A Hello90 a 30 alatti munkanélküliek helyzetéről közölt cikke lehangoló képet fest a frissen végzettek esélyeiről. Az elvárás vagy robotmunka vagy rengeteg tapasztalat, mindezt megalázó fizetésért.
A cikkben megszólaló fiatalok saját tapasztalataikról meséltek az álláskeresés kezdetben optimista, majd egyre hangulatgyilkosabb szakaszáról. Egyeseknek a munkaügyi központtal gyűlt meg a baja, másoknak a leendő főnökük tett ajánlatokat, egy biztos, a gazdasági válság után egész Európában nehéz helyzetbe kerültek a pályakezdők. Amint megszűnik a nappali tagozaton tanulók után járó kedvezmény, a fiatalok önéletrajza rövidnek, fizetési elvárásaik magasnak kezdenek bizonyulni. Többen is arról számoltak be, hogy diplomásként 120 ezerért nem vették már fel őket, vagy “túlképzettnek” bizonyultak. Mások pont a nyelvtudás, megfelelő végzettség, képzettség hiányát, fiatal lányok pedig a gyerekvállalásukkal kapcsolatos terveket nevezték meg, mint a munkanélküliségük okát.
A miniinterjúkban visszatérő elem, hogy a sorozatos visszautasítások és kudarcok után a legtöbben feladták szakmai álmaikat, a pénztelenség és a megalázottság miatt többen is mondták, már bármit elvállalnának. Mások még kitartanak, és csak arra panaszkodnak, hogy végzettségüknél sokkal alacsonyabb képzettséget igénylő munkát kénytelenek végezni, vagy csak úgy kaptak valami munkát, ha direkt butának és befolyásolhatónak tettették magukat az interjún. Sokan panaszkodtak a szociális élet leépülésére a pénzhiány, illetve a találkozások lehetőségének hiánya miatt. Akik tanulás után költöztek haza, a legtöbben utaltak arra, a környéken nincs lehetőség, otthon pedig kínos a szülőkön élősködni.
A teljes cikk személyes élményekkel és adatokkal elolvasható a Hello90 blogon.
