Mikszáth számomra azon szerzők egyike, akiknek a kötelezően feladott műveit már gimnáziumban is örömmel olvastam. Életművének darabjai azóta is időről időre feltűnnek az életemben, nemcsak az általa írt szövegek ízes, csipkelődő humora, számtalan anekdotája vagy az izgalmas és fordulatos cselekmény miatt, ahol sem az ernyő, sem a köntös nem az, aminek valójában látszik, hanem azért is, mert a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, és öröksége a mai napig velünk van. Életének és munkásságának összefoglalásával tisztelgünk most előtte.
Mikszáth Kálmán 1847-ben született Szklabonyán (Szlovákia), a község pedig ma már az ő nevét viseli: Mikszáthfalva. Mikszáth iskoláit nagyrészt Rimaszombaton járta, 1857 és 1863 között, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte el, ahonnan 1868-ban Pestre ment jogot tanulni, ám tanulmányait nem fejezte be. Balassagyarmaton helyezkedett el, Mauks Mátyás szolgabírónál. Ekkor már írói ambíciókat táplált, ügyvédbojtárkodás mellett újságírásba kezdett. Cikkeit több lap is közölte, például az Igazmondó, a Szabad Egyház és a Borsszem Jankó. Munkája során megismerte Mauks Ilonát, főnöke lányát, akibe beleszeretett, így kezdődött kettejük története és különös házassága, Ilonát ugyanis az író kétszer vette feleségül.
Már a lánykérés sem volt mindennapi. Mauks Ilona visszaemlékezése szerint Mikszáth nagy csínytevő hírében állt, így a lány apjával sem átlagos módon tudatta házasodási szándékát. Egy nap a szokásos teendőit végezve bevitte főnökéhez az aláírni való aktákat, amelyek közül az egyiken igencsak megakadt a leendő após szeme, ugyanis ez szerepelt rajta: „...alulírott kötelezem magam, hogy lányom Mikszáth urat szeresse és egy esztendőn belül hozzáadom.”
Mauks Mátyás nem akarta lányát Mikszáthhoz adni, hiszen nem ígérkezett jó partinak, nem rendelkezett nagy jövedelemmel, és az írói pálya sem ígért biztos egzisztenciát. Ilona azonban viszonozta az író érzelmeit. A fiatalok szerelmének nem lehetett gátat szabni, titokban Budapestre szöktek, és 1873-ban összeházasodtak. Nagy szegénységben éltek, folyamatos csapások érték őket. 1874-ben egynapos korában halt meg első gyermekük. Felesége megbetegedett és hazaköltözött szüleihez. Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbe adta, így Mikszáth abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott. Visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni.
El akart válni feleségétől, mert azt gondolta, hogy rendes jövedelem nélkül nem méltó Ilonához. Mivel az asszony ezt nem akarta, az akkor még sikertelen író azt hazudta neki, hogy mást szeret, így 1878-ban végül mégis búcsút vettek egymástól.
A válás után Mikszáth Szegedre költözött és a Szegedi Napló munkatársa lett. A városban szerették írásait, itt tudta elkezdeni megalapozni hírnevét. A nagy szegedi árvíz után költözött vissza Budapestre, azonban a fővárosban még mindig ismeretlen volt a neve.
1881-ben jelent meg Tót atyafiak című novelláskötete, mellyel azonnal berobbant az irodalmi életbe. Kritikusai szerint ebben a kötetben talált rá egyéni, hamisíthatatlan hangjára. A kötet négy hosszabb novellát tartalmaz, a történetek hősei a világtól elzárt magányosok, hatalmas hegyek között, a civilizációtól távol élő emberek, akiket jóval szorosabb szálak fűznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz. Közvetlenül a Tót atyafiak után jelent meg Mikszáth újabb sikeres kötete, A jó palócok címmel. Az író a korábbi kilátástalan helyzetéből, szegénységből és éhezésből egy év alatt került az irodalmi élet központjába. Ahogy egyre sikeresebb lett, megszilárdult anyagi helyzete és biztos egzisztenciát épített ki. Újra levelezni kezdett volt feleségével és másodszor is megkérte az asszony kezét. Ezután nem engedték el többé egymást, 28 évig, Mikszáth haláláig éltek együtt.
Ettől fogva Mikszáth karrierje is töretlenül ívelt felfelé: a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság is tagjává választotta, 1889-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Szerkesztette az Ország-Világ, a Pesti Hírlap című kiadványokat, és idővel novellái, karcolatai annyira népszerűek lettek, hogy Jókai mellett a kor egyik legolvasottabb szerzőjévé vált. Mikszáth végre elégedett ember lehetett. Kiadói jól díjazták, a közönség szerette, a politikai körök megbecsülték, 1887-től az illyefalvi, 1892-től a fogarasi kerületet képviselte szabadelvű párti programmal. Nem túlzás, hogy a palóc író a világhír küszöbén állt; az akkoriban frissen leköszönt amerikai elnök, Theodore Roosevelt annyira élvezte a Szent Péter esernyője című regényét, hogy 1910-es európai körútja alatt személyes látogatással fejezte ki csodálatát Mikszáth Kálmánnak. Abban az évben országszerte megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját. Egyik útja során azonban Mikszáth súlyosan megbetegedett, és ugyanannak az évnek tavaszán elhunyt. A fekete város című népszerű regényének kiadását sajnos már nem érte meg.
Fotók: Wikipédia
