségben minden döntésnek pártpolitikától függetlennek kell lennie. Ezen túl azt gondolom, hogy politikával foglalkozni nem bűn, sőt én kifejezetten erénynek tartom, ha valaki foglalkozik a közügyekkel, de amíg a hallgatói önkormányzatban tevékenykedik, ennek nem szabad hatással lennie az itt hozott döntéseire.
Visszatérve a TTK-ra: a célkitűzéseid között szerepel a TTK-s hallgatói identitás megerősítése a szakos identitások mellett. Ez nem áll szemben azzal a hagyománnyal, hogy a gólyák identitását nagyban meghatározó gólyatáborok a TTK-n szakonként kerülnek megrendezésre?
Erről már sok vitát folytattam. Mindannyian tudjuk, hogy a mikroközösségek összetartóbbak, és mégiscsak a szaktársaival van legtöbbet együtt az ember. Ilyenformán nagyon fontos az, hogy ott egy aktív és összetartó közösség legyen. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a TTK jelent valamit, képvisel egy értéket, és ezzel meghatároz egy értékközösséget. Tudatosítani kell a hallgatókban, hogy ők ennek az értékközösségnek tagjai. Természetesen nem lehet ezt a szakos identitás rovására tenni, bár véleményem szerint a kari identitás nem is lehet olyan erős, mint a szakos – és ebben szerepe van a szakos gólyatáboroknak is.
A hallgatói önkormányzatiság egy nagyon változó közeg. Elnökséged alatt a hagyományok szembekerülhetnek az újítási igényekkel. Ez esetben hogyan vinnéd át ezeket az új külső elvárásokat, belső igényeket?
Egy hagyomány magában nem érték, csak ha valami pozitívat képvisel. A pozitív értékeket pedig meg kell tartani. A gólyatáboroknak is egy arculatváltozáson kell átesniük, és azokat kell meghagyni a régi hagyományokból és szokásokból, amelyek valóban megállják helyüket, és valóban értékként funkcionálnak. Ilyen szempontból abszolút nyitott vagyok az újításokra. Az visz előre bennünket, ha nem ragaszkodunk dolgokhoz csak azért, mert eddig így voltak. A konkrét esetek válogatják, hogy ezeket hogyan vinném át, ezért erre nem tudok egy kész recepttel előállni. Emellett fontosnak vélem kiemelni, hogy nekünk társadalmi elvárásoknak is meg kell felelnünk, mert az egyetemi közösség a társadalomnak is egy nagyon fontos szegmense.
Programod végén szintén egy idézet szerepel: „A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt”. Honnan merítesz lelkesedést és kitartást az előtted álló munkához?
Nagyon sok lelkesedést látok a körülöttem állókban, és ez a hozzáállás át tud ragadni az emberre. Mindenképpen számítok azokra, akik szintén fontos kötelességtudattal vagy elszántsággal állnak a feladataikhoz. A kitartás pedig azért fontos, hogy megmaradjon a lelkesedés, hogy ne fásuljunk bele a munkába, és hogy ne csak azért csináljuk, mert egy évvel ezelőtt vállalkoztunk erre. Mindig meg kell maradnia a „hivatástudatunknak”, és szem előtt kell tartanunk, hogy mi olyan feladatokat látunk el, amivel másokat képviselünk, és ezért másokért is felelősséggel tartozunk.
Fotó: Poósz Patrik
