Még csak 21 éves, de számos világverseny van a háta mögött. Az egész világot beutazta, mégis a Balatonon töltötte a nyarat. Annának a sport mellett a tanulásra is marad ideje, az olimpikonnal és az ELTE PPK másodéves pszichológus hallgatójával beszélgettünk.
Először is engedd meg, hogy gratuláljak az olimpiai szerepléshez. Mi történt veled az óta?
Az olimpia évében mindig kemény a felkészülés, maga a verseny is nagyon kimerítő volt, úgyhogy ahogy hazajöttem Brazíliából, másnap már utaztam is a Balatonra, körülbelül egy hónap töltöttem ott. A sok külföldi út után nem akartam elhagyni az országot. Megpróbáltam teljesen kikapcsolni és csak a családommal és a barátaimmal tölteni az időt. A nyári szünet után pedig elkezdtem újra az edzéseket, megpróbálok visszaszokni a megszokott rutinba.
A megnyitót kihagytad, hogy tudj készülni a versenyre, de a városban mennyire tudtál körbenézni?
A versenyek után tudtunk egy kicsit kimozdulni, inkább negatív tapasztalatokkal jöttem haza. Rio nagyon szép város, gyönyörű adottságokkal. De sajnos igazak voltak azok a pletykák, amiket hallani lehetett. Például lementünk a Copacabanára, de 15 perc után inkább úgy döntöttünk, hogy visszafordultunk, mert azt vettük észre, hogy a helyi gyerekek kerülgetnek, és csak azt várják, hogy mikor üthetnek le és rabolhatnak ki.
A közbiztonság hiánya mennyire volt érezhető az olimpiai faluban?
A faluban elég komoly beléptető rendszer működött. Itt két komolyabb probléma volt. Az egyik az étkezéssel volt, sokat kellett sétálni és hatalmas sorban állások voltak, szóval a napunk nagy részét az evés töltötte ki, hiszen mire végeztünk például a reggelivel, nagyjából már ebédelni mehettünk. A másik pedig az ingerszegény környezet, mivel nem nagyon mertünk elmenni sehova, ezért leginkább a faluban mozogtunk, tulajdonképpen semmittevéssel telt el egy hét és kicsit bepunnyadtam. Ilyen szempontból nem volt túl szerencsés egy dél-amerikai országban rendezni az olimpiát. Nekem ez volt az első ilyen élményem, de már tudom, hogy min kell javítanom a legközelebbi versenyeken, mit kell másképp csinálnom, hogy sikeresebb legyek.
Sok világversenyen jártál már, az olimpia ennyire különbözik a többi versenytől?
Abszolút. Olyan ez, mint egy nagy fesztivál. Nyolc napot töltöttem a helyszínen, talán túlságosan rá is izgultam versenyre, és nem tudtam, hogy mi fog rám várni. A csarnokban is elképesztő hangulat volt, hiszen a vívás kicsit olyan, mint a tenisz, az akciók között csendben vannak a nézők és a pihenő időben eresztik ki a hangjukat, nos, ez Rióban teljesen másképp volt, úgy éreztem magam egy kicsit mintha egy futballmeccsen lennék. Kicsit zavaró is volt.
Elég csalódottan nyilatkoztál, amikor kiestél, most hogy értékelnéd a teljesítményedet? Azért a világon a legjobb 16 között lenni nem kis teljesítmény.
Mindenképpen, de tekintve, hogy az olimpia előtt világbajnoki és európabajnoki éremmel tértem haza, Rióba is érmet szerettem volna nyerni. Mégsem vagyok csalódott, hiszen most láttam, hogy az olimpiára nem lehet felkészülni, utólag inkább tanuló versenynek fogom fel, és igyekszem az itt szerzett tapasztalatokat, élményeket felhasználni később.
Van-e valamilyen kabalád, rituáléd esetleg a versenyeken?
Van egy csigaházam, amit mindenhova magammal hordok, bejárta velem az egész világot.
A te fegyvernemed a kard. Miért pont ez lett? Te választottad vagy kialakult?
Az egyesületek toboroztak gyerekeket az iskolában, sok más sporthoz hasonlóan ezt is ki szerettem volna próbálni, nagyon megtetszett, az edzők is láttak bennem fantáziát, ezért lementem a vívóterembe, ahol csak ez az egy fegyvernem volt, úgyhogy nem nagyon volt választásom.
Ha jól tudom, egész életedben, egy edzővel Gárdos Gáborral dolgoztál együtt. Milyen a kapcsolatotok?
Nagyon jó viszonyban vagyunk, leginkább apa-lánya viszonyhoz tudnám hasonlítani. Tíz éve dolgozunk együtt, máshogy nem is lehetne csinálni ezt az egészet, szóval csak a legjobbat tudom elmondani az edző tanítvány kapcsolatunkról.
Hogy néz ki egy vívó napja?
Általában 6:30-kor kelek, majd 8:00-kor kezdődnek az edzések. Legtöbbször napi két edzésem van, de amit ebben a sportban-legjobban szeretek az az, hogy sose csináljuk ugyanazt. Van amikor csak a technikát gyakoroljuk, például a támadást vagy a védést, van erőnléti edzésünk, és persze van az úgynevezett szabad vívás, amikor az új technikai elemet élesben is tesztelhetjük.
Van-e példaképed, akire felnézel?
Igen, van. Az egyik edzőm Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok kardozó, aki mindamellett, hogy remek sportoló nagyon jó edző is. Ő Gárdos Gábor mentora, minden edzésen ott van és segíti az egész csapatot, nagyon nagy tisztelet övezi. Versenyekre nem kísér el, de amikor hazajövök, érdekes módon már mindenről tud.
Nagyon elfoglalt vagy, van-e valamilyen hobbid esetleg? Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
Sajnos nem nagyon van szabadidőm. Kifejezett hobbim nincs, elég sok mindent szeretek csinálni, amikor nem vívok vagy suliban vagyok. Leginkább síelni és lovagolni szeretek, de veszélyes sportok ezek, így nem is nagyon engedik az edzők. Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a csapattársaim egyben nagyon jó barátaim is, így az edzések nagyon jó hangulatban telnek és átsegítenek a holtpontokon.
Jelenleg pszichológiát tanulsz itt az ELTE-n, ezzel is szeretnél foglalkozni a jövőben?
Most másodéves vagyok, de elég nagy a lemaradásom az olimpiai felkészülés miatt. Nagyon tetszik a szak, kedvesek az emberek, és könnyebben össze tudom egyeztetni a vívással, mint korábban a BME-n. Szeretnék lediplomázni, de még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek.
Bejártad az egész világot, van esetleg kedvenc helyed, vagy olyan ahova még nem jutottál el, de szívesen elmennél.
Igen, nagyon szeretem az USA-t, többször voltunk edzőtáborban New Yorkban, Chicagóban a válogatottal, nagyon tetszett még Hong Kong is. Egyszer szeretném bejárni Amerika nyugati részét is, Los Angelest és környékét, de Európában is akad még olyan hely, ahova el szeretnék még menni, például Amszterdamba és Prágába.
Záró kérdésként, tervek a jövőre nézve,Tokyo mennyire vonz?
Szeretnék ott lenni természetesen, de 2020 elég messze van. Egyelőre a rövid távú jövőt tervezzük. A nagy pihenő után most a visszarázódás az első szempont. Idén a világbajnokságon és az Európa-bajnokságon szeretnék minél jobb helyezést elérni.
Akkor ehhez kívánok sok sikert, és köszönöm az interjút.
