8

cikk

„Ma már költészet nélkül üresnek érzem a rajzfilm műfaját” – Jankovics Marcell filmjeiről

Jankovics Marcellre, a magyar film egyik legjelentősebb alakjára emlékezünk. A világszínvonalú filmrendező életének nyolcvanadik évében, 2021 májusában hunyt el. Mozgóképes alkotásai mellett számos könyv szerzője (3+1: A négy évszak szimbolikája, Jelképtár, Csillagok között fényességes csillag etc.), grafikus, kultúrtörténész és illusztrátor. E cikkben elsősorban páratlan filmes pályafutásának személyes megítélésem szerinti csúcsait törekszem lajstromba szedni, kiemelve munkásságának hiánypótló jelentőségét.

A vaporwave esszenciája I.

A vaporwave-et mint zenei stílusirányzatot néhány kiemelkedő jelentőségű, 2011 és 2013 között készült mű tette prominenssé, melyeket megítélésem szerint, népszerűségüket és az irányzatra gyakorolt hatásukat tekintetbe véve választottam ki. Mind a négy alkotás (e cikkben az első kettő) négy különböző arcát mutatja a posztmodern voltából fakadóan sokszínű, szinte korlát nélküli vaporwave-nek, közelebb juttatva annak esszenciájához.

Vaporwave: egy rendhagyó stílusirányzat háttere

Az előző évtizedben ébredő és köztudatba kerülő, ugyanakkor az elmúlt években látszólag hanyatlásnak induló vaporwave mára már a legtöbb internetfelhasználó számára ismert fogalom. Átfogó jártasságom hiányát megvallva, azt ugyanakkor évek óta erősödő érdeklődésemmel ellensúlyozva tűzöm ki célul a vaporwave-jelenség – elsősorban mint művészeti irányzat – körüljárását.

„…Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor […]” – David Lowery: A Ghost Story

David Lowery alkotása kitűnik a kísértettörténetet bemutató filmek sorából hangoltságának sokszínűségével,
a tragikum és komikum, transzcendens és kézzelfogható harmonikus vegyítésével és a film sajátos atmoszféráját
megteremtő látványvilággal.

Főhajtás a karácsonyi fegyverszünet előtt

1914 szentestéjén váratlan szünet szakította félbe a hadviselést: a német lövészárokból a Stille Nacht dallamfoszlányai szűrődtek ki, melyre válaszolva, ugyan részben azért, hogy saját énekükkel elnyomják az ellenségét, az angolok szintén rázendítettek.

„Minden fantasztikus.” – Roy Andersson: Történetek a végtelenségről

„Vizsgáljunk csak meg egy pillanatra egy átlagos gondolkodású embert egy átlagos napon. Benyomások miriádjai érkeznek a tudatába, s van köztük jelentéktelen, van fantasztikus, illékony, és olyan is, amely acélkeményen bevésődik. […] Ne higgyük el vakon, hogy az élet teljesebben létezik abban, amit általában nagynak szokás tartani, mint abban, amit kicsinek.” – írja Virginia Woolf Modern próza c. esszéjében.

„…még tovább magamnál nem jutottam.” – Lars von Trier: A ház, amit Jack épített

Hiába érezzük ma már magától értetődőnek, hogy a filmről – mely ugyan csaknem születésétől fogva képes és hivatott is művészi érték átadására – elmondható, hogy magas művészet, ez a szemlélet csak a II. világháború után…

Küzdelem az elmítosztalanodás ellen – Jankovics Marcell: Fehérlófia

Holott örökérvényű, paradox módon egyre inkább szükség van korunkban a mítosz feltámasztására. A huszadik század borzalmain és felmérhetetlen horderejű változásain át az ősi gyökerekhez való visszanyúlás hagyománya lassanként megszűnt divat lenni – emögött többek között az individualizmus rohamos népszerűsödése és azonosulásunk megnehezülése áll.