Dr. Kovácsi Aladár tagja volt a magyar öttusa sport első olimpiai bajnok csapatának. A BEAC ikonja 1952-ben, Helsinkiben Szondy Istvánnal és Benedek Gáborral közösen hódította el az aranyérmet.
Kovácsi Aladár 1932. december 11-én, Budapesten látta meg a napvilágot. Gyurta Dánielhez, vagy éppen Albert Flóriánhoz hasonlóan Csillaghegyen nőtt fel, s Benedek István testnevelő tanár szárnyai alatt kezdett el sportolni. 16 évesen csatlakozott a Vasashoz, ahol az öttusában próbálta ki magát. Olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy 1951-ben már a válogatott tagja volt. 1952-ben még a huszadik életévét sem töltötte be, amikor a Budapest Haladás versenyzőjeként elindulhatott Helsinkiben, az olimpián. Ugyan egyéniben csak a tizenkettedik helyezést sikerült megszereznie, de csapatban újraírta a magyar sport történelemét.
18 ország 51 versenyzője indult, és Novikovéktól eltekintve mindenki ismeretlen volt a magyarok számára. A Kovácsi, Szondy, Benedek hármast teljesen esélytelenként nevezték be a versenyre, amolyan „hadd vegyenek részt, ha már egyszer itt vannak” módon. A harmadik napon kivételes eredményeikkel azonban felhívták magukra a figyelmet. A totális érdektelenségből a befejező futásra néhány szurkolójuk is akadt. Ez a győzelem történelmi jelentőségű volt, nem csak, hogy megtörte a svéd hegemóniát, de elhozta a magyar öttusasport azóta is fennálló fénykorát. „Ezek nem katonák, de harcolni tudnak!”– ujjongtak az akkori tudósítók.
Kovácsi 2002 júliusának végén, az aranyérem ötvenedik évfordulójának napján a következőképpen emlékezett vissza: „Micsoda kutyahideg volt az uszoda vize. Azt mondták, tizenhat fokos, de tizenkettő sem volt. Csoda, hogy nem fagytunk bele.”
Kovácsi Helsinki után sem vonult nyugdíjba, az 1955-ös macolini (már BEAC-osként) és az 1958-as aldershoti világbajnokságon is sikerrel szerepelt. Előbbin csapatban első, egyéniben harmadik helyezést ért el, utóbbin pedig csapatban tudott ezüstérmet szerezni. 1957-től két évig a magyar Műegyetemi Atlétikai és Football Club versenyzője volt, továbbá Takács Andor mesteredző segítségével 1958-ban egyéni bajnoki címet nyert öttusában.
Itthon a téli öttusában is jeleskedett, de arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy bizony párbajtőrben is válogatott kerettag lehetett. 27 évesen alábbhagyott a sporttal, szülész-nőgyógyász diplomát szerzett, nyugdíjba vonulásáig hivatalának élt, viszont a ’90-es évek közepéig rendszeresen indult veterán versenyeken.
Élete utolsó időszakában felesége, Ferencz Éva énekesnő pályáját segítette. Betegsége miatt gyakorta szorult kórházi kezelésre, viszont még ilyen állapotban is több alkalommal kilátogatott nézőként a bajnokok találkozóira. 2010. április. 9-én hunyt el Budapesten, 78 évesen. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra minden idők egyik legnagyobb öttusalegendáját.
(Forrás: sport365.hu, mtva.hu, mob.hu)
(Fotó: mob.hu)
